Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-41
41. országos ülés deczember 1. 1875. 233 élesen külön nem választjuk: a leghiányosabb consequentiákra juthatunk el. Az is mondatott, liogy a vódvámpolitikának inaugurálása által Magyarország flnancziáit lehet regenerálni s évenkint 25—30 milliót a magyar kincstár számára biztosítani. Ha t. ház azt a 30 milliói a gazdag angollal, vagy francziával, vagy némettel tudnók megfizettetni: (Tetszés a középen) én is szívesen hozzájárulnék egy ily experimentumhoz ; de minden gondolkozó ember s épen tisztelt Kaas Ivor barátom, ki e kérdéssel sokat foglalkozott, legjobban fogja tudni, hogy e téren az az összeget, mely a magyar fináneziának látszólag biztosíttatnék, azon meglehetősen terhelt, s adókkal sújtott magyar állampolgárok fogják fizetni, kik az áruczikkeket vásárolják (Ugy van! a középen) A fogyasztási adók restitutiója kérdésébe nem ereszkedem, mert abban tökéletesen egy alapon állunk, Irányi Dániel, Helfy Ignácz és Kaas Ivor képviselő társaimmal s teljes megnyugtatásunkra szolgálhat, hogy e részben a ministerelnök ur által tegnap tett ép oly helyes, mint határozott nyilatkozat garantia az iránt, hogy e kérdés ily értelembeni megoldása fog czélbavétetni. Még csak egyre vagyok bátor utalni t. ház, hogy mi volt más országban a következése egy ily politikának, mely a súlypontot a védvámokra helyezte? Behozta azt 1863. óta az amerikai Unió, megkísértetett ujabb időkben másutt is az agitatió és megvallom, egy egész lánozolatát az európai törekvéseknek látom előttem, melyek mind azt jelzik, hogy a védvámosok protectionisták iskolája törekszik előtérbe jutni. Kerestem indokait ezen nagy és mélyen ható változásnak; és hol találtam? Találtam Magyarországon abban, hogy, mert bajaink igen nagyok és súlyosak, minden gondolkodó hazafi a felett iparkodván magával tisztába jönni, hogy nincs-e oly eszköz, vagy panacea, mely által ezen bajokból ki lehetne gázolni, és ily panaceát vélnek igen sokan ebben -feltalálhatni. Továbbá az is bizonyos, hogy ezen védvámi ideában egy reminiscentiája van az 1844—1845-iki nagy és mélyen ható agitatiónak, melyet mindnyájan ismerünk — a védegyleti agitatiónak, a melynek azonban eredménye szerfölött csekély volt s sok ferde irányú állapotok kifejlődésére vezetett volna még: ha nem adatott volna fel. (Igaz! Ugyvan!) A külföldön, Olaszországban, Belgium Francziaországban szintén fölmerült a védvámi agitatió és igen erős intensiv alakban. Az olasz kormány azonban s az olasz parlament, ha nem vagyok roszul informálva, azon tárgyalások alkalmával, melyeket Bécsben megindítottak: már más húrt kezdett pengetni s szabadabb vámpolitikát követend, mint a protectionisták várják. Francziaországban az öreg és gyenge Thiers bukása után KÉPV H. NAPLÓ 1875-78. II KÖTET. szintén az 1862. óta inaugurált szabadabb, természetesebb vámpolitikai rendszer léptetett ismét életbe. A más országokban megindult agitatió pedig, mint például Németországban a vasiparosok közt, mely szintén practikus resultaium nélkül fog (mint látom) maradni! (Egy hang a baloldalon: Hát Amerikában!) Amerikában a 12 évi tapasztalat azon eredményt hozta létre, hogy az öreg Carey tanainak elfogadása és követelése az Uniót nemcsak nem tette erősebbé ; hanem sok számos visszásságot vont maga után, a mint azt legújabban az Unió egyik elsőrangú szakférfia Wells, azután Montgommery s mások tudományos értekezésekben bebizonyították s minden kétségen felül helyezték. A mi már most különösen hazánkat illeti, t. ház, ne csináljunk magunknak illusiokat. Magyarország agricol állam, mely állásánál és helyzeténél fogva természeti ereinek kifejlesztésére s így szabad kereskedésre van utalva, itt ipart védvámokkal előteremteni nem lehet; sőt tartok tőle, hogy ha elterjed Ma,gyarorszagon azon meggyőződés, hogy bajainkon védvámmal igazán lehet segíteni: akkor tán közömbössé fogna a nép ós a törvényhozás válni azon más ós fontos előfeltételek megvalósítása körül, a melyek igazán alapjait képezik egy természetes ós egészséges básison nyugvó iparnak. (Helyeslés a középen.) A mai időben vagy korai, vagy már elkéstünk arra, hogy Magyarországon vódvám-politika influguráltassék. Magyarországon védvámmal operálni nem lehet. S azt hiszem, hogy a vódvám nálunk csak egy nagy jelszó, de nem egy nagy eszme s még kevésbbé mentő eszme. (Helyeslés a középen.) Befejezésül t. ház, még csak arra akarok röviden utalni, hogy én mindezen szempontoknál fogva és bizonyos előfeltételek elfogadása mellett a túlsó fél részéről: a közös vámterületnek további fentartását nem tartom hátrányosnak, vagy károsnak ; sőt ellenkezőleg végleges felbontását, hacsak a végső szükség nem kényszerit bennünket, legkevésbbé sem óhajtom. Mert nem szeretném a vámterület önállóságával járó bajokkal még nevelni és tetézni többi bajainkat. Nem szeretném — végre is el kell ismernünk — legbiztosabb, legjobb, legtermészetesebb vevőinket: az osztrákokat tőlünk elidegeníteni, nem szeretném azon sok tőkét, amely beruházásokra fordíttatott, meddővé s terméketlenné tenni segíteni, nem szeretném a közös uralkodó helyzetét, ki népeinek egymásra utaltságánál fogva, a várni érdekküzdelmet két állama között közömbösen nem nézhetné, nehezíteni, meg azért sem : mert erős meggyőződésem az, hogy ezen átalakulás hazánkban igen sok közgazdasági erőt megbénítana, nemzetgazdasági életünk természetes folyamát felzavarná s oly viszályokat idéztetne fel anyagi terén, a melyeket a mai körülmények közt inkább szeretnék kikerülni! 30
