Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-37

37. országos ülés november 26. 1876. JJJ senki, hogy lehet Európában a XIX. század harmadik negyedében ország, a mely ily szerződésre lépni képes legyen. Ha én nekem azt kellene feltételeznem t. ház, hogy azok, a kik a vám- és kereskedelmi szerződést kötötték, ezt látva és tudva kötötték igy : én megvallom, nem ismerem a felelősségre vonásnak azon szigorát, nem ismerem a rájuk mérendő büntetésnek azon mérvét, a melyet megérdemelnének. De én felteszem, hogy nem rósz indokból, hanem a dolog ismeretének hiányából kötötték e szerződést; de midőn már felismertetett e szerződés kártékony hatása s roppant hiányai előttünk állanak, midőn látjuk, hogy annak nyomása alatt iparunk tönkre megy, az ország lassankint elszegényedik: akkor a kormánynak, ugy hiszem, kötelessége, hogy minden erejét összeszedje, hogy ezen a bajon segítsen. És én lehetetlennek tartom azt, hogy ezen viszonyokon segíteni ne lehessen. Nem a vám- és kereskedelmi szerződés kérdését akarom most különös tárgyalás alá venni; én egyenesen a fogyasztási adóviszonyok nyomasztó voltáról szólottam és azt hiszem, hogyha e tekintetben erélyes előterjesztések történnek az osztrák tartományok kormányánál: lehetetlen, hogy be ne lássák, hogy e viszonyban tovább nem élhetünk, nem maradhatunk; és meg vagyok győződve róla, hogy beleegyeztek volna és hogy beleegyeznének, hogy addig is, a mig a vámviszonyok végleg rendeztetnek: ezen viszonyok oly módon változtassanak meg, hogy reánk nézve tűrhetők legyenek. Ez előttem, t. ház, főszempont. Nem annak tulajdonítom én a szesz- és czukoriparnak hanyatlását, mert Ausztriából nagy menynyiségü ezukor hozatik be és fogyasztalak; hanem annak tulajdonítom, hogy a mi gyáraink nem lévén képesek az osztrák gyárakkal versenyezni: e versenyképesség hiánya idézte elő azt, hogy a külföldről hozatik be azon termény, melyet mi ezen rósz viszonyoknál fogva előállítani képesek nem vagyunk. Óhajtanám, hogy a budget-tételek minden tekintetben megfeleljenek a remélhető valószínűségnek. En azt hiszem, hogy a pénzügyminister urnák tudnia kell: hány czukorgyár van működésben és mily eredmény várható ezen czukorgyáraktól az év folyamában, ha a munka fenakadás nélkül folyik. Ezt, ugy hiszem, csaknem egy krajczarig ki lehet számítani s ha ezt veszi előirányzatba a minister ur: akkor nézetem szerint helyesen jár el. Ha óv közbea valamelyik gyár megbukik vagy beszünteti a* munkát : ezt a minister ur nem láthatta előre és az ily módon keletkezett hiányt nem lehet az ő rovására irni; de ha előirányoztatok 932 ezer forint, mikor látjuk, kogy az eredmény nem az volt 74-ben, bogy több czukorgyár beszünteté működését: ezt igazolva nem látom. Hanem mindennél fontosabbnak tartanám azt, hogy a t. minister ur, vagy a kormány bármelyik tagja e tekintetben oly felvilágosítást adna a háznak s a ház által az egész országnak, mely az ország népét az ipar ezen ágára nézve megnyugtatni képes volna. * Széll Kálmán pénzügyminister: Pár szóval kívánok észrevételt tenni azoki miket a t. képviselő ur felhozott, vagyis inkább kérdésére kívánok felelni. A t. képviselő ur maga igazolta legjobban azon eljárás helyességét, melyet követtem, épen Kállay Béni képviselő ur ellenében, kit mégis védelme alá vett, midőn azt monda, hogy az a helyes eljárás, hogy a ministor vegye fel: hány gyár dolgozik és mily erővel, ós e szerint készítse az előirányzatot. Azt igyekeztem bebizonyítani kétszeri felszólalásommal, hogy tényleg ezt tettein. A létező gyáraknál és az azokkali. megállapított egyezség következtében várható jövedelmet vettem fel 1876-ra és épen azért, mert egy vállalat elesett: kérem az előirányzatnak leszállítását. Az áll, hogy az utóbbi évben bekövetkezett nagy pangás következtében egy pár gyár, fájdalom, kénytelen volt működését beszüntetni, 1874ben, ha jól emlékszem — az adatok nincsenek nálam — volt működésben 19 czukorgyár. Ezek jövedelme van most felvéve, p A mi azt illeti, hogy mily intézkedéseket szándékozunk tenni az iránt, hogy ezen ipar fejlődjék : én két irányban tartom az intézkedéseket lehetőknek, a mennyiben azok kormányi vagy törvényhozási intézkedések keretébe tartoznak. Méltóztatnak tudni, hogy itt is a legtöbbet, nem egyes tételes intézkedésekkel lehet elérni; hanem a viszonyok jobbra fordulta fogja a hibákat ós a bajokat gyökeresen orvosolni. Amit tenni lehet, az két irányban mozoghat. Azon factorok, melyek az ország hitelviszonyait, a forgalmat ós átalában az anyagi viszonyokat javítják : javitólag fognak kihatni az ipar ezen ágára is, és a mennyiben a kormány hatáskörében ily intézkedések feküsznek, a kormány nem fog késni azon intézkedéseket a maga részéről megtenni. A másik a ezukor-adó iránti törvényhozás. E téren is lehet segíteni a bajon és ón a magam részéről, mint azt az indokolásban meg is jegyeztem, a kérdést nem csak tanulmányoztam, de a kérdés tényleg tárgyalás alatt áll. S a ezukor-adó reformja azon kérdés, melyet az indirekt adók iránti törvényhozás körében nem sokára kezdeményezni kell. A mi a vámszövetséget illeti, méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy mi is ismerjük azon szerződés következéseit a fogyasztási adóra nézve. Akkor, midőn kötelességünknek tartottuk azon szerződós revisiója iránt a törvény értelmében eljárni és a másik kormánnyal az alkudozásokat megtenni: a kérdést egész horderejében felfogtuk és a kérdést minden irányban megindítottuk és a szerződés mind azon pontjainak, melyeket nézetünk