Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-41

224 41, országos ülés deezemner 1. 1876-, hogy ez, valamint mindenütt, ugy nálunk is kezdetben nehézséggel jár. De ha a kormány, — mint már a közelebb benyújtott igazságügyministeri törvényjavaslatban látjuk, — mindent megtesz ezen záloglevelek hitelének emeléséré ós ha erkölcsi tekintélyével és befolyásával oda működik, hogy ezen egyesületet, — mely nem nyerészkedésre, hanem tisztán hazafiságból a kisbirtokosok osztályának támogatására alakulna, — támogassa és ellenőrizze: ez esetben nem kétkedem, hogy ez, mely egy oly országban, mint Galiczia, föltudott vergődni oly magaslatra, hazánkban is virágozni fog. Azért kérem a kormányt és hiszem, — az meg is teszi azt, — hogy e társadalmi mozgalmat minden irányban biztosítani, irányozni, ellenőrizni és támogatni méltóztassék. A másik ügy és érdek, a melyben fölszólalás kívántam, egy oly kérdés, a melyet évek előtt már egy ízben, gondolom, még Gorove István képviselő társunk ministersóge alatt emiitettem volt: és ez a mi külföldi eonsulátusaink kérdése. Most, a midőn sorban Európában több tartományokkal megkötjük a kereskedelmi szerződést, sőt szabad és biztos utat kívánunk nyitni a kereskedelemünknek, legfontosabbnak tartom azt: hogy az al-dunai tartományokban, a keleten és Afrika azon részében, mely velünk kereskedelmi viszonyban áll, magyar consuli képviselők is legyenek. Midőn ez ügyben először fölszólaltam az országházában, két ellenvetése volt a ministernek arra vonatkozólag; az egyik volt az, hogy Ausztriának velünk ugyanazonos kereskedelmi érdekei levén, nem szükséges, hogy mi külön repraesentáltassuk magunkat, mert az osztrákok a magyar érdekeket ép ugy fogják előmozdítani, mint az osztrákokat. Azt hiszem t. ház, hogy a mai kérdés legfontosabbika a vámkérdés, és az annál fölvetett viták igazolják, hogy eltérő felfogásnak is lehet ezen érdekek tekintetében helye. De különben is azt hiszem, hogy ha jogi szempontból vesszük: akkor azon percentje a külföldi kereskedelmi képviseletnek, mely az általunk fizetett quota arányának megfelel, megillet bennünket annyival inkább, mert ha egyes kereskedési házaknak jogukban áll képviseltetni magukat a külföldön; azt hiszem ez egy országot is megillethet. Egy 'másik ellenvetés ugyanakkor az volt, hogy egyének hiányában vagyunk. Azt hiszem, hogy az ma már nem áll. Egy kitűnő jelesség beszélt tegnap e kérdésben, kit inkább szeretnénk például valamely velünk jó viszonyban álló országban, mint consult látni, (DeriilU'g a sJlso baloldalon) noha körünkben is szívesen üdvözöljük. Hasonlag áll a dolog kormányainknak Szerbiában létezett képviselőjével, kit szerencsénk van itt látni: mert én megvallom, hogy fontosabbnak tartanám, hogy ha fényes tehetségeit az illető helyen érvényesíthetné. Különben ugy tudom, hogy a keleti akadémiában sok fiatal ember növekszik, ezeknek alkalmaztatása könnyen eszközöltethető. Mind a két kérdésre nézve megnyugvással vettem és fogom venni a t. minister ur rendelkezését ; mind a két kérdést olyannak tartom, melytől hazánk felvirágzása kereskedelmi ipari és földművelési tekintetben egyaránt várható, s mivel ilyennek tartom: kérem a miniszter ur figyelmét arra kiterjeszteni; mert az én meggyőződésem az, hogy a mint megfordított politika volt kezdetben minden súlyt a. közlekedési ministeriumra fektetni, és elvenni a földmüvelés- ipar s kereskedelmi ministeriumtól: ugy legsürgősebb és első feladata ezen súlyt visszahelyezni az illető helyre ós mindent elkövetni, hogy épen a nervus rerum gerendarum meglegyen, mely hazánk ipara s kereskedelemének fölvirágzására nézve a legfőbb tényező. Egyébiránt a költségvetést általánosságban elfogadom. Helfy Ignácz: T. ház ! Az eddig elmondott beszédek mutatják, hogy ez alkalommal a kereskedelmi, ipar- és földmivelési tárczával szemben ugy szólván kivételes helyzetben vagyunk. Kevesen és keveset szóltak tulajdonképen a tárcza rovataihoz. A szónokok legnagyobb része inkább azon alap-kérdésekre fektette a fősúlyt, amelybői Magyarország összes közgazdasági érdekei függnek. És ez nem véletlenül történik igy; hanem ugy szólván ez a dolog természetében, a levegőben van. A vám- és kereskedelmi szerződés dominálja az ország összes közgazdasági érdekeit, elannyira, hogy a kereskedelmi tárcza részletei mintegy eltörpülnek , elenyésznek azon nagy kérdés előtt, amelylyel az ország most szemben áll. És annálfogva nem csodálkozom, hogy az előttem szólt t. szónokok tegnap és ma a fősúlyt erre helyezték ; bátor vagyok egyszersmind kijelenteni, hogy magam is ezúttal leginkább e tárgyra nézve kívánok nyilatkozni, annyival inkább, mert tagadhatatlan, hogy e kérdés, amelynek nagyfontosságát érzi az egész ország, érzi a ház : a t. ministerelnök ur tegnapi nyilatkozata után egy uj stádiumba lépett. Most inkább vagyunk azon helyzetben, ítéletet mondani a dologról, mint voltunk például csak tegnapelőtt. Igen természetes tehát, hogy ezen kötelességét senki a felszólalók közül el nem mulaszthatja. Hogy egyébiránt e kérdés szorosan a kereskedelmi tárczához tartozik: azt kétségbe vonni nem lehet, már azon oknál fogva sem, mert láttuk például, hogy Austriában nem a ministerelnököt, hanem a kereskedelmi ministert interpellálták e kérdésben Hogy minálunk máskép történt ez: az a speciális viszonyokban rejiik; nem bírom megérteni. Lehetne ugyan plausibilis oka abban, hogy a t. interpelláló ur az összes kor-