Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-40

40. országos ülés november 30. 1875. 207 téllel, a mennyivel az osztrák nemzeti bank jegyei. Eri. legalább részemről, bármennyire sajnáljam is polgártársaimat, kik pénzszűkében szenvednek. nem szeretném, hogy a jegybank az óvatosság legszigorúbb szabályaitól eltérve olyanoknak hitelezzem, kiknél tökéletes biztonság nem létezik. Tehát a magyar pénzjegyek tökéletesen ugyanoly értékkel fognak birni, mint az osztrák bank pénzjegyei. Bírni fognak annyival inkább, mert nem hiszem, hogy oly túlságos mennyiségben bocsáttatnának ki, a me'y azoknak értékére esökkentőleg hathatna. Mi okon utasíthatná annálfogva vissza az osztrák pénzügyminister a magyar pénzjegyeket ? De ám legyen, sőt még azt is megengedem, hogy nemcsak az állam pénztárában, hanem a forgalomban sem fogadtatnának el Aüstriában pénzjegyeink, — ámbár az osztrák kormánynak hatalma, ugy hiszem, nem terjed ki arra, hogy a kereskedőknek vagy iparosoknak megtiltsa a magyar pénzjegyeknek elfogadását, valamint nekem nem tilthatja meg senki, hogy akár franczia, akár porosz, akár bármiféle pénzjegyeket elfogadjak és ha találok mást, ki azokat tőlem elveszi, neki átadjam. De tegyük fel, mondom. még azt az esetet is, hogy nemcsak a kormány pénztárában, hanem a közönséges forgalomban sem fognak elfogadtatni; mi következik ebből ? Az, t. ház! hogy Austriával szemben ugyanazon helyzetben leszünk mi, a melyben Austria és Magyarország is van jelenleg minden más külföldi országgal. Avagy osztrák bankjegygyei, vagy államjegy ékkel szoktuk-e fizetni a mi bevásárlásainkat, melyeket Németországban, Angolhonban s Francziaországban teszünk'? Nem aranynyal, ezüsttel vagy az ottani országban folyó pénzzel kell-e teljesítenünk fizetéseinket? Es vajon nagyobb baj lenne-e ez uraim! mint azon állapotnak további fentartása, a mely tönkre teszi iparunkat, kereskedésünket ? a mely függésben tart oly pénzhatalmaktól, a melyek legalább is nem barátaink? Tudom én t. ház! hogy az ipar és kereskedelmi kamarák, valamint a vámközösség, ugy a bank tárgyában is más véleményt ós más tanácsot adtak a t. minister urnák: úgyde minden tisztelettol, melylyel ezen testületek iránt viseltetem: legyen szabad megjegyeznem, hogy ily dologban nemcsak értelmiségre, hanem függetlenségre is van szükség, én pedig a mi kereskedőinknek, a mi nagyiparosainknak függetlenségét az osztrák bank irányában hatáiozottan kétségbe vonom. A mi kereskedőink, a mi nagyiparosaink akár az itteni bank-fióknak, akár pedig egyenesen a bécsi banknak és az azzal összeköttetésben és viszonyban álló bécsi pénzkirályoknak alattvalói. Ezektől én mindenben inkább, mint e kérdésbe]) fogadok el tanácsot és a lényekkel, a tapasztalással számolok, nem pedig az ő véleményekkel. Mielőtt bezárnám beszédemet, lehetetlen — mert most jut csak eszembe — nem czáfolni meg azon ellenvetéseket, a melyeket nemcsak a kereskedők, hanem fájdalom a földmivelő osztályok részéről is az önálló vámterület ellen hallanunk lehet. A kereskedők ? A kereskedőknek mindegy, bárhonnan származnak az áruk. csak ők azokon nyerjenek ; ők nem törődnek azzal, vajon Magyart országon van-e ipar, virágoznak-e a gyárak? Az osztrák, franczia, angol áru nekik egyiránt kedves : a mi előttök főszempont: az. hogy minél nagyobb legyen a nyereség. A földmivelő osztály. mindenesetre hazafiasabb indokokból indul ki; de az ő ellenvetése véleményem szerint szintoly kevéssé állhat meg. Attól fél. mint már emiitettem, hogyha a mi terményeink az osztrák határoknál meg fognak vámoltatni: ez esetben nem leszünk képesek más országokkal a versenyt kiállni. — En ezt már beszédem elején nagy részben megezáíbltam. — most ezúttal csak arra akarom figyelmeztetni a mezei gazdákat, hogy legyen bár ugy, hogy egy ideig a miatt, hogy vámokat állítunk határainkon, némi terheket kellend is viselniök; legyen bár ugy, hogy drágábban kellend fizetniök némely ezikkeket, a melyekre szükségök van: én ugy ismerem a mi földmivelő osztályunkat, a magyar nemzetnek zömét, javát, hogy az ily áldozatoktól nem fog visszariadni (Egy hang, de elfog pu?ztulm.) Nem fog elpusztulni, mert azon gyárak mellett, a melyek önálló vámterület felállítása következtében fel fognak állni, azon gyárak mellett a piaczi árak sokkal jobbak lesznek, a forgalom sokkal élénkebbé fog válni, a földmives a maga terményeit sokkal biztosabban fogja elárusíthatni, mint most, mert a piacz küszöbe előtt lesz. s a piacz sokkal biztosabb leend, mint a mostani, a midőn csak akkor adhatja el a gazda terményeit, midőn egyrészt Magyarországban bő, másrészt a. külföldön szűk termés volt; akkor az. ő vevői állandóak lesznek, ugy hogy — véleményen szerint — semmi esetre sem fog szenvedni veszteséget. De különben is megtérül az. mit a vámok czimén a nagy fogyasztó közönség netalán fizet; megtérül a mondott módon kivül az által, hogy nagy része a mi munkás-osztályunknak, mely különösen télen dolog nélkül hever; akkor elfoglaltatást nyer, s nemcsak a gyárosok, hanem a munkások is keresetet találván, az ország adóképessége emelkedni fog, és ez utón is közvetlenül és közvetve pénzügyünkén és anyagi helyzetünkön segítve lesz. (Igaz! a szélső baloldalon.) T. ház ! a: helyzet rendkívül komoly ós a segítség sürgetős. Ne késsenek uraim! a segítséggel, mert romok romokra halmozódnak. Vigyázzanak, nehogy azon romok alá a nemzet jólétével önöknek jó hírneve, a. nemzetnek önökben vetett bizalma s hite is eltemettessék ; vigyázzanak, nehogy ezen romok fölött érzett hazafiúi fájdalmukhoz ama keserű öntudat is vegyüljön: „segíthettünk volna a haza bajain és nem csele-