Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-45
372 45. oraseágotj illés ucezember &. 1875 tett. Jogosan történt elismerem. Mikor exeeutióra került a dolog, akkor ő elment és lefizette a 20 frtot az ügyvédnek, azonban hat—hét forintot vagy többet kellett volna még fizetni perköltségül, mit nem akart kifizetni semmi módon, inkább kész volt oda adni a 20 frtos kötvényt, a mivel sógora tartozott. Mi történik? Miután a 6 frtot nem akarta megfizetni: az executió foganatosittatott s fél telke árverés utján 500 forintárt egy izraelitának eladatott. Az illető izraelita nevére irattá a telket s annak élvezetébe akart jutni; de a polgárnak három erős katona fia volt: valahányszor az izraelita eb akarta foglalni a birtokot, mindannyiszor kiverte. De az 500 forintból nem vett fel egy krajczárt sem, az a bíróság által letéti hivatalba adatott. Öt éve most, hogy ez történt, a polgár azóta brachiumokat is kivert s most sok költség és beavatkozás után nem maradt egy krajczárja sem, birtokait végre át kellett adnia s most azon ember koldus. Nem hagyhatom még a t. minister ur egy kifejezését felelet nélkül. Azt méltóztatott az előbb mondani, hogy a választott tisztviselők diletansok voltak. Megengedem, hogy azok voltak; de bátor vagyok emlékeztetni a t. minister urat, hogy ő maga is ilyen diletáns volt, valamint többi ministertársai is, kik talán nem igen nagyon roszul végzik az igazgatást. A békeb'róság felálitására nézve előadott nézetemet ajánlva a t. minister urnák figyelmébe, elfogadom Simonyi Ernő képviselőtársam különvéleményét. Csemegi Károly: T. ház ! Többen azon t. képviselők közül, kik az igazságügyi minister költségvetésének átalános tárgyalásához hozzászóltak, hiányokra utaltak, melyeket pótoltatni, és hibákra, melyeket orvosoítatni kívántak. Egyetértek t. ház, törvénykezési rendszerünknek vannak hiányai, vannak hibái. Meg vagyok győződve, tudom, hogy az igazságügyministernek nem csak feladata, de kötelessége, hozzá teszem nemes ambitiója és büszkesége is, hogy igazságügyi rendszerünket kiegészítse, hogy mit az élet és tapasztalás nem eléggé helyesnek tüntetett elő. azt orvosolja, javítsa, azon körben, mely őt megilleti. De tovább megyek és erre Virava képviselőtársam nem reflectált. Nem csak a mi igazságügyi rendszerünk hiányos és hibás; hanem nem ismerek államot egész Európában a legelőrehaladottabb és a legnagyobb tudományos és anyagi eszközökkel rendelkezőt, melynek igazságügye ellen törvénykezesi ugy, mint rendszeri tekintetben igen gyakran panaszokat ne hallottunk volna. Bizonyos panaszok minduntalan mindenütt ismétlődnek. A kérdés csak az, hogy vágyaink és törekvéseink legközelebbi czéljául kitüzhetünk-e olyasmit, a mi a legtökéletesebbet azonnal varázsolja elénk; vagy pedig fokozatos haladást tűzve ki irányul, számba véve erőnket és tehetségünket, a lehető rendszerhez alkalmaztassuk működésünket? Mit mutat az, hogy bizonyos hibák és bizonyos hiányok mindenütt felmerülnek*? Nézetem szerint egyet mint bizonyost és kétségtelent : azt, hogy magában az igazságügyi rendszerben vannak bizonyos mozzanatok, a természetben rejlő okok, a melyek enyhíthetők ugyan, de a melyek meg nem szüntethetők soha. A legkitűnőbb képességek, a legnagyobb kapacitások, tudósok és államférfiak csaknem egy század szakadatlan folyama alatt dolgoznak azon, hogy a tapasztalt, felismert, tudott hibákat orvosolják; és azért mégis az igazságügy lassusága, bizonyos inconvenientiák miatt Francziaországban a legjelesebb anyagi törvények mellett is, a közvetlen szóbeli ós nyilvános eljárás mellett épen ugy hallunk panaszokat, mint másutt az ellenkező rendszer mellett; mert — a mint mondám — a hiba a dolgok természetében van és a dolgok természetét megszüntetni senkinek sem áll hatalmában. Az igazságügyi minister rendszerének hibájául felhozatott, hogy tulajdonképen nincsen is rendszer, azaz, hogy rendszerünket a rendszertelenség képezi. Bocsánatot kérek, mindenekelőtt szükséges ós kívánatos, hogy bizonyos sokat jelentő szavaknak valóságos értelme iránt jöjjünk tisztába. Rendszer alatt nagyon sok mindent lehet összefoglalni. Mi a rendszernek tüzetes értelme? az még eddig nem határoztatott meg. Ha sorrendet értünk alatta: az egészen más.; ós ismét egészen más: ha az elvekből abstrahált, az azokon végig vonuló consequentiákat egy tökéletes egészet értünk a a rendszer alatt. Mind a két esetben más-más eredményre fog bennünket vezetni az értelmezés. Én azt hiszem, hogy a t. képviselő ur a rendszer alatt a sorrendet értette, miután hibáztatólag emelte ki, hogy nem kezdtük meg a polgári törvénykönyvvel. Igaza van a t. képviselő - urnák, hogy ha abból indulna ki a törvényhozás, gyakorlott feladatának megoldásában, hogy mi képezi a legelső feltételt, az alapot, a melyen tovább építeni kell ; hol keli meghatározni bizonyos fogalmakat, bizonyos jogokat és kötelezettségeket, azok terjedelmét és megszorításának feltételeit : akkor t. képviselő ur, igenis a polgári törvónynyel kellett volna a jogi törvényhozásnak működését megkezdeni. Hanem helyesen tette a törvényhozás, hogy nem ezzel kezdte. Az én nézetein szerint igenis helyesen, mert addig nem lehetett szüneteltetni Magyarország jogi állapotát és annak fejlesztését, mig egy polgári törvénykönyv elkészül, A t képviselő urnák lehet azon nézete, hogy nem kell törődni azzal, hogy az egyik vagy másik országnak törvénye vétetik-e át; vagy hogy egyik ország törvényéből egy vagy más fejezet megy át a másik ország törvényébe, hanem csak meg kell csinálni. Én mindazok után a miket a polgári törvénykönyv készítéséről olvastam, tanulmányoztam, a
