Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-43
43. országos Ülés deczember 3. 1S?6. 291 kormányt, mely e szigorú pénzügyi helyzetünkben sem tartotta helyesnek levonásokat tenni e tárczánál azért, ne hogy a nevelés, oktatás és közművelődés ezéljaira szükséges eszközöket kevesbítse, vagy tőlünk a szükséges segélyt elvonja; — és a pénzügyi bizottságot, mely annyi szigorral járt el minden tárczánál, ez sem volt képes annyira apasztani e többletet, hogy a tavalyival egyensúlyba jöjjön vagy a tavalyinál több ne legyen. A rendes szükséglet 87,000 forinttal több, mint az 1875-iki; ellenben a rendkívüli szükséglet 27,000 forinttal kevesebb s így a valódi többlet 69 ezer frt. E többlet, mivel a fedezet szaporittatott 21,000 forinttal, leszállt 47,895 forintra, magának a ministernek előirányzata szerint A pénzügyi bizottság a ministeri előterjesztésből csak is 26,300' forintot volt képes törölni, ugy hogy már most a valódi többlet az ő jelentése szerint 22,595 írt. A mint mindez kormányt jellemzi, ugy jellemzi ez a pénzügyi bizottságot is, mely a többi czimeknel mind több törlést tett; itt azonban nem tudta apasztani annyira a költségeket, hogy ne legyen több, mint a folyó évben volt, s én azt tartom : a t. ház e nézetet, e törekvést csak helyeselni fogja, mert a nevelésnek, az oktatásnak, a közmivelődésnek eszközeit apasztani nem szabad. Álláspontja a pénzügyi bizottságnak az volt, hogy habár jelen igen szigorú helyzetünkben nem vagyunk képesek ujabb eszközöket teremteni, ujabb tanintézeteket állítani: legalább azok, melyek megkezdettek, fejlesztessenek, s azokat megakasztani ne legyen szabad ; s csakis e czélra, a múlt években megkezdett iskolák tovább fejlesztésére kell most ezen többlet. Uj intézetet csak egy-kettőt hozott javaslatba a bizottság ott, hol a helyi és. egyéb körülmények azt szükségessé teszik. Méltóztassék a költségvetést igy megítélni, s bölcs belátásuk szerint a pénzügyi bizottság jelentését megbírálni. Ajánlom annak elfogadását, (Helyedén a középen^) Irányi Dániel: T. ház! A vallás és közoktatási ministernek a közoktatás mezejón való munkálkodása megítélésére], a költségvetéshez mellékelt indokoláson kívül, az 187:5. évi jelentés szolgál. Az egyházügyi téren kifejtett működésének megismerésére azonban más adatokhoz kell folyamodnunk. Erre sem a benyújtott indokolás, sem az 1873-ik évi jelentés nem nyújtanak fölvilágosítást. Meg fogom mind a mellett bírálni ugy az egyiket, mint a másikat, igazságosan, a mennyire az előttem ismeretes adatok nyomán tehetem, s röviden, a mennyire a tárgy fontossága engedi. (Halljuk!) T. ház! Az 1873. évi közoktatási állapotról szóló jelentés igen becses, érdekes adatokat foglal magában, de ámbár a t minister ur azt sokkal hitelesebbnek igyekszik feltüntetni, mint; volt az 1S72. évi: ha azt némi figyelemmel vizsgáljuk, kénytelenek vagyunk azt tapasztalni, hogy ezen jelentésben is nemcsak hiányok, hanem hibák is fordulnak elő. így lehetetlen nem hibának tartanom azt. a mit a jelentés, gondolom 6. tábláján olvasunk, és a mi a tanköteleseknek az általános népességhez való viszonyát tárgyazza. Nevezetesen, hogy csak egynehány példát idézzek, mig valamennyi kerületet egyre-másra véve: azt találjuk, hogy a tankötelesek ugy állanak az összes népességhez, mint 15: 100. — 14, 15, 16, 17 a rendes átalány — akkor Kolozs megyében ezen °{ 0 csak 10, Dobokában 11, ellenben Torontálban csaknem 21, holott a szomszéd megyékben, tehát a Dobokáva! szomszédos Belső-Szolnokban például í 1 helyett 18-at találunk, Tordában. Küküllőben, melyek Kolozshoz közel feküsznek : 15-öt és egy töredéket. A ki a statistika törvényeit ismeri: lehetetlen, hogy ily eltéréseket elegendő magyarázat nélkül elfogadjon ; e magyarázattal pedig a t. minister ur adós maradt. De nemcsak hibák; hiányok is fordulnak elő, még pedig tetemes hiányok a jelentésben. Nevezetesen nem emliti meg a t. minister ur azt, hogy azon n°j 0 melylyel a községek az elemi iskolák alapjához járulni tartoznak, mennyit tesz? A jelentésben mind egybe, egy általános összegbe van foglalva azon segély, melylyel a községek az iskolai szükségekhez járulnak. Nincsen felderítve továbbá mennyire megy azon 2°J 0 , mely a tanítók segélyezési alapjára fordítandó ós a mely, a mint a törvény rendeli, a tanítók fizetéséből levonandó. Nincsen megmondva: hány egyházi község intetett meg, hogy tanintézetét a törvény rendelete szerint rendezze be, és mi sikere lett a megintésnek? — a miről pedig az előbbeni jelentés igenis nyújtott felvilágosítást. És nincsen említés téve végre arról sem : hány helyütt létesíttetett az ismétlő tanítás és mióta? Pedig mindezen adatok t. ház a mellett, hogy a köznevelés állapotának megismerése szükségesek : elkerülhetlenek annak megítélésére is, mennyiben hajtatott végre az 1868-iki törvény? A kormány a pénzügyminister ur által dicsekedett azzal — és ezt t. előadó ur a mai napon is ismételte, — hogy míglen valamennyi költségvetés apasztatott: a vallás- és közoktatási ügy költségvetése nem szállíttatott le. És ezen állítás, ha csak a végösszegeket tekintjük, tökéletesen igaz. Ha azonban a dolgok mélyébe hatolunk, ha nem csak a végösszegeket, hanem egyszersmind azon eulturalis czélokat is tekintjük, melyekuek fedezésére a költség megszavaztatik : akkor ezen állítás nem egészen alaposnak bizonyul be. Nevezetesen a t. minister ur, — miként azt jelentésében maga is kénytelen megismerni — megszüntette a tanítók számára rendelt póttanfolyamokat és a felnőttek oktatását is megszüntette, pedig, a mint maga mondja, pénzügyi tekintetből.
