Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-38

88. országos ülés november 27. 1875. \/^[ nak. Hanem hát ezen fürdő eladatik. Ezen fürdőért 70,000 frtot adtunk és még most is van egy 25 ezer forintos részlettörlesztés. Nem hihetem, hogy azt sem lehetne tudni, hogy mit jövedelmez e fürdő és micsoda jövedelmi kilátás tekintetéből tétetett ezen költség? Én nem ismerem e helyet, hanem ugy tudom, hogy az ottani fürdővíz nem volt használható. De most az uj kut fúrása által használhatóvá lett és a fürdő érvényesíthető. Mon­dom, nem ismerem a helyet és mindenesetre tud­nunk kellene a részleteket. Ha ott több kut van: ugy okvetetlenül épületek is vannak körülötte: Ha azokat valaki birja, ha a fürdő házilag kezelte­tik: tudni kell a házi kezelés által elért jövedel­met; vagy ha haszonbérbe adatott: akkor lehe­tetlen nem tudni a haszonbér összegét. Ennek a fürdőnek kiterjedése is van. Tudnunk kellene, hogy hány holdból áll, mielőtt azt eladjuk. Mind­ezek oly részletek, a melyeknek tudása nélkül — én ugy fogom fel kötelességemet — nekem nem szabad vakon beleegyeznem annak eladásába. Ha alapos felvilágosítás áll előttünk: akkor a legke­vésbé sem vagyok ellenére annak, hogy jutányos teltételek alatt ezen jószágrész eladassék. Hanem hogy mi elegendő felvilágosítás nélkül mintegy vakon eladassuk ezen államjószágokat: abba én részemről bele nem egyezem. Kajuch József: T. ház! Miután már bele­mentünk az állam-javak eladásának részletes tár­gyalásába, méltóztassanak megengedni, hogy én is megtehessem észrevételeimet. Előrebocsátom azt, hogy sok benne a toll és sajtóhiba s így csak hozzávetőleg tudhatjuk meg hogy mily javak azok, a melyek eladásra szánvák. Bátor vagyok lapszám szerint elmondani észrevételeimet azon jószágokra nézve, a melyeket ismerek. A 15. lapon a 160. és 161. tétel alatt levő jarkoviczai birtok eladandó a kimutatás szerint, de tényleg már f. é. márczius­ban eladatotv. A 164. tétel alatti saási korcsma nem existál, talán a sóstói korcsmát érti. A 37. lapon egy egész rakás birtokrész van, a mely állí­tólag a beszterczebányai uradalomhoz tartozik ; tu­domásom szerint az Í868, 1873, 1874, 1875, 1880, 1881. szám alattiak, a Hradek-lykavai uradalom­hoz tartoznak. A goinbási ós oszadai korcsmákra nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy a becslés 3—5 év előtt történt, míg t. i. a vasút a forgal­mat majd nem egészen meg nem szüntette, és ezért oly magas, hogy már 3—4 licitatió is tartatott, természetesen sikertelenül. A 44-ik lapon 47. tétel: „Hradeki fegyver-gyár épülete 267 frt." Én ezt a kőépűleíet ismerem, tudom, hogy emeletes, azt is tudom, hogy elég hosszú, de mind a mellet nem hiszem, hogy valaki 260 írtnál többet adna érte, minthogy ezen pénzért valakit az államjószág terü­letére eresszek: inkább egyszerűen eladnám az épü­let anyagát 100—200 írtért, mert mindenesetre több kár és bosszúság lesz belőle, ha a telket is eladjuk. A 45-ik lapon a 75-ik tétel a ribárpolei bir­tokról szól. Nem tudom megengedi-e a szerződés ezen birtoknak eladását, mert többször megpróbál­tatott ; de a szerződés tartalma olyan, hogy a ha­szonbérlőt többel kellett volna kárpótolni, mint a mennyi a vételárból bejött volna. Azt hiszem tehát, hogy be kell várni a szerződés lejártát, és akkor eladni, sőt még helyes volna hozzá venni a mellette levő erdőrészt, a melynek szintén sen ni haszna s a többi erdőcomplexummal nem igen függ össze; akkor hitem szerint sokkal több fog bejönni érte, mintha csak a telket adják el, a melyet a vasút keresztül szel és igy értéke csök­kent. A likavai erdeszlak, a lucskii korcsma, a sz.­máriai sat korcsmáltatási jogok, nézetem szerint igen magasan vannak becsülve ós a becsár semmi esetre sem fog értök bejönni. Különben a tételt elfogadom. Mocsáry Lajos: T. ház! nekem^an-a van egy alázatos észrevételem, a mi a 47-ik lapon 147­tői 155-ig foglaltatik, a kulai uradalomban el­adásra kijelölt részleteket illetőleg. Nem tudom, hogy ez mind a kulai uradalomhoz tartozik-e? 2600 catastralis hold és pedig mind nagyobb par­czellákban, mint 723, 545, 242, és mind szántó­föld ós a mint a kitett becsértékből látszik, mind értékesebb, a mint, hogy tudva van, hogy a kulai uradalom igen értékes tulajdona az államnak. Hogy ezen nagyobb területeket, 5—600 hold szántóföl­det ne lehetne kellőleg értékesíteni: azt nem va­gyok képes belátni. Azoknak értékesítése, bérbe­' adása, sőt házilag való kezelés u,ján is minden esetre olyan, a mi megérdemli, hogy a tiszt oda fáradjon. Tehát nekem az ellen van kifogásom, hogy ezen uradalomból egy ilyen nagy részlet eladatik. A t. pénzügyminister ur maga is méltóztatott kifejezni abbeli nézetét, hogy az állam-jószágoknak nagyban való eladását czélszerünek nem tartja ; de ez már nagyban való eladás, mert 2600 katasz­trális hold mindenesetre olyan terület, melyről nem lehet azt mondani, hogy egyes kis értéktelen par­czella. Épen azért, mert nem tartom czélszerünek, hogy az állam birtokai már most minden előleges szükséges lépések megtörténte nélkül eladassanak, s nem tarthatom czélszerünek különösen azt, hogy ezen értékes uradalom eként elforgácsoltassék: e tételek megszavazásához nem járulhatok. Széll Kálmán pénzügyniinister: T. ház! Igen röviden leszek bátor válaszolni azokra, mik most legutóbb Kajuch és Mocsáry t. képviselő urak által e tárgyban elmondattak. A mi Kajuch t. képviselő ur által felhozotta­kat illeti, hogy t. i. nagyobbra van becsülve va­lamely birtokrész, mint a hogy el lehet adni: az absolute nem bir befolyással sem az eladásra, sem a budgetre; mert a ministerium meg fogja elébb okvetlen fontolni, hogy az ajánlott árért el lehet-e 19*

Next

/
Oldalképek
Tartalom