Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-38

J50 38> országos Illés november 27. 1875. visszaemlékezni arra, hogy a 9-es bizottság, mely tüzetesen foglalkozott az ország mindennemű kiadási tételeivel, mely igyekezett ezen tételeket a lehetőségig leszállítani, az . összes közigazgatási költségeket három év lefolyása alatt, tehát 1877 végéig minden ministeriumnál, beleértve már a rendszerváltozást is, melyet akkor a 9-es bizottság oontemptált, 400,000 frtra proponálta: akkor méltóztassanak megengedni, hogy most, mikor még egy év hátra van, tehát az 1877-ik óv még tekintetbe nem vehető, hanem csak az 1876-iki év, már e tárcza keretében majdnem 90,000 írttal szállítottam le akiadásokat, tehát bizonyosan többel, mint a mennyi azon 400,000 írt mellett a 9-es bizottság szerint ezen tárczára esett volna. De ha a közigazgatás rendezése keresztül lesz vive, ha azon aprólékos teendők melyek most feljönnek a ministeriumhoz, kivül fognak elintéztetni és csak a nagyobb fontosságú tárgyak maradnak a ministeriumnál: akkor a központi igazgatásnak kiadási tételei is lényegesen alábbszállithatók lesznek; ós teljes reményem van, hogy az illető minister, ki ezen ügyek élén fog állani, tovább is mehet majd mint a 9-es bizottság ment. Azonban nem e czélból szólaltam fel; ezeket csak mellékesen érintem. Felszólaltam leginkább azért, hogy elmondjam véleményemet azokra nézve, a mik igazán olyanokul jelöltetnek ki, melyek Magyarország pénzügyi kalamitását okozzák. És itt első sorban a vasutakról kell szólanom. (Halljuk!) Átalános szóbeszéd, hegy a vasutak keverték Magyarországot bajba; a vasutak igénylik évenkint a nagy garantialis összeget, mely államháztartá• sunkra nehezedik, és mely, meg kell vallani, körülbelül annyi, mint az egész deficzit, tehát mindenesetre oly összeg, mely nagy figyelmet érdemel. Itt legelőször figyelembe kell venni, hogy mi okozta azt, hogy e garantia ily nagy mértékben nehezedik az államháztartásra. Már mielőtt Magyarország a maga belkormányzatát és átalános igazgatását átvette volna, mint méltóztatnak tudni, voltak Magyarországon vasutak. Maga ezen körülmény lényegesen előmozdította azt, hogy a később épült vasutak nagyobb teherül nehezedtek az államra, és pedig két okból. Először azért, mert a már akkor létezett vasutak a legjobb vonalak voltak, azok jövedelme pedig az állam javára nem szolgált; és másodszor, mert ezen vonalak a később épült vonalakat részint saját érdekükben akarták kihasználni, ós részben ki is használták, vagy pedig oly concurrentiát csináltak azoknak, melylyel emezek megküzdeni nem voltak képesek, mert a régi vasutak nagy pónzerővel rendelkeztek. Ezen előzetes baj volt az, melylyel az uj vasutaknak megküzdeniök kellett. Hanem a legfőbb bajt természetesen magunk okoztuk, mikor a vasutak épitésót maga az állam és a törvényhozás saját kezébe vette. A legfőbb baj volt először az, hogy nem terv szerint, hanem csak a viszonyok szerint épültek a vasutak. Ha valaki Magyarország vasúti térképére ránéz : ott látja, hogy semmiféle combinatio nem volt már a vasutak építése tervezésénél, hanem mintegy történetesen épültek, ugy a mint vannak. (Felkiáltások: Ugy van!) Ez nagy mértékben megboszulja magát t. ház, ós ezen a bajon segíteni kell. Most már természetesen nehezebb mint a mikor ugy szólván tabula volt; a mikor combinált tervezet szerint lehetett volna építeni. A másik főbaj volt, hogy azt lehet mondani, hogy Magyarországon a vasutak építését és kezelését átalában nem ismerték. Azt gondoltuk, hogy vasut-vasut, az egyiknek olyannak kell lennie, mint a másiknak. Kábiziuk idegen emberekre; de valamint semmiféle institutiót egyik országból a másikba egyszerűen és változatlanul átültetni nem lehet, ugy a vasutakat sem lehet ugy építeni egyik országban mint a másikban a nélkül, hogy az magát megboszulja. (Helyeslés.) Ez volt a másik hiba. Pedig ez nem oly csekélység, mint a minőnek látszik. Minden egyes vasútnak megvan a maga individualitása, megvannak a maga körülményei, czéljai, viszonyai, a melyekre figyelemmel kell lenni a vasutak építésénél és a melyek figyelembe vételével kell építeni és berendezni a vasutakat és akkor igen lényeges megtakarítást lehet tenni. Ez a közforgalomnak megfelelő berendezése a vasutaknak nálunk nem törtónt meg. Mi azt hittük, hogy minden vasút világ-pálya lesz és mindegyiknek akkora forgalma lesz, mint az első úgynevezett szabadalmazott osztrák államvasutnak ós arról véve mértéket ópitettük ós rendeztük a magunk vasutait, építettük fel építményeit, alépítményeit és egyszer csak azt vettük észre, hogy oly költséges épületek állanak az ország terhére, a melyeknek kamatait azon pálya az adott viszonyok közt megadni nem lesz képes. Ezen még sokkal nehezebb segíteni most már, mint az első alkalommal, mert amint azon pályák épültek: megfelelő felügyeletet és egyéb költséget igényelnek, tehát igen kevés az, amit még segíteni lehet. A harmadik hiba volt, amint fenébb is emiitettem, hogy idegen mérnökök tervei szerint idegen mérnökök által építtettek. És ennek nagy kihatása van, ha közelebb elemezzük a dolgot, magára a kamat-garantiára. Idegen mérnökök, a kik ide jöttek és a vidékeket, a körülményeket nem ismerték, tracirozták a vonalakat, 'gyakran nem is a helyszínén, hanem itt Pesten, és kimondották, hogy ennek a vonalnak így kell építtetnie a síkon, így azután megtörtént, hogy rávitték a vasutat lápokra, melyeket ma sem vagyunk képesek megszilárdítani és ugy építették a vasutakat, amint a helyi viszonyokkal ismerős emberek nem építették volna. így építettek egy vonalat, melyet utólag emelni kellett; így idegen mérnökök egy vonalat épitet-