Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-44

336 44. országos ülés deezember 4. 1875. ról, mint nyugdíjazásáról a törvény már más utón gondoskodott; tehát még 10,000 frtot azonkívül megszavazni fölöslegesnek tartok. Azonban én e tételeket nem töröltetni kivánom, hanem kívánom a népneveléssel összekötött oly czélra fordítani, a melyet én a legnagyobb horderővel, s fontossággal bírónak tekintek a népnevelésre nézve, értem a kisdedóvodák fentartásat és felállítását. Itt az f) alatt előforduló óvodák felállítására és segélyezésére 20,000 frt, én ugy látom t. ház, hogy ezen óvodáknak Magyarországban sohasem tulajdonították azon kellő fontosságot, a melyet azok megérdemelnek. Ezek a városokban némely előkelő és jótékony hölgyek protectiója utján keletkeztek; nem mondom, hogy nem tettek hasznos szolgálatot ; de mégsem eredményezték azt, a mit az óvodáknak eredményezniök kellett volna. Én azon meggyőződésben vagyok már régen, hogy Magyarországon nemzetgazdászati és különösen népesedési ós nemzetiségi szempontból fontosabb intézkedést tenni nem lehet, mint a kisdedóvodák alapítása és azok fejlődósének előmozdítása által. Ez volna azon rovat, melyre, ha pénzügyeink megengednék: egy pillanatig sem haboznám, legalább is egy milliónyi subventiót javaslatba hozni. T. ház! Tudva van átalánosan, méltóztassanak a statistikai kimutatásokat a magyarországi népesedési mozgalmakról megtekinteni, és azt fogják találni, hogy Magyarországon a népesedós igen lassan halad előre, a mi ellentétben van azzal, hogy igen sok gyermek születik:: de a rósz gondviselés miatt elhal. Ennek megakadályozására legtöbbet tennének az óvodák ; oly államban, milyen a mienk, hol a népességnek legnagyobb része a nyári hónapokban mezei munkákkal foglalkozván, kis gyermekeiket elhanyagolni kénytelenek. Ez egyik tekintet volna és ez épen nem a városokban, hanem a községekben volna elérendő. De t. ház, azt látjuk, hogy mindazon idegen ajkú magyarországi polgárok, kik e földet lakják, minden módon igyekeznek saját nemzetiségöket terjeszteni. Mi magyarok nem tesszünk ebben semmit. Mi azt mondjuk , hogy a magyar nyelv tanittassók a népiskolákban is, ós én őszintén megvallom, hogy sokszor találkoztam a felső megyékban, Árvában és Liptóban olyan fiatalsággal a falvak utezáin, kik magyarul üdvözöltek: dicsértessék a Jézus Krisztus s a tanitó ezért jutalmat kapott: de ez volt az egyedüli, a mit tudtak. Egyes frázisokat tudni nem elég. Méltóztassanak kisded-óvodákat fetállitani és lássák el ezeket magyar dajkákkal a gyermekek első éveikben természetszerűleg megtanulnak magyarul s ha innen átlépnek a népiskolába: ott már lehet magyar tanítót alkalmazni, mert a gyermekek megértik a magyar nyelvet. Ugy a mint most áll a dolog, lehetetlen, hogy a néptanítók a községi iskolában tanítsák a magyar nyelvet. Ez utón sokat lehetne tenni a magyar nyelv terjesztésére s a hol szükség van rá, a magyar nyelv tökély esbitésóre. Beszéltem nem rég Angolországban egy uri emberrel, ki melegen felkarolta a kisdedóvodák ügyét és sok éven át buzgalommal működött e téren Angolországban, s midőn előtte azon czélt említettem, hogy a magyar nyelv terjesztésére óhajtanám ezen óvodákat behozni, azt monda: „önnek tökéletesen igaza van, mi egyes vidékeken az ott szokásban volt rósz nyelvet átváltoztattuk a müveit világ nyelvére, ugy hogy azon kerületekben, a hol egy negyed század előtt alig lehetett megérteni a nyelvet, mert habár angolul beszéltek, de oly vidékies kiejtéssel, hogy alig lehetett megérteni: ezen helyeken a kisdedóvodák által átváltoztattuk a nyelvet ugy, hogy miután egyszer megtanulták, akarva sem lehetett többé elrontani. így van nálunk is. Azt hiszik talán némelyek, hogy valami nagy ellenzést fogna ez a más ajkú honpolgárokban támasztani? Én azt hiszem, hogy erre semmi ok. Mert arra nincs szükség, hogy erőszakkal vitessenek a kisdedóvodákba, és nem fognak attól eltiltatni, hogy a saját maguk nyelvét szüleiktől megtanulják, tanulják szüleiktől meg a maguk nyelvét; de tanulják meg a másik nyelvet is és akkor két nyelvet fognak tudni. Ez ártani bizonyára senkinek nem fog. Ez nem a nemzetiségek elnyomására van irányozva, hanem irányozva van arra, hogy a magyar nyelvet, a ki honpolgára a magyar államnak, az tudja. Ezen czél pedig igy nagyobb mértékben volna elérhető és bizonyosabban, mint bármely más intézkedés által, melyet a kormány törvényhozási vagy kormányzati utón létesíteni tudna. És mint mondám, igen óhajtom ós áthatva ezen czélnak üdvösségéről és nagy fontosságáról különösen nálunk Magyarországban nagy horderejére nézve igen óhajtanám, hogy ha képesek volnánk hazánk pénzügyi állapotával öszszeegyeztetni azt, hogy 1 millió frt dotatiót hozzak indítványba. De ismerem, tudom, látom, hogy pénzügyeink nem olyanok, hogy bármennyire hasznosnak tartsam is ezen czélt: az állam existentiáját annak alárendeljem; azért most csak azt kivánom, hogy azon tételek, melyek itt a j) d) betűk alatt foglaltatnak s melyek nézetem szerint helyesen ide nem tartoznak, mostani dostinátiójuktól elvonatván, az f) betű alatt előirányzott 20,000 írttal egyesittessenek és az összes 180,000 frt dotatióban rószesittesenek a jövő évben a kisdedóvointózetek. Ajánlom ezt a t. háznak elfogadásul. Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi minister : Én tökéletesen egyetértek Simonyi Ernő képviselő úrral az óvodák fontosságára nézve. Ezen intézetek a legüdvösebb intézetekhez tartoznak; de az állam mégsem képes minden üd-