Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-41

220 **• «i"»zá&os. üléa decí«ml>er 1. l«7&. tekintetében van előnyben versenytársaink gabnája fölött : igyekeznünk kell minél jobb minőségű gabonát termelni; felhivjuk tehát a t. kormány figyelmét az intensiv gabnatermelés könnyítése iránti intézkedésekre. Igyekeznünk kell helyzetünket felhasználva, mint elsők jelenni meg a nyugot-európai piaczon, s e tekintetben a t. kormányt a szállítás esetleges akadályainak elhárítását kérjük; — és mindenek fölött igyekeznünk kell, hogy Magyarország nyers terményeinek itt benn a hazában teremtsünk elkelési piaczot, hogy ekkép nyers terményeink a hazában dolgoztatván fel, emelkedett értékökben a hazai iparszükségletek fedezésére, s esetleg ily alakbani kivitelre szolgáljanak eszközül. FÖlhivandónak vélem ennélfogva a t. kormány figyelmét arra, hogy azon akadályokat, melyek az ipar fejlődésének útjában állanak, földmivelési szempontból is hárítsa el, és különösen a nálunk oly nagy fontosságra hivatott liszt-iparnak minél hathatósb emelésére működjék közre. Ezek azok, a miket a földmivelésre vonatkozólag megjegyezni kivántam_ Hogy mik hazánkban az ipar nem fejlődhetésének okai: az már számtalanszor lett elmondva e házban. Ha átalában nemzetgazdászati axióma az, hogy tőke és hitel nélkül nem is képzelhető termelés : akkor kétszerte áll az, hogy az iparnak a tőke es hitel ugy szólván éltető levegőjét képezi; hiányozván ezen éltető levegő: igen természetes, nem fejlődhetik az ipar, és el kellett satnyulni a létezőnek is El kellett satnyulni annálfogva: mert nálunk is igazolva lett azon átalános tapasztalás, hogy kedvezőtlen körülmények között keletkező zsenge ipar okvetlenül áldozatává esik a kedvező körülmények között működő és már virágzó nagy ipar versenyének. Ausztria sokkal kedvezőbb körülmények között dolgozik, tőkéje olcsóbb, munkaereje sokkal produetivebb, nem kell küzdeni a kezeiét nehézségeivel, és miután még a külföldi verseny ellen is védelmezve van: igen természetes, hogy a vámterületi közösség rendszere mellett csirájában keli elnyomni a magyar ipart. De t. ház! nyújtsunk csak a magyar iparnak olcsó tőkét, rendezzük a hitelviszonyokat, védelmezzük meg a magyar ipart Ausztria és a külföld versenye ellen, és néhány óv múlva Magyarország ipara fölvirágozni fog, és annak fölvirágzását csak emelni fogja az, hogy ha a nemzetnek vissza fog adatni azon nagy munkaerő, vagy annak egy része, a mely jelenleg az állandó hadsereg nagy létszáma által a nemzetre nézve kárba vész. Midőn kereskedelemről akarok szólani, csak a külkereskedelemről szólhatok. Ily országban, melynek úgyszólván semmi ipartermelése nincs, a melynek minden vidéke csaknem ugyanazon nemű nyers termények előállításával foglalkozik, erőteljes belkereskedés nem fejlődtetik. — És külkereskedelmünk is a legkárosabb hatású. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy áruforgalmunk mérlege folytonosan passiv. Évek óta több mint másfélszáz millióra megy a deficit, melyet a külföld javára fizetünk. Én nem vonom kétségbe azt, hogy a behozatal egy országra előnyös is lehet: ha például nyers termények, vagy fél gyártmányok hozatnak be; melyeknek értéke emelhető, ilyenkor emeli a behozatal a nemzet vagyonát, vagy akkor is, midőn a behozott áruk oly természetűek, melyek a nemzet törzs vagyon beruházását képezik. De azon czikkek, melyeket mi behozunk, nem ilyen természetűek, azok legnagyobb részt teljesen elkészült iparáruk, a melyeknek értékét mi nem emelhetjük, olyanok azok, a melyekből az országra nézve beruházás nem származik, ugy hogy ezen másfélszáz milliónyi forgalmi deficit — úgyszólván — tiszta vesztességet képez az országra nézve. Már t. ház! hogy az olyan ország, a mely évenkint 150—160 millió frtnyi passiv kereskedelmi mérleget mutat föl, hogy ha ezen deficitet sem beltermelés által, sem a külföldön elhelyezett tőkék után húzott kamatok által pótolni nem tudja, és főleg, midőn az ily ország államköltségvetésében több. mint 100 millióra megy évenkint, azon összeg, melyet kamat és államadósság czimén a külföldnek tartozik fizetni anélkül, hogy az visszatérülne : az ily országnak előbb vagy utóbb, de mindenesetre tönkre mennie kell. Áruforgalmunk mérlegében rejlik ezen nemzetnek halálos ítélete. Ha mi, mint nemzet meghalni nem akarunk: áruforgalmunk ezen mérlegét meg kell változtatnunk. Es a változtatásnak csak egyféle módja lehetséges. Nem szabad Austriának s a külföldnek ipariparczikkekért annyit fizetnünk, mint jelenleg; más szavakkal a hazában kell vásárolnunk, tehát hazánkban kell termelnünk azon iparárukat, melyekért most az országból annyi millió folyik az austriai és külföldi iparosok zsebébe. De akkor t. ház, életet kell adnunk azon iparnak, mely a maga részéről életet fog adni a nemzetnek. Szóval, nálunk a földmivelés, ipar s kereskedelem érdeke szorosan összefügg. Egymástól el nem választható; de nem választható el attól a nemzetlétének kérdése sem. Es ezen fontos érdekek egyaránt követelik azt, hogy a földmüvelésnek, iparnak és kereskedelemnek rendelkezésére bocsáttassék azon tőke, mely nélkül productio alig képzelhető, vagyis, hogy hitelviszonyaink egy magyar önálló banknak felállítása által haladéktalanul orvosoltassanak. Követelik ez érdekek egyaránt, hogy az ország felszabadittassék azon zsibbasztó állapotból, azon gyarmati helyzetből, melybe a vámterületi közösség nyomása alatt jutott, hogy elvégre megnyittassák a nemzet előtt a fejlődésnek azon kapuja, melynek neve önálló' vámterület, magyar vámpolitika Ezen hitel- és vánikérdés a nemzet létének kérdése, és