Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-43

292 43. országos ülés dec/.ember 3. 1875. A tanítók póttanfolyama arra szolga], t. ház, hogy azon tarotok, kik oklevéllel nem birnak, képesítve nincsenek: hiányos ismereteiket bizonyos központi helyeken pótolják. Ezen intézmény haszna és szükséges volta tehát kétségtelen. A t. minister ur mind a mellett megszüntette, még pedig aickor, midőn jelentésében maga is megemlíti, hogy azon tanítók száma, a kik még képesítve nincsenek; a 4000-et meghaladja: megszüntette akkor: midőn az elemi iskolákból kikerült gyermekek nagyrésze csak épen olvasni tanult meg ; irni és olvasni ellenben nem. A mi pedig a felnőttek oktatásának megszüntetését illeti, ha a t. minister ur ezt is csupán pénzügyi szempontból indokolta volna, fájdalommal bár, — de megnyugodnám benne; azonban a t. minister ur nem elégedvén meg a pénzügyi helyzet súlyának kiemelésével, egyszersmind azon visszaélésekre hivatkozik, melyek a felnőttek oktatásánál állítólag előfordultak, s a melyek ezen intézmény megszüntetését szükségessé tették., Bn t. ház, távol vagyok attól, hogy tagadjam, miszerint igenis fordultak elő a felnőttek oktatásánál is, itt-ott visszaélések. Magam jelentettem be azokat, ügy de, ha valamely intézménynek megszüntetésére elegendő lenne az, hogy visszaélések tapasztaltatnak körülötte: akkor azt kérdem a t. minister úrtól, melyik intézmény az, a mely megállhatna? avagy magánál a közoktatás többi ágánál is nem tapasztalt-e mindennap visszaéléseket a t. minister ur? a közigazgatásnál, a törvénykezésnél nem fordulnak-e elő ilyenek? és kinek jutna mégis eszébe az ily visszaélések miatt a közoktatást, a közigazgatást, a törvénykezést megszüntetni, a csemetét a fattyu-növések miatt vágni ki? Ha a t. minister ur valósággal szivén hordotta volna ezen nagy jövőre hivatott intézményt: akkor a helyett, hogy a visszaélések miatt azt eltörölte volna, a visszaélések megszüntetésére fordította volna gondját, a mi pedig teljességgel nem volt lehetetlen. Midőn a felnőttek oktatását indítványozni bátor voltam: egyúttal törvényjavaslatot nyújtottam be, melyben gondoskodva volt arról, nehogy ezen hasznos intézmény a visszaélések miatt elsorvadjon, s a t. ház nem fogadván el az én javaslatomat, utasította az akkori vallás- és közoktatási ministert, hasonló törvényjavaslat benyújtására és Páuler Tivadar t. képviselőtársunk akkori minister, ezen kötelességét teljesítette is. Ha tehát a t. minister ur, a maga igazgatása alatt azt tapasztalta, hogy visszaélések csúsztak be ezen intézménybe: akkor igen könnyen segíthetett volna a dolgon ugy, hogy azon' törvényjavaslatot, mely a ház asztalán volt, tárgyalásra tűzeti, tárgyaltatni kívánja. Egyébbiránt én t. ház, szívesen elismerem a t. minister urnák buzgóságát, igyekezetét a közoktatás terén, méltányloni különösen azt, hogy nem érvén be a maga közegének jelentésével, maga személyesen igyekszik meggyőződni a köznevelés állapotáról; de midőn ezt elismerem : másrészről lehetetlen ki nem jelentenem, hogy a t. minister urnák nem minden intézkedései felelnek meg nem csak a ezéiszerüségnek, hanem az alkotmányosságnak és méltányosságnak is. A minister ur a jogakadémiákat tartotta szükségesnek reformálni, a három, némely helyütt két évi tanfolj-amot általában 4 évire változtatni át. Mellőzöm azon kérdés fejtegetését: vajon ezen intézkedés magában véve czélszerü és szükséges volt-e, vagy sem. Megengedem, hogy ilyen volt. — De azt kérdezem: miként egyeztethette meg a t. minister ur alkotmányos érzületével azt, hogy akkor, midőn a felsőbb oktatásról szóló törvényjavaslat már jóideje a ház asztalán feküdt, — önhatalmilag rendelkezett e tárgyról, és rendelkezett a nélkül, hogy a méltányosságot tartotta volna szem előtt. Ha jól vagyok értesitve, a t. minister ur a maga rendeletét e tárgyban 1878. május havában adta ki, felszólitván azon intézeteket, melyek eddig csak 3 vagy épen 2 évi tanfolyammal bírtak, hogy már a következő tanévtől, tehát septembertől kezdve, alakítsák át a jogakadémiákat négy évi tanfolyamaikra. Igaz, hogy a t. minister ur az intézetek felterjesztése folytán, ezen határidőt egy évvel meghosszabbította ; de ennélfmégis nagyobb figyelemmel kellett volna lennie a t. minister urnák az iránt, hogy különösen a protestáns intézetek a jelenlegi sanyarú viszonyok közt nincsenek azon helyzetben, hogy a két évi tanfolyamot egyszerre 4 évire változtassák át. Éhez sokkal nagyobb pénzerő szükséges, mint a mennyivel rendelkeznek. Ez eljárást tehát sem az alkotmányosság, sem a méltányosság szempontjából részemről nem hagyhatom jóvá. A mi pedig némely intézkedéseinek czélszerüségét illeti, ennek megvilágosítására szolgáljon a következő tény. A t. minister ur igen helyesen igyekezett ott, a hol elemi iskola épen nincs, —állami költségen állítani fel tanodákat. Azonban tévedett a t. minister ur abban, hogy nem csak oly helyeken vette igénybe az állam pénztárát, a hol a községek arra képtelenek voltak; hanem némely oly községekben is, a melyek a magok erejéből tehették volna azt. így például Temesvár, Balassa-Gyarmat, Halmi és más városok és községek oly helyzetben vannak-e, hogy a maguk elemi iskoláit nem tarthatják fen? És ha valóban ugy lenne is, hogy itt-ott egy iskolát még fel kellett állítani : nem-e inkább azon vidékre kell-e fordítani figyelmünket, hol egyáltalában semmi iskola sem létezik ? (Mélyedés a szélső balon.) Ezeket részint elismerőleg, részint birálatkép jegyezvén meg a t. minister urnák a közoktatás