Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-42

274 42. országos ülés deezember 2. 1875 lesi ezélokra. iskolai és más eulturalis czélokra forditott költségekkel és oly határozott e tekintet­ben a közvélemény nyilatkozata, hogy ezen áramlat­nak utóvégre lehetetlen lesz ellenállni. Azért én bátor voltam megjegyezni szükségét annak, hogy a kormány részéről követtessék el minden arra, hogy e költségek lehetőleg reducáltassanak. Azt hiszem, hogy a kezelésben, vagyis helye­sebben a kezelés rendszerében kell rejleni a hibá­nak; mert az, hogy ]% milliót, sőt gyakran 2 millió deficitet okoznak a mén-lótenyésztési intézetek, holott, mint a különvélemény helyesen mondja, a lótenyésztés ha nem is nagyon, de mindenesetre jövedelmező gazdasági ág : — azt alig lehet más­nak tulajdonítani, mint annak, hogy a kezelési rendszerben kell lényeges fogyatkozásnak lenni. Látjuk azt mindnyájan a tapasztalásból, hogy az egyes fedezési állomásokon túlságos nagy a személy­zet, 3—4 mén mellett ott van egy altiszt, kinek úgyszólván semmi dolga, ott van 2—3 legény, kinek szolgálatát igen helyesen teljesíteni lehetne az által, hogyha egy napszámos fogadtatnék. Ata­lában látszik a költségvetésből, hogy a méntele­pek fentartásánál a költségek legnagyobb részét a fenálló állomási rendszer okozza. Ezen állomási rendszert kellene mindenek előtt megváltoztatni. Erre nézve, csekély nézetem szerint, legezólszerübb­nek tartanám azt, hogyha nagyobb terjedelem­ben lehetne azt a rendszert alkalmaztatni, hogy az állam a méneket az egyes gazdáknak adja bérbe, hogy ezek fizessenek bizonyos bért, többet a több­értékü és kevesebbet a kevesebb értékű mének után, a használatért. Azt hiszem, bátran rájuk lehetne bizni, hogy járjanak el a fedezésnél, és ez által biztosítva lenne az is, hogy több csikó szakadna az állami mének után. Hogy most csekély, az átalános tapasztalat szerint a csikók száma: ennek oka csak az, néze­tem szerint, hogy sokan a második, harmadik hely­ségben több órányira lakván a mén-telepektől, röstelik behajtani a kanczát; inig ha az egyes gazdáknál volnának elhelyezve a mének, neinrös­telnék az időt, hogy a kanezákat gyakrabban fedeztessék. Nem tudom, hogy mennyire lehet gyakorlati­lag alkalmazni azt, a mit bátor voltam felemlíteni; de szabad legyen arra 'figyelmeztetnem, hogy a kezelésben kell lenni a hibának; és még azon véle­ményemet is kifejezem, hogy én a hibát főleg a katonai kezelésben látom rejleni; vélem pedig azt rejleni abban azért, mivel köztudomású dolog, hogy seholsem nehézkesebb a bureaucratikus eljárás, se­holsem nehezebben kiirtható a czopf, mint épen a katonai, adminisíratiónál. Már pedig a tapasztalás­ból tudva levő dolog, hogy a lótenyésztési inté­zetek most sem képeznek egyebet, mint egy ágát a közös hadsereg katonai administratiójának. Hallottam említeni, hogy a katonaság csak a kezeié személyzet; de azt hiszem, hogy ép meg­fordítva van a viszony ma: ők intézkednek, az ő kezökben van az administratiónak a leglényege­sebb része és a közös hadügyi administratió használja és a magyar felelős ministerium a kezelő személyzete. Azt hiszem, ez a valóság. Mit bánják ők azt, hogy ha Magyarországnak igen sokba kerül is a lótenyésztés; nekik tökéletesen mindegy, csak az ő rendelkezésűkre biztosítva legyen egy alkalmas tér arra, hogy ők elláthassák lóbeli szükségleteiket, ahol biztosan remondirozhassanak; többel nem gondolnak. Azt hiszem: ez okozza azon igen nagy költséget, a mibe Magyarországnak a lótenyésztés kerül és azon kívül, hogy ezen költséget okozza, azt hiszem való­ban szégyenletes állapot Magyarországra nézve, hogy ezen tisztán gazdászati ügy körébe eként beékeli ma­gát egy idegen hatalom, oly hatalom, a mely kívül áll Magyarországon. Azért arra vagyok bátor a t. minister urat felkérni, hogy ez irányban méltóz­tassék oda hatni, hogy a katonai administratió valahára eltávolittassék, hogy a közös administra­tió kezéből a lótenyésztés kivétessék. Ezen az utón vélem megszüntethetőnek azon szégyenletes álla­potot, amely e tekintetben Magyarországon fenáll, és ezáltal remélem elérhetni^ azt, hogy a költségek tetemesen csökkenni fognak Én elfogadom a törlést, a mely a különvéleményben foglaltatik, t. i 410 ezer írt szükséglet lenne felveendő. Wahrmann Mór előadó: T. ház! azon álláspont, melyet a pénzügyi bizottság e kérdés­ben elfoglal: azt hiszem igen bőven van elemezve azon jelentésben, a melyet a pénzügyi bizottság benyújtott. Ki van ott emelve az, hogy a tényle­ges kiadás ós tényleges bevétel évek óta nem felel meg tökéletesen az előirányzatnak; ki van itt emelve nagyon bőven, hogy a jelenlegi költségve­tés nem felel meg tökéletesen annak, amit hason­lókig elismert tavaly a költségvetés tárgyalása al­kalmával a ház, midőn ezen rovatot elfogadta, a melyet akkor a pénzügyi bizottság javaslatba ho­zott ; nem felel meg azon álláspontnak, a melyet a 9-es bizottság a ház elé terjesztett és a melynek méltánylását ajánlotta a t. ház a kormánynak. Ha akkor a kormány a 9-es bizottság véle­ménye szerint indult volna el, ha ugyanazon, mérvben apasztotta volna a niéntelepek létszámát, a ménesek kiterjedését, a mint javaslatba hozatott, ugy hogy 3 — legkésőbb 4 év lefolyása alatt egé­szen megszüntettessók minden kiadásunk, hogy az állami lótenyésztési intézetek a magok erejéből éljenek, tudniillik abból a jövedelemből, a melyet a ménes gazdaságok hoznak: akkor ma már csak 330,000 frt lett volna a hiány a kiadások ós a bevételek között. Hanem az előterjesztésben még oly hiány szerepel, mely 409,751 írtra rug. Hogy ha ezen összeghez még hozzá vesszük azon 12,462 frtot, a mely ezen czimből most áttétettett a köz­ponti igazgatáshoz és a mely eddigelé ezen czim

Next

/
Oldalképek
Tartalom