Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-34

u 34. országos ülés november 23. 187». kormánynak legyen pénze a bujtogatókat meg­büntetni. Én azt hiszem, hogy mindkét nézet, egy­aránt alaptalan azon oknál fogva, melyet Helfy képviselőtársam felemiitett, hogy tudniillik a buj­togatok megbüntetésére nincs szükség rendelke­zési alapra, átalában nincs szüksége pénzre; a kir. ügyész előadandó alkalmakkal pénz nélkül is meg!eszi a maga kötelességét. De épen azért, mivel a rendelkezési alapnak meg- vagy inegnem szavazása és a bujtogatok megbüntetése közt áta­lában nincs semmi összefüggés: azt hiszem, hogy Szontagh Pál t. barátomnak nem volt oka így érteni és magyarázni Papp György t. képviselő ur előadását. Én ugy értettem, hogy Papp György t. kép­viselőtársam nyilatkozatának ezélja és értelme nem volt egyéb, minthogy tiltakozzék azon fel­fogás ellen, mely szerint bujtogatok és nembuj­togatók nem egyszer összezavartatnak. Hogy pedig ez valóban megtörténik: azt Szontagh kép­viselőtársam felszólalása is bizonyítja, és én azt hiszem, hogy nekünk átalában nem áll érdekünk­ben az, hogy mi igy nyilatkozzunk. En azt hiszem, hogy nagyon szomorú volna a magyar nemzet, helyzete, ha kénytelenek len­nénk azon felfogásnak alá innen lovat adni, hogy mindannyiszor ellenféllel találkozzunk, valahányszor egy magát nem magyarnak valló képviselőtársunk felszólal; ugy látszik, ezen hie­delem az országban átalánosan lábra kapott. Azért azon modort, melyben t. barátom felszólalt és annak eképen kifejezést adott: itt mellőzve szerettem volna látni. Egyébiránt azon okoknál fogva, a melyek már többek által kifejtettek, nem szavazom meg a rendelkezési alapot. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Borlea Zsigmond: T. ház! Én átalában nem kívántam e kérdéshez szólani; hanem a t. előadó ur, valamint Szontagh Pál t. képviselő ur is olyan megjegyzéseket tettek, hogy engem mint­egy kényszerűnek az ügyhöz hozzászólni. Sajnálom t. ház, hogy az előadó ur indoko­lásában simább és jobb indokokat nem tudott előhozni, mint azt, hogy a költségvetésben kitett összegnél még nagyobb összeg kívántatik; mi­után azt Magyarország geográfiai fekvése és a nemzetiségek azt szükségessé teszik. Ezen meg­gondolatlan indokolásnak értelme körülbelül az, hogy szükséges ezen összeg, sőt még nagyobb is, az úgynevezett nemzetiségek fékentartására, vagyis jobban mondva a nemzetiségek elnyo­mására ; ezen indokot t. ház mink úgyis tudtuk s tudjuk, s valóban kár volt azt épen az előadói székről hangoztatni. Szontagh képviselő ur pedig azt mondotta, hogy nem tudja, vagyis csak nehezen tudja fel­fogni Papp György képviselő ur logikáját. Pedig azt nagyon könnyen fel lehet fogni. Papp György képviselő ur előadása értelme az, hogy miután e házban azon már nagyon is elkopott fegyvert szokták minden nemzetiségi képviselő ellen hasz­nálni, ha felszólal, s a valóban létező sérelmeket s a kormány, hibáit elősorolja, hogy bujtogató; és ezt minden módon variálják, s fölötte sajnos, hogy ezen a sok használásban már annyira elko­pott fegyver, melylyel ma már senkit sem lehet megsérteni,hanem legfölebb csak gyermekek játé­kául s azok mulatságára szolgálhat: a napokban a ministeri székből is elhangzott. Papp György képviselő ur tehát előadásában azt erősítette és azt mondta, hogy ily bujtoga­tok nincsenek ; Szontagh Pál képviselő ur pedig azt mondta, hogy vannak. En ugy vagyok meggyőződve, hogy ez fel­fogás dolga. S a kik azt mondják, hogy vannak bujtogatok és lázadók: azok a maguk szempont­jából igazat mondanak. Azok pedig, kik ezt tagadják : szintén igazat mondanak. (Derültség.) Mert ha valaki ugy fogja fel az annyiszor hasz­nált bujtogató szót, hogy azon emberek, a kik saját nemzetiségök, vallásuk és jogaik védelmére a törvények korlátain belül a népet tanítják és a valóban lévő sérelmek és igazságtalanságok ellen felszólalnak : akkor valóban vannak buj­togatok. De ezeknek elfogására nem kell pénz: mert ezek nem titokban teszik, a mit tesz­nek ; hanem nyíltan a hírlapok utján és a gyű­lésekben s teszik ezt nyíltan e házban is. De midőn panaszaikat s létező sérelmöket nyíltan, őszintén teszik: ne higyjék önök, hogy ezt rósz szándékból teszik. Épen ellenkezőleg; mondhatom, hogy nagyon is jó szándékkal, azon szándékkal, hogy a kormányt a hibákra figyelmeztessék és hogy létrehozassák az egyetértést, mely elismerem, nagyon kívánatos, hogy az ország valamennyi nem­zetiségei közt létrejöjjön. Ezt elismerjük, mi ro­mánok és ugy hiszem, hogy elismerik önök is, hogy a románok és magyarok jól felfogott érde­kében áll, hogy egymásközt az egyetértés létre­jöjjön s egymással testvériesen élhessenek e közös hazában. Ne tessék tehát mindenkor rósz oldalról felfogni felszólamlásainkat: mert ezek valóban csakis jó szándokból történnek. De ha Szontagh képviselő ur másként érti a bujtogatókat, tudniillik ugy érti: az ilyen buj­togató csak az, a ki a népet lázadásra az állam integritása ellen, egyszóval törvényellenesen izgatja. Ilyenek t ház nincsenek, legalább a románok közt nincsen, — s ezt t. ház, hogy ilyenek nincsenek: önök ép ugy tudják, mint én s midőn önök mégis azt erősitik, hogy vannak: Isten tudja, mi czélból teszik. Talán azért teszik, hogy népszerűséget csináljanak a magyarok közt? vagy hogy a ház többségének helyeslését kinyer­jék? mert fölötte sajnos, hogy az ily alapnélküli állitások a ház többségénél mindig helyesléssel

Next

/
Oldalképek
Tartalom