Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-42

42. országos ttlés deczember 2. 1575. 257 néhány év előtt egy főúr lelkesedett azon eszmeért, hogy birtokán czukorgyárat állitson fel, és épített is jószágán ilyet. De midőn a gyár már csaknem fel volt építve : fölfedezték, hogy nincs víz. Kénytelenek voltak tehát abba hagyni az egészet. A gyárakat decretálni s az ipart valahová erőszakosan megtelepíteni nem lehet; hanem meg kell választani a helyet. A kisebb iparágak nálunk igen nagy fontosságúak; mert a népnek nincs foglalkozása egyik terméstől a másikig. Nálunk a climaticus viszonyok olyanok, hogy az egész ország alkalmas a szederfa tenyésztésére és mégis azt mondják, hogy a selyem tenyésztésére nem alkalmas az ország. Ez épen olyan, mint ha valamely országban gazdag legelő van ós a marha-tenyésztés még sem megy. Ha nálunk terem a szederfa: akkor a selyemtenyésztésnek van tere, de jól kell hozzá látni. Tapasztalásból tudom, hogy Francziaországban bizonyos vidékeken a hol szederfa nő, majdnem minden ember foglalkozik selyem-tenyésztéssel. A hol nem terem: ott nem foglalkoznak vele. Azt találtam, hogy ott egyes szegény családok évenként 6—15 száz frank jövedelmet húznak a selyemtenyésztésből Ez igen nagy segítség. Ha nálunk egy szegény földmives családja, mely az év legnagyobb részében nem dolgozik, néhány hót alatt, mert ez körülbelül 8 heti munkába kerül, 240—600 frtot képes volna szerezni: ez nagyon könnyítené ezen embereknek állapotát. Azt mondják nem megy. Miért ? Mert nem jól fogtak hozzá. Az igaz, hogy közrendeletek által jutalmakat tűztek ki, a mi helyes módja a verseny felkeltésének; el is kezdték, de természetesen kicsinyben, mint minden kezdet kicsiny; de nem volt senki, a ki a termelt gumókat elválasztotta volna. Nem tanulták meg, hogyan kell velők bánni, és azt vették észre, hogy föléled a lepke és kilyukasztja a gumót és hasztalanná válik az egész termés; vagy ha ez nem történt is : nem volt senki, a ki megvegye tőlük; és így vagy elveszett egészen, vagy igen potom áron elárusították ugy. hogy nem volt érdemes vele foglalkozni. Az államnak annyi jószága van, mutassák meg e jószágokon: miként kell azzal bánni; és ha az emberek látják: méltóztassanak elhinni, a magyar nép nem olyan buta, mint sokan elhitetni akarják, — ha a szomszédok látni fogják, hogy jövedelem van oly iparág űzéséből, melyet maga is űzhet, bizony okvetlenül maguk is hozzá látnak. Csak egyet kívánok fölemlíteni, hogy milyen hasznos lenne, ha a vasutak oldalai szederfákkal befásittatnának. Ha például a vasúti őröknek, a kik többnyire házas emberek és magánosan laknak, ha ezeknek kötelességükké tétetnék, — természetes, hogy a kormány ezt csak a magyar államvasutaknál tehetné és csak közvetve a többi vasutaknál, — hogy ezek bizonyos mennyiségű selymet legyenek kénytelenek termeszteni, hogy a KÉPV H. NAPLÓ 1875-78. II. KÖTET. szomszédok lássák; természetesen vevőt kellene találni, vagy közvetítse az állam, közvetítse ugy, hogy azt bizonyos súlyban az adófizetésnél is elfogadja. Nem kell, hogy az állam nyerességet húzzon, az sem, hogy veszítsen, de annyit elvállalhat, hogy készpénzen elárusittassa; és ha lesz vevő és látják, hogy pénzt lehet belőle csinálni: lesz eredménye is. Méltóztassanak elhinni, hogy Olaszország csupán Franeziaországnak — kivéve azt, a mit feldolgozik és máshova elad — csupán Francziaországnak 250 millió frank áru selymet ád el. Már most ily nagy területen, mint Magyarország, melynek legnagyobb része alkalmas szederfa-tenyésztésre: igen sok pénzt és igen sok jövedelm et lehetne ennek tenyésztéséből húzni. De t. képviselőház, van egy másik iparág is. Mi például földmivelő nép vagyunk; nálunk okvetlenül vannak legelők, ós kell, hogy legyenek, sőt vannak majorságok, vannak tehenészetek, kisebb-nagyobb mértékben. Akármely országba megyünk: minden országban van valamiféle sajt, melyet kisebb-nagyobb körben árusítanak. Menjünk Anglia akármelyik vidékére és ott fogjuk találni a chest, chester, silton, roghford félét. Francziaországban találjuk a fromage de briet, a román dourt, a neufchatellit, másutt az ementhalit, a croyit, a schwarzenbergit és más minden néven nevezendő sajtokat. Ezeket azért emiitettem, mert ezek mind tehéntejből készíttetnek; nálunk pedig Magyarországon nincs egy neme a sajtnak, mely tehéntejből készíttetnék, s melynek csak a környéken is híre volna, nem pedig a világon. Ezek mind kis iparok ; de nagy fontosságúak. Méltóztassék tekintetbe venni azt, hogy például Mailand, Lódi vidékén, hol a legelő alkalmas, igen sokat termesztenek az u. n. pármai sajtból, mely az egész világon elárusittatik. Igen természetes, hogy ez nagy keresletet nyújt azon vidéknek. Ezen és más ily kis iparágakkal foglalkozó vidékek eszközlik azt, hogy Olaszország, mely nem valami nagyon termékeny, oly sok apró industriával bír, mely meggazdagitja. így például ha nézzük Francziaországban a grenobíei vidéket, minden faluban és minden ház előtt egy-két nőt látunk ülni, piszkos kezekkel ugyan, de legjobb gépekkel a leghiiomabb keztyüket varrni, melyeket azután a párisi, s londoni salonokban viselnek. Ezeket száz és száz tuczatokban varrják Grenoble környékén egész két departementben. Menjünk Angliába, ott Honniton vidékén minden egyszerű földmivelő, — a legegyszerűbb népek — foglalkoznak a legfinomabb csipkék készitésével az úgynevezett honniton-esipke készítésével : ezeket azután elárusítják az egyes kereskedőknek, a kik azt feldolgozzák, s készítik a. legfinomabb ruhákat belőle, a melyeket azután ajándékba adnak királyi lakodalmakra, s más unaepélves alkalmakra. Ezeket mind meg; lehetne ho33