Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-43
284 43. országos Illés deczember 3. ÍHÍá. kérdés; de ezt merőben lehetetlennek tartom. A napokban olvastam, hogy midőn Berlinben a két intézmény egyesítését létesítették, rövid idővel azután egy uj postaigazgató egyszersmind távírda igazgató rövid kirándulásból haza jővén, be jön a hivatalba és jelenti, hogy az isolatorok mind eltörtek, s valami két kilométernyi vonalon valamennyi isolator meghasadt. A technikai távírászok lehetetlennek tartották; mert szép verőfényes nyári nap volt. Eögtön kimentek, és mit fedeztek fel? Azt, hogy a t. postamester ur látván a napsugarakat, melyek a sodronyokon megtörvén, viszfónyt nyertek az isolatorokon: ezt hasadásnak nézte és bejelentette, hogy meg kell újítani az isolatorokat. Ezt idézte a napokban egy külföldi lap annak bizonyságául, hogy a két intézmény egyesítése nem oly könnyű, s a következés eddigelé azt mutatta, hogy ha egyesitették is: ugyanannyi technikai személyzettel kellett azt szaporítani. A nagy központokban ez nem bizonyult be czélszerünek azért, mert a postánál ugy is elég munka lévén, ha még más munkát is hárítunk reá: ugyanannyi személyzettel kell szaporítani. A vidéken nem felel meg azért, mert a hol eddigelé egy ember végezte a teendőket, ha a távirászat is ő rá lesz bizva, a választás igen nehéz lesz, megnehezíti a szolgálatot, mert a postamesterek nem fognak oly könnyen oly egyéneket találni, ki mind ezen teendőknek egyszerre megfelelni képes legyen. Mindezeket t. ház, nem azért hozom fel, mintha ki akarnám mondani azt, hogy a magam részéről semmikép nem kívánom ezen két intézmény egyesítését. Ha a t. minister ur hiszi, hogy lesz abban megtakarítás: elfogadandónak tartom Egyről azonban meg vagyok győződve, hogy ilyen utón, amint a t. minister ur most proponálja: az egyesítést keresztülvinni nem lehet, alkotmányos utón nem szabad. Méltóztassék megnézni az egyesítések és nemegyesitések történetét, valamennyi országban, hol elfogadták, hol nem; de mindenütt rendes törvényhozási utón történt ez az egyesítés. Hogy a t. minister ur igy egyszerűen a budgetvita alkalmával öt perczn3 r i felszólalással jelentse „én ennek a két intézménynek egyesítését elhatároztam és ennek folytán intézkedést tettem a fizetésekre nézve" s hogy csak erről tanakodjék a bizottság: ezt alkotmányos szempontból semmikép sem tartom elfogadhatónak. Ha a t. minister ur meg van arról győződve, meglehet, hogy meggyőződése alapos, hogy ez a fusió czélszerü; de akkor méltóztassék rendes jelentést tenni a háznak, a ház ezt napirendre fogja tűzni, meg fogja vitatni; ha czélszerünek fogja találni, el fogja fogadni; de ily rövid utón, administrativ utón nem lehet azt elintézni. Végezetül csak egy megjegyzést vagyok bátor tenni a i minister urnák. Ezen rovatra vonatkozólag, illetőleg a posta ós távirdára vonatkozólag a különvélemény egy krajezárnyi megtakarítást sem hoz javaslatba. Indokolja pedig ezt igy: „A posta, távírda stb. e ministeriumhoz tartozó czimek költségeire nem teszünk határozott törlés-indítványt: mert a szolgálat részletei ós a valódi szükséglet iránt, a kellő tájékozással nem bírunk." Ebből kettő következik. Először az, hogy nem volt alapos a t. minister urnák azon tegnapi szemrehányása, hogy mi felületesen, tájékozottság nélkül jártunk el és hoztunk indítványba törléseket a különvéleményben: mert íme ott a hol tájékozva nem voltunk és a hol alappal nem bírtunk, épen hogy felületesek ne legyünk, semmi törlést indítványba nem hoztunk. Következik másodszor az: hogy a t. minister ur pálezát tört egy munkálat fölött, melyet el sem olvasott; mert ha méltóztatott volna elolvasni, nem hozta volna fel ellenünk tegnap például ép e két ágaf, melyre nézve világosan kimondjuk, hogy nem proponálunk törlést: inert nem vagyunk benne tájékozva. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Br. Simonyi Lajos, földmivelés, ipar és kereskedelmi minister: T. ház! Mindenekelőtt azokra, a miket a t képviselő ur mondott, hogy a távírda ós posta más országokban mikép egyesittetett, és különösen azon nyilatkozatára nézve, hogy megkísértetett az egyesítés, és utóbb attól mégis kénytelenek voltak elállni, azon kis helyreigazítást vagyok bátor nyújtani a t. képviselő urnák, hogy a t. képviselő ur e tekintetben nincs kellően tájékozva. Nem méltóztatik azt tudni, hogy ezelőtt pár hónappal Németországban a posta és távírda egyesittetett. és hogy a/, egyesités jelenleg is fennáll. Nern méltóztatik továbbá tudni azt, hogy Austriában, ahol egyszer az egyesités megkísértetett és attól eltértek, most legközelebb egyik birodalmi tanácsi tárgyalás alkalmával — fel is olvashatnám ezt — a referens azt indítványozta, hogy ott, a hol uj posta ós távírda állomások állíttatnak fel, azok egyesittessenek; ott pedig, a hol a szolgálat-tétellel nem ellenkezik: a fennálló állomásoknál is e két ág egyesittessék. Más országokban tehát ezen egyesités vagy egészben, mint Németországban, vagy pedig részben, mint Austriában, keresztülvitetett. Az egyesítést én azért inditványoztam, mert azt hiszem, hogy a jó administratió azért fentarthato és a mellett igen tetemes megtakarítás eszközölhető. Egyelőre ezen megtakarítás fokozatos lesz; mert nem lehet szándékában a kormánynak, hogy azon tisztviselőket, kik hiven és pontosan teljesitik feladatukat, ezen egyesités következtében rögtön elbocsássa. Nincs is erre szükség; mert mindig üresedések következnek be, az ily nagy testületeknél igen nagy a rotatió, minek folytán nem szükséges, hogy meglevők elbocsáttassanak, hanem egy ideig nem fognak ujak alkalmaztatni és igy lassanként ezen megtakarítás fokozatosan be fog hozatni.
