Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-34

34. országos ülés noTember 23. 1875 33 és őt támogató pártjától, hogy ennek leszállítására rendes időben minden esetre Ö vállalkozzék. A mi álláspontunk nem ez. Én részemről a rendelkezési alapot bizalmi tekintetből sem szavazhatom *-meg; de állami tekintetből sem tartom szükségesnek. Ez már bővebben kifejtetett, tehát nem indokolom. A miért bátor voltam felszólalni : az leginkább azért történt, hogy egy kérést, egy szivélyes kérést intézzek a t. ház tagjaihoz. (Halljuk!) Én nem igen tartok tőle, hogy Magyarország á'lamisága veszélyeztetnék bizonyos elnevezések által. Meg vagyok győződve, hogy mindnyájan pártszínezet nélkül, különbség nélkül Magyarország államiságát féltékenyen óvjuk; hanem igenis — engedjenek meg, épen tegnap történt, hogy midőn t. barátom Simonyi Ernő az austriai tartományokat, vagyis Austriátmegnevezni akarta, az nem jutván eszébe véletlenül, közbeszóltak, hogy „Cislaitbánia" — és ő ezen elnevezést használta; ép igy megtörténhetnék velem is, „hogy azt mondanám „Cislaithánia," azután történt egy másik képviselővel, a ki azt mondta „Translaithania". Na, hiszen nem félek én attól, hog}?" ez megdönti államiságunkat; hanem h'gyjék meg, hogy ha az ily elnevezést, „Cislaithania, Translaithania, a birodalom egyik része a birodalom másik része, a birodalom ezen fele, a birodalom azon fele" — a közéletben, a magán társalgásban, azután a sajtóban és utoljára a képviselőházban magunk hozzuk szokásba; ez nem veszélyezteti ugyan államiságunkat; mert meg vagyokgyőződve, hogy mindnyájan óhajtjuk államunk önállóságát; de mégis azon önbizalmatlanságnak, a mely megvolt, fájdalom, hogy megvolt 1867-ben, és a melynek szomorú következményeit — csak vegyük anyagi tekintetben, — mindnyájan érezzük, higyjék el: veszedelmes tápanyagot nyújt. S ezért, én azon szivés kérést intézem a. képviselőház t. tagjaihoz, hogy a mennyire tőlünk telik, magán társalgásban, különösen a sajtóban, és itt a képviselőházban — hiszen, ha épen eszünkbe nem jut, nem tehetünk róla, de a mennyirelehetséges, — használjuk azon alkotmányos elnevezést, mely törvényeinkben van, nevezetesen: „Magyarország társországai", „a magyar szent korona országai, magyar birodalom, vagy Magyarország" ; és amott osztrák tartományok és országok, vagy a többi országok, vagy Ausztria. Ezen szíves és hazafias kérést intézve a t. ház minden tagjához kijelentem, hogy a rendelkezési jvlapct nem szavazom meg. Cozma Parthén: T. ház! Nekem eszem ágában sem volt, hogy ezen kérdéshez hozzászóljak, ha tegnap maga a bizottsági előadó ur nem provocált, volna egy kifejezése által, melyre még, ha legalább ma reflectált volna valaki, nem tartottam volna szükségesnek felszólalni; nem akarom azonban, hogy azon kifejezés, minden KÉPV. H. NAPLÓ 1875.-78 II. KÖTET. észrevétel nélkül menjen a világba szét. Nem tudom, micsoda szükség volt arra, hogy még ő is indokolja a rendelkezési alap szükségességét: midőn már az igen t. ministerelnök ur indokolta volt és sokkal jobban, mint ő. Azok, a miket ő nem a ministerelnök úrtól kölcsönzött, bizony nem mondhatom, hogy tapintatos dolgok lettek volna, különösen midőn ezen összeg nagyságának indokolására azt mondotta, hogy nem országunk nagyságára, geographiai fekvésére kell tekintettel lennünk ezen összegnél s nem lehet azt hasonlitani más államokhoz; mert, nálunk olyanok a vbzonyok, melyek közt államiság szempontjából szükséges a rendelkezési alap; felemiitette különösen a nemzetipégi viszonyokat. En ugy tudom t. ház, hogy a mi országunkban a nemzetiségi viszonyok törvény által vannak rendezve s igy ezeket, mint veszélyeseket, absolute pelengérre állítani nem szabad. Ha van akár nemzetiségi, akár nem nemzetiségi oly dolog, mely megtorlandó s épen talán ezen alap segélyével : ott nem nézik az illetők, a kikre a dolog bizva van, a nemzetiséget, hanem magát a tényt. Ezen kifejezést nem akartam megjegyzés nélkül hagyni, főleg midőn az épen az előadói székből mondatott, ki. Ha valakinek tetszik ezen indokot a journalistikában előhozni: ám *-°gye, ha szolgálatot vél vele a közügy és a, haza érdekének tenni: ez az ő egyéni dolga; de egy képviselő az én véleményem szerint, itt a képviselőházban azt elő nem hozhatja, és épen legkevésbbé hozhatja elő az előadói székből egy bizottság előadója, a ki tulajdonképen nem is a maga véleményét mondja ki, hanem azon bizottságét, a mely kiküldötte és a melynek nevében véleményem szerint csak oly indokokat lehet felhozni, a melyek ott a bizottságban felhozattak és a melyek előadására a bizottság őt megbízta. Már pedig én (Helyeslés) nem hiszem, hogy a pénzügyi bizottság az előadó urat ezen indokok felhasználására felhatalmazta volna és épen azért tartottam kötelességemnek ennek kifejezést adni. (Helyeslés a szélső balon.) Mocsáry Lajos: T. ház! Én csak egy rövid megjegyzést akarok tenni azokra nézve, a mik a jelen vita folyamában egyrészről Papp György, másrészről Szontagh Pál képviselő urak által elmondattak. Papp György képviselő ur kijelenti, hogy nem fogadja el a rendelkezési alapot, a mint monda, ugyanazon okoknál fogva, a melynél fogva a függetlenségi párt többi tagjai annak megszavazását megtagadják. Megjegyzi azonban, hogy különben az ő hozzájárulása nélkül is meg fogván szavaztatni a rendelkezési alap: a kormánynak lesz pénze, hogy a bujtogatókat megbüntesse. Szontagh Pál t. barátom pedig kijelentette, hogy ő azért szavazza meg ezen alapot, hogy a