Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-43
éíí. országos ülés deczemfcer 3. 1875. ggg illeti, a pénzügyi bizottságnak e tekintetben semmi ellenvetése nincs. Indítványa az, hogy mind a kiadások szavaztassanak meg, mind pedig ugyanazon összeg, mely a minister ur által előirányoztatik: fogadtassák el bevétel gyanánt. A szaporulat, mely e téren kilátásba helyezhető, igen nagy. Midőn csak a múlt évben 316,500 frt vétetett föl, s csak annyi számíttatott a költségvetésbe, az idén 742,075 frt tiszta nyereséget tüntet fel a költségvetés a postaintézménynél. Hanem megengedi a bizottság azt, hogy ez a tényleges viszonyoknak megfelel: mert 1874-ben is az emelkedés 855,408 írtra rúgott, 1875-ben újra igen tetemes emelkedés küszöbén állunk, és az 1875-iki zárszámadás igen nagy fölösleggel fog bezáratni. Ennélfogva ez összeget megszavazhat ónak tartom. Ami azon megtakarításokat illeti, melyek keresztülvitettek : azok igen lényegesek, s e jó eredmény kitüntetésére nagy befolyással voltak. A minister ur előadta azon tervét, hogy a távirdát és postát egyesíteni szándékozik ; de ezt a pénzügyi bizottságban csak nagy vonásokban tette, anélkül, hogy keresztülvitelére nagy súlyt fektetett volna. A pénzügyi bizottságban igen érdekes eszmecsere folyt ez ügyben, különböző vélemények hozattak fel, voltak, kik az egyesítéstől nem várnak eredményeket, hivatkozva a külföld példájára, hol ez megkísértetett, de eredméyre nem vezetett; de érdemleges Ítéletet a pénzügyi bizottság e tárgyban nem mondhatott. Szívesen fogadja tehát a minister ur azon indítványát, hogy javaslata a pénzügyi bizottsághoz utasittassék: akkor lesz alkalma az uj terv hasznossága és czélszerüsége felől nyilatkozni. Én most ez irányban többet nem nyilatkozhatom. Helfy Ignácz: T. ház! Magához a budgettételhez igen kevés megjegyzésem van és pedig a legelső az, hogy a posta maga tetemesen előre haladott a múlt évekhez képest. Hogy a távírda olyan kedvezőtlen pénzügyi eredményeket tüntet fel: ennek oka mindenesetre nem a minister ur, hanem azon rósz közgazdászati viszonyok, melyek ezen ágban észleltetnek. En erre csak egy megjegyzést vagyok bátor tenni, azt: hogy igenis hiszem, hogy az átalános közgazdasági viszonyokon kívül befolyással van ezen ágra az is, hogy igen drága nálunk a távírda. En azt hiszem, hogy ha a t minister ur a táviratok árát csekélyebbre szabná: maga az intézet sokat nyerne általa 50 kr. dij ugyanis minden sürgönyért mégis igen sok, és azt le kellene szállítani. Megpróbálták azt más országokban is, és az eredmény megmutatta, hogy minél lejebb szállíttatott a dij, annál nagyobb volt a jövedelem. Hiszen tanúsítja ezt maga a posta is nálunk. A posta ugyanis azóta jövedelmez többet, a mióta a bélyeg lejebb szállíttatott. Hanem ez mellékes kérdés, Sokkal nagyobb súlyt kell fektetni azon jelentésre, melyet a t minister ur most tett, és a mely indokolásában is jelezve van imitt-amott. Nagyon fontos az t. ház, hogy vajon helyes-e, vagy nem, hogy ezen két intézmény egyesittessék ? Nem is uj kérdés ez t. ház, mert hisz körülbelül tiz esztendő óta vitattatik Európa több országában és ezen országoknak többsége ellene nyilatkozott, nemcsak, hanem vannak példák reá, hogy több országban, melyekben ezen rendszert behozták: rövid idő múlva vissza kellett menni az előbbi rendszerhez. Ausztriában pl. az egyesitett posta s távírda szétválasztattak. Svájczban 1864-ben megújították az egyesítési eszmét, azt bizottsághoz utasították, mely sokat foglalkozott vele, és a vége az lett, hogy 1874-ben a posták egy részét t. i. vidékieket egyesitvén a távirdákkal, most azon meggyőződésre jutottak, melyet a Bundes-Rath által a Bundes-Versammlungnak benyújtott jelentésben be is bizonyítottak, hogy merő lehetetlenség a két intézet szolgálati szempontjából, de még pénzügyi szempontból is ezen fusiót fentartani, vagy keresztül vinni. Hogy Francziaországban ez miként van e perezben: azt nem tudom; azon időben azonban, midőn én arra jártain: nemcsak külön volt választva; hanem külön ministeriumok alatt is állott, annyira különböző természetűnek tekintetett. Ez nem is lehet másképen, mert e két intézmény annyira különböző, hogy az egyik pusztán administratiói *a, a másik technikai tudományokra van állapítva, s ez az oka azon viszálynak, melyet a két intézmény között Európa több országában tapasztalunk. Maga a t. minister ur is észrevehette, hogye két intézmény körül néhány óv óta olyszerü verseny foly, mint e század elején az aristokratia és democratia között. A postaintézmény hivatkozik a maga ősi származására, hogy közlekedési közegeknek egyik legrégebbike; holott a távírda uj találmány, és a régi intézmény híveinek roszul esik, hogy ezen ujoncz annyira elhatalmaskodott s kiterjesztette karjait az egész világra és így miután az egyiknél inkább a pontosság és a szorgalom a fő, mert az inkább csak kezelés, a másiknál pedig a tudomány a fő: a verseny e kettő között igen természetes. A mi magát a megtakarítást illeti, megvallom, hogy ha bizonyosan tudnám, hogy ez így jó lesz: nem haboznám egy cseppet sem rögtön reáadni szavazatomat; de a többi országok példája figyelmeztet minket arra, hogy ne higyjünk oly könnyen az olyan megtakarítási reményeknek. Azt mondja például a minister ur, most van 8 postaigazgatóság és hat távirdai; ezentúl mindössze lesz 8. De az más kérdés: vajon képes lesz-e az a 8 postaigazgató ujabb távirdai személyzet nélkül végezni a kót munkát; nemcsak •36*
