Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-41
41. országos ülés tleczember 1. 1875. 223 rendszer életbeléptetését. Akkor aztán a ménesek költsége, mely jelenleg 616,175 frtra van előirányozva : évi 500,000 frtra lenne leapasztható. Hogy ha ezen 500,000 írthoz a magánosoktól leendő ménvásárlásokra 50,000 frtot, és a mének felügyeletére szintén 50,000 frtot veszünk: akkor a lótenyésztés költsége evenkint 600,000 írtban lenne megállapítható olykópen, hogy az által a nemzetgazdasági ezélok is eléretnének, s a lótenyésztés kiadása, ós az állam egyéb költségeivel arányba hozatnék. És ezen költségek, ha a gazdasági kezelésben is czélszerübb rendszer hozatik be: azt hiszem, a mezőhegyesi 40.000 holdnyi kitűnő minőségű birtok jövedelméből biztosan elő lesz állitható, ugy, hogy ez által nemcsak az állam további hozzájárulása fog megkíméltetni; hanem ezenfelül a kisbéri, bábolnai és fogarasi birtokok is ezen tárcza köréből kivonhatók, és az állam egyéb szükségleteinek fedezésére fordíthatók lesznek. Ezeket óhajtottam t. ház az általános vita folyamán elmondani, a részletekre nézve fentartom magamnak a hozzászólást. (Helyeslés a szélső haloldalon.) P. Szathmáry Károly : T. ház! Midőn kereskedelmi ós közgazdasági érdekeink szempontjából egy pár oly pontot vagyok bátor megérinteni, amelyet nagyfontosságunak tartok hazánk érdekeire nézve : nem tehetem, hogy az előttem mondottakra egy pár megjegyzést ne koczkáztassak. Sokat abból, amit az előttem szólott képviselő ur felhozni méltóztatott: én nemcsak elfogadok, sőt örömest veszem, amint hangoztattatott ós felhangzott, a ház beleegyezését tudomásul. Mint kimagasló eszmét tekintem és szükségesnek tartom annak hangsúlyozását, hogy Magyarország ipara érdekében nem mindig az államhoz, hanem legkülönösebben és első sorban a polgárok hazafiságához kell fordulnunk, rá mutatnunk arra, hogy, midőn a nemzet több mint 60 milliót ad ki evenkint külföldi luxus-czikkekért és ezen czikkek nagy részét csaknem hasonló árakon és minőségben hazánkban is megkaphatni, a honpolgár kötelessége pedig hazánkban felkeresni azon czikkeket, melyek iparunk emelése mellett itthon is megszerezhetők. Nem érthetek azonban egyet a t. képviselő ur azon aggodalmával, a melyet a vámkérdés jelen stádiumára mondott. Én is, mint Kaas Ivor képviselőtársam tegnap beszédét végezte, megnyugszom kormányom hazafiságában és böleseségében ; de megnyugszom még valami egyébben is: a nemzetgazdasági viszonyok vas logikájában, mely soha mesterkélt rendszerek fentartását nem biztosithatja, és ha csakugyan be kell következnie annak, ami okvetlenül be fog következni: azt hiszem, hogy azt nem lehet semmiféle mesterkélt eszközök által többé meggátolni; sőt be kell következnie annak, amit elfogadandónak vélek, vagy a mit a t. képviselő ur kivan, hogy elfogadtassák. Azt hiszem. hogy valamint egyes embernek a leggyöngédebb viszony felbontásánál arra kell törekednie, hogy az botrány nélkül történjék: ugy az államoknak is, ugy itt is sokkal helyesebb az ut, melyet kormányunk választ. T. ház! különösen két pont az, melynek érdekében felszólalni kívánok. Az egyik az. melyet előttem szólott t. képviselőtársam is említett, a hitelnyújtás kérdése, és pedig a hitelnyújtás azon osztály részére, mely nem oly néven fordul elő 1848. óta, mint egyik képviselő ur a ház legtulsóbb oldalán mondani méltóztatott; hanem igenis jelenleg létezik a legkisebb birtokú földmives osztály részére. * A t. minister ur igen helyesen tudja és méltóztatik jól értesülve lenni, hogy a közelebbi időkben ez érdekben egy nagy társadalmi mozgalom indult meg. Én, ki e társadalmi mozgalomban szintén szerény részt vettem: felkerestem mindazon celebritásokat az országban, kik ez ügyben hangadók lehetnek és egy ilyen egyesület megalkotása ellenében csupán három érvet hallottam alaposan felhozatni. Az első érv az, hogy hiszen volt elég hitel nyújtva az országban, sőt a bukások nagy részét épen a nyújtott hitel tulsága okozta: megengedem, hogy e hitelnyújtás csakugyan nagy mérvű is volt bizonyos irányban; de nem kételkedem és meg vagyok győződve róla, hogy ezen hitel,nem azon osztálynak adatott és nem jutott egyenesen azon osztály kezébe, melyről beszélek. Épen. mert a takarékpénztáraknak ós a vidéki hitelintézeteknél nyújtott hitelt némelyeknek könnyebb volt kizsákmányolhatni: történt, ezen felsőbb osztályok bukása. De a közönséges földmives osztály kezébe csak másod és harmadkézből jutott, és ebből származik azon veszedelem, hogy eddig is olcsó pénzhez nem juthatott. S figyelmeztetem a t. házat és a minister urat, hogy minél rosszabbakká lesznek Magyarországon a pénzviszonyok : annál veszélyesebbé válik ez épen azon földmives osztályra nézve, mely már azért sem veszi igénybe nagy mértékben azon hitelt; mert eonservativ természetű. A másik indok, mely föihozatik: az, hogy ily kisebb hitelek nyújtásával azon veszélynek teheti ki magát a kölcsönadó-egyesület, hogy a behajtás költségei aránylag sokkal többre rúgnak, mint nagyobb kölcsönnél. Ez igen fontos érv, kétségkívül. De az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy Magyarországon épen ezen osztály az, mely nagyon megfontoltan veszi igénybe a hitelt és legpontosabb a kötelezettség teljesítésében. Egy oly intézet, melyet több éven keresztül figyelemmel kísértem: tetemes összegeket kölcsönzött ki földmíveseknek és alig öt eset fordult elő, hol csak meginteni is kellett az illetőt, végrehajtásra pedig egyetlenegy eset sem került. A harmadik ellenvetés, melyet fölhoztak a záloglevelek elhelyezésének kérdése. Azt hiszem,
