Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-41
234 * 1- orwígos Illés De midőn ezen véleményemet kifejezem, azon kéréssel fordulok igen t. kormányunkhoz: ne hagyja magát az osztrák-német iparosoknak proteetionistieus velleitásai és tribulatiói által szabadelvű kereskedelmi politikájában megingatni, ne lépjen oly akura vagy szerződésre, mely által az eddig inaugurált kereskedelmi politika netalán a magyar fogyasztók rovására veszélyeztetnék, és különösen a mi a fogyasztási adó-visszatérítést illeti, mint előbb már emlitém, hogy ez irányban a eoneessiólc terén egy talpalatnyit sem lehet engedni, s hiszem, hogy ebben a politikában a kormány ugy az egész parlament, egész nemzet támogatására számithatand. (Élénk helyeslés és éljenzés a középen ) Elnök: Néhány perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni az ülést folytatjuk. Simonyi Ernő: T. képviselőház! A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi táreza költségvetésének tárgyalása, a mint méltóztatnak látni, önkénytelenül is a vám- és kereskedelmi szerződés kérdésének tárgyalásává fajult. Maga az előttem szólott t. képviselő ur a nélkül, hogy e tárezára vonatkozólag valami egyebet mondott volna, egyenesen e kérdéshez szólt ós ez, ugy hiszem elegendőképen megezáfolja azon első állítását, melylyel beszédét kezdette, mondván, hogy nem most van ideje e kérdés tárgyalásának. Nincs e kérdés jelenleg napirenden és mégis természetesnek tartjaés találja az egész ház, hogy most e kérdés fölött beszéljünk. Nines most napirenden! Ugyan kérem van-e valaki e házban, ki kétségbe vonhatná, hogy fontosabb, a mi közgazdasági érdekeinkre nézve behatóbb kérdés létezik-e, mint a vám és kereskedelmi szerződós. Ha tehát nemzetgazdasági viszonyaink rendezéséről van szó: ugy hiszem, ha valaha, ugy most van azon kérdés napirenden, mely legnagyobb befolyást gyakorol ezen viszonyainkra. De különben miről van szó? Magyarország és Austria közti vám ós kereskedelmi szövetségről. Azt nem tagadja senki, és azt nem ignorálja senki, hogy Austriában e pillanatban igen nagy agitatió folyik e kérdésről. Hogyha tehát Magyarországban ugy a közvélemény, mint a sajtó, mind a törvényhozás hallgat e kérdésről: nagy hátrányba döntheti a mi kormányunkat akkor, mikor a Liajthán túli kormánynyal alkudozásban van. Ez kétséget nem szenved. Az osztrák kormány az ottani közvélemény manifestiojának nyomása alatt van, és azon nyomás alatt kell működnie. Ha mi a kormányra e tekintetben semmi nyomást nem gyakorolunk, ha elfogadjuk Kautz deczember 1- 1875. Gyula képviselő ur tanácsát, hogy erről ne szóljunk a világ előtt: akkor a mi kormányunk hátrányban lesz az osztrák kormány irányában. Midőn ezen kérdésről szólunk, nem csak egyfelől az exigentiáknak teszünk eleget; de eleget teszünk másfelől azon kötelességnek is, melyet a kormány formálhat az ő kezeinek erősítésére, midőn egy más kormánynyal alkudozásban van. (IIelyeslés a szélső baloldalon.) Meg kell átalában jegyeznem Kautz Gyula képviselő ur beszédére nézve, hogy ő mindég ugy beszélt, mintha ezen vám- és kereskedelmi szerződés itt a baloldali ellenzéknek kérdése volna. Kérem ez nem pártkérdés. Ez nemzetgazdászati kérdés, a melynek vannak követői ezen oldalon és vannak követői a túloldalon, ugy a mint kell, hogy legyen minden oly kórdósben, a mely csak egy irányban dönthető el ugy, hogy a nemzet érdekeit valóban megóvja; nem pedig két irányban. Ha azt kérdezik tőlem: minek vagyok én barátja inkább, az önkormányzatnak-e vagy a centralisatiónak? megmondhatom saját véleményemet, de nem fogom azt állítani, hogy az ellenkező vélemény okvetlenül kárára lesz az országnak s okvetetlenül magának az országnak lételét fogja veszélybe dönteni; mert megengedem azt, hogy ugy a centralisatio, mint az önkormányzat mellett lehet jól kormányozni. De itt egészen más kérdéssel állunk szemben. Itt oly kérdéssel állunk szemben, melynél meggyőződésem szerint csak egyetlen egy utón lehet a nemzet érdekeit megóvni. Kautz Gyula képviselő ur három ellenvetést talált azokban, a meljek eddig e kérdésben elmondattak ós ezen három ellenvetést egyenként czáfolja. Azt mondja, hogy nem fog theoretizálni. Ebben tökéletesen igaza van; mert az élet, amint ő is mondta, megezáfolja igen sok esetben a theoriákat, megezáfolta a theoriát különösen ezen esetben is, a minthogy igen sokszor meg fogja czáfolni a nemzetgazdászat tanaiban, a melyek még nincsenek oly megállapodásra hozva, hogy azok a strict tudományok theoriáival egyenirányba hozhatók lennének A nemzetgazdaság tudománya egészen uj és itt még a generalisatio sincs keresztül vive ; nincsenek oly megállapodott axiómai, mint sok más tudományban vannak. Az élet érleli meg a felállított theoriáknak valódiságát', vagy alaptalanságát. Tökéletesen igaza van, ha nem theorisál; hanem a közélet exigentiáit tekinti. De midőn ezt teszi, ugy hiszem hogy azon érvek, a melyeket ő itt a védvámok ellen és a közös vámterület mellett felhozott: nem fogják megállani a próbát. Azon speciális helyzetről van itt szó, hogy közöttünk ós Austria közt legyen e vámközösség. Ha ez egy nagy elvet foglalna magában, lehet-e a fölött vitatkozni : vajon elfogadható-e vagy nem? De itt nem ugy áll a dolog; itt iiem az a kérdés
