Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-41

4J, országos Illés dee/.embcr 1. 1875. 225 mányhoz intézte a kérdést; de a mint én Horánszky t. képviselő társamat ismerem: ha megkérték volna, a kereskedelmi minister úrhoz is szívesen intézte volna interpellációját. Erre egyébiránt nagy súlyt nem helyezek; annyit azonban mégis.felemiitek, hogy ma a törvény szerint ez a szakministerek dolga, amennyiben az 1867. III. t. ez világosan mondja, hogy a külügyminister a kereskedelmi ügyekben a külnemzetekkel érintkezik azon megállapodások alapján, amelyek a két fél illető szakministerei között eszközöltettek. ' Áttérve magára azon fontos nyilatkozatra, a melyet tegnap hallottunk: lehetetlen mindenekelőtt nem eonstatálnom azon fokozatos haladást, azon ereseit eundót, amit a t. ministereinök ur a közös vámterületben való szerelmével tanusit; midőn ő legelőször szólalt fel e tárgyban, midőn programm-beszédét mondta el, mint az ellenzék vezére február 3-án kijelentette, hogy nem ragaszkodik feltétlenül, és a közös vámterületen i s szívesen megmarad: ha az ország érdekei meg lesznek óva.. Második fontos felszólalása alkalmával, nem régiben, midőn mint ministerelnök mutatta be magát: már nem érte be ezzel; hanem szükségesnek tartotta már kiemelni a külön vámterületnek hátrányos oldalait: tegnapi nyilatkozatában még egy fokkal tovább meni; most már nem hátrányról van szó ; hanem háromszor hangsúlyozván a közös vámterület fentartásának üdvös voltát, mint valódi oalamitást, csaknem mint istenesapást állította oda azon esetet, ha a külön vámterülethez kellene folyamodnunk, a mibe csak sajnálkoással kellene belenyugodnia, mintegy jelezve, hogy ő nem tenné; de ha valaki tenné, ő nagy fájdalommal belenyugodnék. Arra nézve, hogy mi történt ezen nagyon rövid idő alatt, ami annyira fokozta a t. kormányelnök és annak ezen vámközosség iránti hajlamait : szükséges vizsgálni az alkudozás menetét, ugy a mint most már előttünk feltárva van. A t. kormányelnök ur azt felelvén a hozzáintézett interpellatióra, megmagyarázta mindenekelőtt, hogy miért nyugodott bele a kormány a nemzetközi szerződés felmondásába. Két okot hozott fel. többet ugyan, hanem kettőt, ami fontossággal bír. Az egyik a méltányossági szempont. Ugyanis, azon esetre, ami mégis lehetséges, hogy külön vámterület -állíttatik fel: Austria — úgymond — méltán szemrehányást tehetne nekünk azért, hogy ráerőszakoltunk még egy időre egy ránézve kedvezőtlen szerződést ; a második ok az : inert nem tartaná jó praecedensnek, hogy mikor két szerződő fél valami szerződést magára nézve hátrányosnak tart, a másiknak beleegyezése nélkül ne bonthassa fel. Ami a méltányosságot illeti, meg kell jegyeznem mindenekelőtt, hogy valóban csodálatos, hogy a méltányosság mindig csak itt e kormányszéken KÉPY, H. NAPLÓ 1875-78 III KÖTET. hangoztatik ós soha sem a túlsó félen. Hiszen látjuk, olvassuk az austriai kereskedelmi minister ez interpellatióra adott válaszát, és méltóztassék megnézni: van-e ott szó a méltányosságról Magyarország érd ekeive! szemben? Nem, ő nem habozott és kimondta, hogy mit óhajt: Magyarország érdekeiről nem szólott, hanem határozottan kijelentette, hogy az osztrákhoni ipar érdekeit fogja megvédeni. (Igázta szélső baloldalon) Nálunk ellenben honi iparról szólani , az csaknem utópia ábránd. Nálunk a ministereknek csaknem első szava mindig az, hogy arra kell vigyázni: hogy valamiképen Ausma tönkre ne jusson. (Derültség a szého baloldalon.) De van ezen kérdésnek egy sokkal íöntosabb oldala. A t. kormányelnök ur oly egyszerűen mintegy odavetőleg mondta, hogy bele kellett nyugodni ezen egyezmény felmondásába móltányossági szempontból. Tehát azt hiszi' a t. kormányelnök ur, hogy Magyarország nem tudja, hogy ezen pótegyezmény kedvező volt rá nézve, hogy ez volt az egyetlen pont az egész vámpolitikában, mely Austriára nézve kedvezőtlen és ránk nézve legalább annyiban volt kedvező : a mennyiben kedvezőbb értelmezést megengedve, bizonyos tekintetben : példáid a magyar borokra, kieszközölhettük, hogy apótegyezmőny ujabb értelmezése szerint, azon fajta borok, a melyekhez a magyar borok sorozhatok, az alsóbb vámtételek osztályába tétettek. 13s igy sok mást, mit itten részletezni nem akarok. De minden iparos, minden kereskedő tudja, hogy e pótegyezmény kiválólag Magyarország iparára és kereskedésére tartalmazott némi kedvezményeket. Én értettem volna, hogy ha az osztrák kormány, melyre nézve ez csakugyan káros, azt mondja a magyar kormánynak: még mielőtt befejeznők alkudozásainkat, nyugodj bele. hogy a pótegyezményt felmondjam : vagyis mondj le azon kedvezményekről, melyek hazádra ebből származnak, és a magyar kormán\ erre azt felelte volna: szívesen, ha kárpótlást nyújtasz érte. Ez a méltányosság. Ha a kormány azt mondta volna: én belenyugszom a pótegyezmérsy felmondásába: ti pedig nyugodjatok bele a fogyasztási adók kezelésének megváltoztatásába, a mi körülbelül ellensúlyozza azon nyereséget, melyet ő az egyezmény felmondása által nyert. Ezt érteném. De a kormány, arra igen is gondolt, hogy Austriának bizonyos eshetőségekre ne legyen oka panaszkodni a mi méltánytalanságunkról; hanem azzal nem gondol, hogy lemond egy egyezményről, mely Magyarország javára szolgált. Ez már valóban egyébb mint méltányosság: ez érdekfeláldozás. A t. ministerelnök ur felelvén a második, harmadik pontra előadta, hogy mi körül forogtak az alkudozások: előadta főként a fogj^asztási adókra és a vámtételekre nézve. A vámtételekre nézve történt némi közeledés; de a fogyasztási adókra 29