Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-37
112 37. országos ülés november 26. 1875. szerint a mi viszonyaink közt pénzügyi ós földgazdasági tekintetben károsan hatóknak tartottunk : megváltoztatását és módosítását a magunk részéről indítványba hoztuk. A tárgyalások annak rendje-módja szerint a törvény szerint folytattatnak ; azért mi arra kérjük a t. képviselő-házat, hogy habár az kétségtelen dolog, hogy az utóbbi, különösen az 1869—70 óta bekövetkezett körülményeknél fogva a vámszerződés egyes pontjai a fogyasztási adók tekintetében Magyarországra nézve nem mutatkoztak előnyöseknek: ne méltóztassanak azon szerződésről szólni anélkül, hogy annak keletkezését, horderejét és minden részletét kellő bírálat alá venni méltóztassék ; mert csak ugy szólni ily fontos dologról, mint az 1867-ki egyezkedés, a hogy szólt róla a t. képviselő ur: nem tartom helyesnek; nem tartom helyesnek, hogy egy nemzetközi szerződésről valaki ugy. nyilatkozzék, mint a képviselő ur nyilatkozott, midőn azt mondta, hogy nincs a büntetésnek azon súlyos neme: melyet megérdemelnek azok, akik azt a szerződést megkötötték. Egy szerződés felett igy nyilatkozni, nem helyes ut és mód arra, hogy ha vannak azon szerződésnek hátrányai, azok orvosoltassanak: nem helyes ut és mód tarra, hogy egész tárgyilagossággal, minden egyes speciális felfogástól menten, az elvont igazság magaslatára emelkedve biráltassék meg a kérdés minden irányban. Ha vannak bajok: azokat más utón és módon lehet és kell orvosolni, lehet nyilatkoznunk egy törvénynek káros, vagy nem káros voltáról; de nem helyes nyilatkozni oly módon, mint a t. képviselő ur nyilatkozott; mórt ez a dolog előnyére nem fog szolgálni. (Helyesléi a középen.) Simonyi Ernő: Szavaim félremagyarázása miatt néhány szót vagyok bátor megjegyezni. Én azt mondottam, hogy nincs a büntetésnek azon neme, mire én érdemeseknek tartanám azokat, kik kötötték e szerződést: ha tudva és látva azon hátrányokat, melyeket azok az országra hárítottak, kötöttek volna meg; s azért inkább a körülményeknek nem ismerésének, egy szóval tudatlanságuknak tulajdonítom ezt. Helfy Ignácz: T. ház! Örömmel hallottam a pénzügyminister úrtól, hogy a kormány szándékozik elkövetni mindent, hogy ezen fontos ipar-ágnak hanyatlását megakadályozza ; hanem sajnálom, hogy némely igen lényeges kérdésre nem méltóztatott -válaszolni, a melyet Simonyi Ernő képviselő barátom felvetett. Első sorban ő azon kérdést intézte a ministerhez, hogy képes lenne-e nekünk megmondani: hány ezukor-gyár működik jelenleg az országban és körülbelül mily mérvben működik ; mert méltóztassanak megengedni, ha azt kívánja tőlünk az ország, a mit méltán megkívánhat, hogy .mi kellően megbíráljuk a budgetet: akkor szükségünk van rá, hogy a kormány azon helyzetbe tegyen bennünket, hogy ennek megfelelhessünk. Mikor előttünk áll oly fontos ipar-ág, melynek hanyatlását érzi az ország, érzi a kincstár ós mi annak megbirálásának alapját nem ismerjük, nem tudjuk, mert nem tudhatja, ki az administratión kívül áll, hogy hány gyár mükö-, dik, hány munkással dolgozik és mennyit lehe ezen alapon reményleni, mennyit nem? akkor alapos bírálatot róla nem mondhatunk. Úgyszintén nem érintette a t. minister ur a kérdésnek egy másik oldalát. T. barátom nagyon jól tudja, hogy a vám- és kereskedelmi szerződést egyszerre, egyoldalulag bolygatni nem lehet; de ő egy oly méltányossági eljárásra apellált, a melyet már tavaly Ghyczy Kálmán akkori pénzügyminister úrral szemben én is jelezni bátor voltam. Bármily kevés jó indulata és jó akarata legyen is az osztrák kormánynak irányunkban: lehetetlennek tartom, hogy a mikor bebizonyittatik, a mi be van' bizonyítva és ő nem is vonja kétségbe, hogy ez a szerződés könyelmüleg köttetett meg, s hogy senki arra nem gondolt: mily rémséges kár származik reánk a fogyasztási adók kezelési módjából : midőn be van bizonyítva, hogy a pénz, mely nekünk járna : az ő zsebébe, foly és hogy a pénzt, a melyet neki kell fizetnie, az én zsebemből fizeti: lehetetlennek tartom, — mondom — hogy Európának bármely kormánya ily ténynyel szemben azt mondja: hiába! a törvény nem intézkedett róla ós én magamat a törvény betűjéhez tartom. Errore non pagát debito, ezen mondás el van fogadva az egész üzlet-világban. Ha becsületes, honett kereskedők bizonyos czikk fölött alkudozván, egymás között számot vetnek, és az illető ki is fizeti, haza megy, észrevette, hogy tévedt a számításban: oly visszaélés lenne a túlsó*fél részéről, ha ezt ki akarná zsákmányolni, hogy őt a honett kereskedők közé senki többé nem számítaná. A t. pénzügyminister ur zokon vette, hogy t. barátom keserűséggel szólt a szerződésről: sőt maga keresett módot annak mitigálására, mondván, hogy csak a tudfftlanságnak tulajdonítja azt, hogy ezen szerződés megköttetett, máskép nem tudná elképzelni a szigorú bírálatnak azon nemét, a melyet az illetők érdemelnének. T. ház ! Hiszen nem titok, hogy miként jött létre ezen vám- és kereskedelmi szerződós. Azért haragudni nem szabad, azt sajnálni kell, afölött sirhatunk, de eltagadni, hogy miként jött Jetre: lehetetlenség, ez a történetben van feljegyezve. Természetesen, hogy nem lehet a miatt felelőssé tenni a törvényhozást-; hiszen ez a törvényhozás előtt soha tüzetesen, részletesen meg sem vitattatott, ez pár nap alatt néhány ember által lett elfogadva * mit Sack und Pack azon sisthemára, a mint Bach megállapította volt a közös vámterületet, azon czélból, hogy anyagi kifejezést, anyagi kinyomást adjon a birodalom eszméjének.
