Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-45
45. országos Illés Anyagi törvényeinknek hiányára történt különösen ma az előttem szólott t képviselő ur részéről hivatkozás. T. ház! Nem szükséges nekem mondani, minthogy már előbb is jeleztem, mily nagy hátrányt képez e körülmény igazságszolgáltatásunk terén; azonban mivel előttem is fontos azon kérdés, hogy az igazságszolgáltatás melyik ága az, mely mindenekelőtt rendezést igényel : én magamnak az életből vettem a feleletet és azon meggyőződésre jutottam, hogy azon sorrend a leghelyesebb, a mely az élet által feltüntetett legégetőbb hiányt pótolja. (Helyeslés.) Már most t. ház, ha figyelembe vesszük, hogy büntető igazságszolgáltatásunk még maga is puszta gyakorlaton, (Élénk helyeslés.) még pedig nem átalános gyakorlaton, hanem azt lehet mondani, helyenkint, időnkint váltakozó gyakorlaton alapszik, (Helyeslés.) a mely hiányt t. 'ház, mi annál erősebben érezzük, minél inkább szaporodnak érintkezéseink az e tekintetben is előre haladottabb országokkal; de ezenkívül, ha tekintetbe vesszük, hogy egy oly országban, a melynek büntető igazságszolgáltatása törvény által szabályozva nincs, a jogrendnek biztonságáról még csak szó sem lehet: akkor t. ház, könnyen eljuthattam azon meggyőződésre, hogy nekünk mindenekelőtt büntető igazságszolgáltatásunk javítására kell fordítani törekvésünket. (Helyeslés.) Én tehát eltérőleg a t. előttem szóló képviselő ur véleményétől, az igazságszolgáltatásnak ezen ágát tűztem ki első sorban az igazságszolgáltatási reformra nézve teendőül és e végből volt szerencsém beterjeszteni a már elkészült büntetőkönyvet. (Helyeslés) A mint ez el lesz intézve, be fogom terjeszteni a rendőri büntető törvénykönyvet s ezt nyomban fogja követni a bűnvádi eljárás (Tetszés) Egy szóval biztos kilátásba helyezhetem a t. háznak, hogy a törvényhozásnak alkalmat és módot fogok nyújtani arra nézve, hogy a büntető igazságszolgáltatást egész kiterjedésében még ez országgyűlésen befejezhesse és törvényerőre emelhesse. (Helyeslés.) Én t. ház! igen jól tudom, hogy azok, a miket főbb vonásokban itt jelezni bátor voltam : még korántsem merítik ki mindazt, a mi egy jó igazságszolgáltatástól követelhető ós szívesen elismerem azt, hogy azon sok hiány, a melyeket az előttem szóló t. képviselő ur oly részletesen felhozni méltóztatott, mindezek által csak részben lesz orvosolható ; azonban bátran merem állítani azt, hogy ha ezen törvényhozás az általam jelzett több törvényeket, a melyeket beterjeszteni szándékozom, mind el is fogja végezni: többet tett az igazságszolgáltatás terén, mint a mennyit bármely eddigi törvényhozás végezni képes volt (Igaz a közéjyen.) Ezeket voltam bátor elmondani azokra nézve, a mik az igazságszolgáltatás tekintetében felhozattak. deezember 5. 1875- g^l Szalay Imre: T. ház! Azon szép beszéd után, melyet Virava t. képviselő társam elmondott, a melyben igazságügyünk hibáit oly élénk színekkel ecsetelte, nekem nagyon kevés ujabb mondani valóm van; azonban az előttem szólott igen t. képviselő ur elfelejtett egyet, a mely pedig igen fontos, ugyanis elfelejtette azt, hogy a magyar embernek szokása és pedig igen rósz szokása, a mit más nemzetnél hiába keresünk: a perlekedési vágy. Ez az, a mi nem csak a középosztályt, hanem a polgároknak is igen nagy részét adósságokba dönté és ha még sokáig így fog tartani : ilyen költséges igazságszolgáltatás mellett tönkre is fogja tenni. Ennek ellenében bátor vagyok előterjesztésemben az igen t. igazságügyminister ur figyelmébe ajánlani egy javaslatot, a mely szerint a bagatell ügyeket kérem a szolgabirák elébe adatni, vagy hogyha a bagatell ügyeket a szolgabiráknak talán dolgaik tulhaímozottságuk miatt nem lehetne átadni: ugy a bókebirói intézménynek életbeléptetését vagyok bátor figyelmébe ajánlani. Azt szokták mondani, hogy a magyar ember nem elég müveit arra, hogy itt békebirákat és esküdteket lehetne köztük találni; pedig természetes ész dolgában túlszárnyalja az összes világ nemzeteit. Itt önkénytelenül eszembe jött egy nagy Frigyessel történt adoma, a mely szerint egy törvényszék appellatorium fóruma halálra ítélt egy vádlottat; a halálra ítélten e büntetés exequaltatott is. Rövid idő múlva 2—3 hétre kitűnt, hogy tökéletesen ártatlan volt az illető: mire azután a törvényszék elnökét magához hivatta nagy Frigyes és irgalmatlanul megdorgálta s lehordta azért. A törvényszéki elnök azt mondta: bocsánatot kérek felséges uram, hiszen a lónak négy lába van, mégis botlik. Igen botlik; de nem az egész istálló, — feleié nagy Frigyes. Ha egyszer magánál a legfőbb törvényszéknél megtörténhetik az, hogy hibás ítéletet hoz, hol qualificált emberek ítélnek, tehát ha ott hibáztak: nem következés az. hogy a békebírók is hibázni fognak: mert hiszen a qualificatió ott fenn meg volt és mégis tévedtek. Nem szólaltam volna fel, ha egy szomorú eset nem jut tudomásomra, mely leginkább a mellett szól, hogy az ügyvéd urak egy része micsoda lelkiismeretlen dolgokat tesz. Egy polgár ember tartozott 20 írttal sógorának, ugyanattól volt neki egy 20 írtról szóló viszont kötelezvénye, ugy hogy ő azt gondolta, hogy azon 20 frt, a melylyel az neki tartozik, az ő 20 frt tartozásával egymást kiegyenlíti, ós ő nem adós. A sógor nem gondolkozott így; hanem elment az ügyvédhez és elmondta a dolgot. Az ügyvéd beperelte az illető polgár embert a 20 írtért; az járatlanságból nem ment el a járásbíróság elé, mikor idézve volt: makacsságból elitéIte47*
