Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-40
206 40. országos líiés november 80. 1875. De ez, uraim, a kérdésnek csak egyik oldala; másik oldala: a pénzügyi, nem kevésbbé fontos. A közös vámok, ha a zárszámadásokat vizsgáljuk: a múlt években egyre-másra 15—17 milliót jövedelmeztek, 1876-ra mindössze 12 millió van előirányozva, miből Magyarországra 2 millió s gondolom 600,000 írt esik. Én nem vagyok azon helyzetben, hogy tisztán és egész hitelességgel kimutathassam azon forgalmat, mely Magyarország és Austria közt létezik, különösen, hogy a behozatalt > apodictiee adhassam elő. Vannak, a kik, —- de nem tudom mily alapon, azt állítják, hogy a behozatal 400 és néhány milliót meghalad. En azon adatok alapján, melyekkel birok, 300 milliónál többre nem beesülöm és ennélfogva ezt veszem számításaim alapjául. Ha 300 millióra rug a behozott áruk értéke, s ha ezen érték után csak 7-—8 °|o -nyi vámot szedünk, — pedig ezt senki sem fogja soknak találni: — akkor a vámok czimén Magyarország 21—24 millió jövedelmet húzhat, s ha ebből, ~- sokat mondok, — 3—4 milliót kezelési költség fejében levonunk, marad 20—21 millió. Ha ezt az eddigi bevétellel, a mostani jövedelemmel Összehasonlítjuk, vagyis azon két millió 600,000 írthoz mérjük, mely az 1876-iki előirányzatban foglaltatik: lehetetlen első tekintetre át nem látnunk az óriási különbséget, mely a magyar kincstár javára esnék, hogyha önálló vámterülettel bírnánk. Nem is szólok azon hátrányokról, melyek a vámközösség mellett a fogyasztási adók tekintetében, s a tekintetben léteznek, hogy bennünket némely adók behozatalában akadályoztatnak. Midőn az adóügyi bizottságban a fényűzési adókat tárgyaltuk, nem egyszer maga a t. elnök ur, mint akkori pónzügyminister kénytelen volt bevallani, hogy ezen s ezen adó talán czélszerübb lenne annál, a melyet indítványoz ; de miután vámközösség létezik köztünk és Ausztria közt: lehetetlen, hogy a magyar czikkeket megadóztassuk, holott azok Ausztriában adómentesek ; mondom: nem is szólok a vámközösségnek, a létező vámegyezménynek ezen hátrányos oldaláról; nem szólok pedig azért, mert ezt maga a kormány is belátja, s a mint tudom, az alkudozások, melyeket megindított, ezen hátrányok elhárítására voltak irányozva. Hogy ezen alkudozások meghiúsultak, azon én. megvallom, egyáltalában nem búsulok; sőt ha azt tuoi;?' m ! h°gy e/jen meghiúsult alkudozásoknak és a rá következett íölmondásnak az lenne következménye, a mit óhajtok, t. i. az nj alkudozásoknak önálló vámterület alapján megindítása: annak csak örvendenék- Nem is hiszem, hogy a kormány az eddigi tapasztalatok után más utat válasszon. Hogy eddig a vámközösség alapján folytatta a tárgyalásokat, azt természetesnek találom, mert ezen utat a törvény szabta meg; de miután meggyőződött arról, hogy az eddigi alkudozások czélra nem vezetnek, reménylem, hogy ezentúl csakugyan az önálló vámterület alapján fogja meginditani az uj tárgyalásokat annyival inkább, mert lehetetlennek tartom, hogy akár a fogyasztási adók, akár a vám visszatérítések kezelésére oly módot találjon, mely Magyarország érdekeit kielégítse, akár pedig oly közös vámtarifát készíthessen, nwly Magyarország iparának, gyárainak érdekeit ne sértse. A negyedik ok, mely bajainkat eredményezi, az önálló nemzeti bank hiányában keresendő. Nem fogom, t. ház! ezen intézetnek szükséges voltát hosszasan bizonyítgatni; önök mindnyájan, de sőt maga a kormány is, mélyen meg vannak győződve ilyen intézet felállításának szükségéről. Csupán azon ellenvetéseket akarom megezáfolni, melyek ezen banknak létesítése ellen több oldalról felhozattak. Ki fogom mutatni nemcsak azt, hogy ilyen intézetnek létesítése lehetséges; lehetséges pedig a valuta helyreállítása nélkül ; — de ki fogom mutatni egyszersmind azt is, hogy az osztrák nemzeti bankkal, vagy bármely bécsi pénzüzórekkel való alkudozás Magyarországnak csak kárára válnék, ós az ezek által felállított intézet önálló nemzeti bank nem lehetne. Egy jegybank, t. ház! oly nyereséges intézet, hogy arra, ha a kormány pályázatot hirdet: három hónap alatt akár német, akár franczia, akár angol, akár holland vállalkozókat nagy mennyiségben nyerhet A porosz bank harmadéve 20°|„ osztalékot, a franczia 36-ot fizetett, az osztrák bank szintén nyerességgel dolgozott s dolgozik átalánfogva minden ilyen pénzintézet. Ügy, de azt mondják, hogy a valuta rendezése nélkül Magyarországon nem állitható fel* jegybank. Ha azt akarják t. ház, hogy oly intézet állíttassák fel, a mely pénzjegyeit mindennap arany-ezüstben beváltsa: akkor kétségtelenül igazuk van, ilyen intézetet a valuta rendezése nélkül nem lehet felállitni. De ha oly intézettel oly bankkal beérjük, a minő oda át van Austriában, a minő Francziaországban létezik, s a minők ma ; napság Amerikában léteznek: semmi sem áll annak útjában, hogy a bankot rögtön felállítsuk. Igen; de azt olvastuk a lapokban, hogy az osztrák pénzügyminister maga beleegyezését ily bank felállításához ahhoz kötötte, hogy a valuta helyreállittassék. Mi alapon tehette ezt? Nem tudom t. ház. mi jogon, mi czimen avatkozhatik az osztrák pénzüg3 r minister a magyar bank felállításának ügyébe? Ha csak azt nem teszem fel, hogy azzal fenyegette a magyar kormányt, hogy ő nem fogja elfogadni a maga pénztáraiba a magyar jegybank által kibocsátott pénzjegyeket, s talán a quota, ós az államadósság fejében fizetendő összegeket sem. Úgyde, ha a magyar jegybank oly solid, oly biztos szervezetet nyer, a minőt óhajtok, és a minőt annak kétségtelenül a kormány is adni fogna: akkor a magyar jegyek bizonyosan fognak birni annyi értékkel, annyi ki-
