Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-43

204 43. országos ülés deczem!>er 3. 1875. vényjavaslatot terjesszen elő. És báró Eötvös József nem késett e feladatnak megfelelni. Még azon évben nyújtotta be törvényjavaslatát; fájdalom, nem sürgette annak felvételét, nekem pedig korán bekövetkezett halála után nem sikerült annak tárgyaltatását kieszközölnöm. Az 1872-iki országgyűlésen azonban oly szerencsés valék, hogy ugyanígy egy költségvetés tárgyalása alkalmával egy határozati javaslatot fogadtattam el a ház által, a mely "szerint az illető ministerek a vallás- és közoktatási, valamint az igazságügyi, mindenik a maga .szakmájában utasíttatott, egyik a vallásszabadság, másik a polgári házasságnak behozatala iránt. Mielőtt azonban a ministerek abbeli megbízatásukban eljártak volna : történt, hogy egy interpellatio alkalmából, a rozsnyói püspök által a királyi tetszvényjog megsértése tárgyában a ministerhez intézett interpellatio alkalmából, Deák Ferencz igen t képviselőtársunk egy nevezetes beszédben indítványt tett az iránt: hogy a ház egy bizottságot küldjön ki az állam s egyház közti viszonyok rendezésére. És a ház helyeselvén t. képviselőtársunknak nemcsak indítványát, hanem az akkori hangoztatott nagy elveket, a vallásszabadságot és kötelező polgári házasságot, az indítványt egyhangúlag elfogadván, a bizottságot megválasztotta. S a bizottság azonnal hozzá is fogott a dologhoz. Első teendője az volt, hogy a kötelező polgári házasság behozatala iránt javaslatot dolgozzék ki; megállapította az elveket, és azokat jelentés mellett bejelentette a háznak, a ház pedig a jelentést az igazságügyministerhez utasította, hogy ez az abban foglalt elvek alapján terjesszen elő törvényjavaslatot. Ugyanazon bizottság a következő ülésszakban folytatván működését, a vallásszabadság iránt dolgozott ki törvényjavaslatot, a t minister ur egyik megbízottja által a bizottságban kép viselve levén, a kinek hozzájárulásával készül el a törvényjavaslat. Ezt a bizottság, — fájdalom, — az országgyűlés vége felé be is nyújtotta ; de ez épen e miatt többé szőnyegre nem került. Ezek t. ház, a kérdésnek előzményei, és midőn ily előzményekkel állunk szemben, midőn az l8G9-iki országgyűlés azonképen, mint az 1872-iki egyhangúlag, mondom egyhangúlag, és ismételve utasította a vallás és közoktatási minister urat arra, hogy a vallásszabadság iránt nyújtson be törvényjavaslatot; midőn két törvényjavaslat fekszik már a ház asztalán, egyik br. Eötvösé, másik az egyház és állam közti viszonyok rendezésére kiküldött bizottságé: akkor mire ébredünk ? A t. minister ur a szabadelvű pártnak egyik gyűlésében azt jelentette, hogy szándéka a nazarénusok jogviszonyáról, azután a szüksógbeli polgári házasságról és bizonyos anyakönyvek vezetéséről tenni előterjesztéseket. Ámbár nem pártolom azon felekezetet, nem érzek iránta meleg rokonszenvet, mely a fegyverviselést még a haza védelmére is tiltja híveinek: mindamellett többször felszólaltam azon üldözések, azon elnyomás ellen, mely a nazarénusok neve alatt ismeretes felekezet ellen éveken keresztül folytattatott; és annálfogva természetes, csak örülni fogok annak, ha azon zaklatások, azon középkori elnyomatások valahára véget érnek. De ennek, t. ház! nem az az útja, hogy pusztán a nazarenusokrol hozzunk törvényt. Ha átalanos vallásszabadsági törvényt alkotunk, ez által ugy a nazarénusok, mint minden más hivők eléggé biztosítva lesznek, mint biztosítva vannak azon törvényjavaslatban, melyet az önök bizottsága kidolgozott és benyújtott. Avagy azt várja a t. minister ur, hogy mindazok, kik sem a bevett vallások egyikéhez nem tartoznak, sem a nazarénusok tanait nem vallják: szintúgy 15—20 éven keresztül sanyargattassanak és középkori üldöztetéseknek legyenek kitéve, ha felekezetté alakulnak? Attól fél talán a t. minister ur, hogyha Magyarországon a vallásszabadság kimondatik: akkor számos felekezet fog keletkezni, a mi minister ur véleménye szerint talán baj, talán csapás volna? Nem ismeri a t. minister ur azon országok példáját, hol a vallásszabadság létezik: Anglia és Amerika példáját, a melyekben talán épen e vallásszabadság létezése miatt a vallási érzület a legbensőbb, legmelegebb és legtisztább, és nemcsak a jótékonyság, hanem a közoktatás terén is csudákat mivel ? Jól tudom én t. minister ur, hogy a vallásszabadságnak ellenei is vannak; de nem a magyar nemzet, nem azon nemzet, mely a vallásszabadságért századokon keresztül küzdött, — nem az ; hanem azok, kik a felvilágosodásnak nem voltak barátai soha. és nem is lesznek: a syllabusnak hivei. De hogy egy alkotmányos minister ilyen előzmények után ezek óhajtását fogja inkább teljesíteni, mint a nemzetét, a képviselőházét: ez, megvallom, meglepett. Ám haladjon a t. minister ur tovább is ezen az utón. Ez nem a szabadelvüség, ez a reactió útja. A többség — meg vagyok győződve — nem fogja önt követni. Az 1875-iki országgyűlés többsége, mely a szabadelvű czimet vette fel: nem lesz kevésbbé szabadelvű, mint volt az 1869-iki és 1872-iki országgyűlés többsége, mely e nevet nem használta. A nemesség kötelességgel jár, tartja egy franczia példabeszéd: kötelességgel jár a név is, melyet viselünk. Önök nem fogják megtagadni nevöket, nem fogják megtagadni a czimet, melyet választottak. Ezt nem engedi önöknek saját, nem engedi a nemzet becsülete. Egyik és másik kell, hogy kedves, kell hogy szent legyen önök előtt, és én hiszem és reméli em, hogy szent lesz ez alkalommal mindnyájunk előtt. És mert azt hiszem, mert ezt várom : annálfogva egész bizalommal nyújtok be határozati javaslatot az iránt, hogy a vallás és közoktatási minister oda utasittassók, miszerint a vallásszabadság behozatala iránt még ez ülésszak alatt terjeszszen elő törvényja-