Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-41

41. országos Ülés decy.eiuber 1. 187<"». 219 vésben látom én egy helyesebb föklmivelési ipar és kereskedelmi politika legbiztosabb zálogát. Nézetem szerint, t. képviselőház'! a földmivelés hanyatlása három főokra vezethető vissza: az egyik az, hogy nem lévén olcsó hitelünk, földbirtokosaink nem képesek azon beruházások tótelére, melyek a föld termőerejének kellő fölhasználására okvetlenül szükségesek, sőt nemcsak, hogy uj termékenyítő beruházásokat nem tehetünk; de azt mutatja országszerte a tapasztalás, hogy a már eddig tett beruházások is nagy részben elvonatnak a földtől az által, hogy a földbirtokosok nagy része az egymás után következő kedvezőtlen évek csapásai miatt, hitel hiányában és talán egy jobb jövő reményében épen a gazdasági fölszerelés részleges elidegenítésében a gazdaság folytatásához okvetlenül szükséges marhalétszám és egyéb gazdasági segédeszközök fokozatos csökkentésében keres a mindinkább növekedő terhek könynyitékére legalább pillanatnyi .segélyt. Természetszerű sövetkezménye ez eljárásnak az, hogy a beruházási tőke ily elfogyasztása folytán csökken a nemzeti törzsvagyon, és nem lévén a föld kellőleg mivelhető : ugy mennyiség mint minőség tekintetében csökkennie kell a föld termésének ós ennek folytán jövedelmének is. A másik indok, melyet nézetem szerint felhozandónak tartok: az, hogy nálunk egyrészt azon viszonyoknál fogva, melyek az ipar fejlődését átalában lehetetlenítik, másrészt helytelen adóviszonyainknál fogva nem fejlődhetik ki azon ipar, mely közvetlenül a földmivelésből merítvén tápot, annak felvirágoztatását eredményezi mindenütt. — De nem fejlődhetik ki, még a gazdászati iparüzlet sem ; pedig tudjuk azt. t. ház, hogy a haza számos vidékén a földmivelés előnyös folytathatásának feltétele, hogy az valamely gazdászati iparüzlettel, legtöbb esetben szeszgyártással összekötve legyen. Vannak vidékeink, melyek kiválólag alkalmasak a czukorrépa, vagy például len-, kendertermelésre, e vidékeken tehát czukorgyárak vagy vászonipar keletkezte lenne hivatva lendületet adni a földművelésnek; de ily gyárak, ily iparüzletek hiányában hanyatlásnak kell indulnia a földmivelésnek is. Harmadik oka t. ház nézetem szerint a földmivelés hanyatlásának: az, hogj kedvezőtlen conjunkturák mellett a termelt gabonának sincs meg kellő értéke elannyira, hogy a földbirtokosnak a termés értékesítése után alig marad fen valamivel többje annál, ami a termelés költségein felül, a földre nehezedő rendes terhek fedezésére elég. És ennek természetes következése az, hogy hiányzik azon ösztön, mely az intensivebb termelésnek alapja és mely nélkül virágzó gazdaságot létesíteni úgyszólván lehetetlen. Mik lennének ezen állapotokkal szemben az államhatalom teendői? Nézetem szerint első sorban az annyira sóvárgott olcsó hitel lehetségesitése lenne a feladat. Olcsó hitel lenne nyújtandó a földbirtokosoknak, hogy egy részről gát vettessék a gazdasági felszerelések elpazarolásának, másrészt mód nyújtassák a földbirtok termő erejének beruházások általi emelésére. Olcsó hitel lenne nyújtandó a földbirtokosoknak, hogy kiszabadulhassanak az uzsorások kezei közül, a hová őket nem könnyelműség, hanem a helyzet kényszerűsége sodorta. És olcsó hitel nyújtandó haladéktalanul; mert ha valahol, itt jár áldozatokkal a késedelem ós napról-napra kisebb azoknak száma, a kikre nézve a segély még nem késő. Igaz, t. ház, hogyha a földbirtokosok valamennyien tönkre mennek is: megmarad a termő föld, és fognak találkozni olyanok, a kik azt majd potom-áron megveszik; de elmondatott a házban már többször is, hogy nem áll az állam érdekében az, hogy törzs lakosai proletáriusokká válnak és a földeket olyanok foglalják el, a kiket a hazához nem köt egyéb, mint az önérdek. A gazdászati és átalában minden ipar emelése körüli állami teendőkről későbben szólván, legyen szabad most a tisztelt kormánynak a földmivelés előmozdítására vonatkozó abbeli feladatát hangsúlyoznom, miszerint oda hatni törekedjék, hogy a magyar gabonának az idegen r piaezokon való versenyképessége biztosittassék. És e tekintetben legyen szabad aggodalmaimat fejeznem ki az eddig követett politika fölött. Tudjuk azt, t. ház, hogy nyers terményeink egyik főbb piaczát Ausztria képezi. A jövőre nézve ezen piaczon veszélyes versenytársunk leend Eomániában. És ezen versenyt, esetleg gabnánknak Ausztriából való kiszorítását annak fogjuk köszönni, hogy a magyar országgyűlés a múlt év nyarán megszavazta, és pedig az osztrák vaspályatársulat tulajdonául megszavazta a románia-orsovai vasúti csatlakozást, és ez által létesítette azon összeköttetést, a mely Románia és Ausztria közt a legrövidebb: a nélkül, hogy Magyarországnak gabna kivitelét elegendőképen biztosította volna. És ezen már akkor aggodalmakat ébresztett eljárást a tisztelt kormány azzal folytatja : miszerint törvényjavaslatot terjeszt a ház elé az iránt, hogy a Romániából Magyarországba behozandó gabna beviteli vámja töröltessék el, hogy tehát a Magyarországba és a Magyarországon keresztül Ausztriába hozandó gabna ezentúl vámmentessé s ilykép a versenyre még képesebbé tétessék. És nemcsak a Románia, hanem Oroszországkivitele is kiszorítással fenyegeti gabnánkat Nyugot-Európa piaczain. A jövőre vonatkozó aggodalmainkban tehát kétszeresen kell igyekeznünk felhasználni azon előnyöket, a melyekkel gabnatermélésünk bir. És minthogy gabnánk minőség