Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-36

36. országos ülés november 25. 1875. 99 ne is vegyen fel semmit, vagyis, hogy ne is iparkodjék az adóhátralékokból bármit 13 behaj­__. tani. Ehhez én nem járulnék már csak azon egy - okból sem: mert miként tudni méltóztatnak, több izben hangsulyoztatott már e teremben, hogy az adóhátralékok legnagyobb része az ország épen legvagyonosabb embereinél van, ös csak­ugyan a tapasztalat mzt mutatja, hogy 6 szegény ember, a szegény polgár Magyarországon igen pontoB adófizető, de nem a gazdag ember, talán épen azon oknál fogva, melyet Simonyi barátom az imént hangoztatott, mert a gazdag embernek speculatió az fadó-nemfizetós, mert ó" az állam­nak 6"|,>-ot fizet, és pedig ha van pénze: kölcsön adja nagyobb kamatra; ha pedig nincs pénze: sokkal nagyobb kamatot fizetne másnak. És ezen oknál fogva több ízben felkéretett már a kormány, hogy méltóztassék az adóhátralékosok névlajstromát beterjeszteni, hogy lássuk, kik azok, a' kik ily nagy összegekkel tartoznak. Mondom ez nálam fődolog; mert az positiv igazság, hogy a legnagyobb birtokosok tartoznak legtöbbel. (Széll Kálmán pénzügyminister közbeszól: Nem áll!) Tudom, hogy ezen nézetben csak magam vagyok e házban. Felhoztam már egyszer, s bátor vagyok még egyszer felhozni, hogy ha tudnám, hogy ezek a hátralékok kis összegekből állanak, s hogy a nép alsóbb osztályait nyomja, azt mondanám: vessünk keresztet az egész hát­ralékra, szüntessük meg s erre legjobb alkalom volna akkor, midőn önök, habár a mi hozzájá­rulásunk nélkül, uj adókat akarnak behozni. Tudok erre példát. Ugyanis Olaszország, midőn az adórendszert unificálni kellett, s a midőn egyik provinciában nagyobb, másikban kisebb volt az adóhátralék, meggyőződvén róla, hogy az unificatió sokkal több időbe, áldozatba ke­rülne az országnak, mint a mennyit az összeg megér : sokkal okosabbnak találták uf adót be­hozni s e czimen oda ajándékozni a régi adó­hátralékokat, s egy tollvonással eltörülték az egészet. Mondom, indítványba hoztam ezt azon oknál fogva, mert alaposnak tartom azon hitet, hogy ezen adóhátralék egy kis osztálynál és épen az ország legvagyonosabb osztályánál van; hanem mindenesetre azt hiszem, hogy bármily erélyesen, bármily buzgón járjon el ama törvény­javaslat alapján a bizottság, melyet a pénzügy­minister ur tervez : 1876-ban ennek eredményét látni lehetetlen. Ennélfogva a pénzügyi bizottság előirányzatát, mely épen ezen évre van ala­pítva, el nem fogadhatom. Ordódy Pál előadó: Helfy képviselő ur az adóhátralékokra nézve, tudtommal főérvül azt hozta fel, hogy azon törvényjavaslat tárgya­lása, mely a pénzügyminister ur által beadatott, sokkal több időt vesz igénybe, — mintsem hogy a jövő évben befolyást gyakorolhatna e hátra­lékok beszedésére. Akárhogy méltóztatnak is gondolni, hogy a képviselőház halasztani akarja tárgyalásait, akár a legnagyobb alapossággal is kész tárgyalni ezen törvényjavaslatokat: azt hiszem sokat mon­dok, — hogy ezen törvényjavaslaton keresztül mehet a törvényhozás mindkét háza a legköze­lebbi év első Begyedében, és ekkor a törvény­javaslat végrehajtására még háromnegyed év marad a pénzűgyministernek, mely idő bőven elégséges arra, hogy ezen a törvényjavaslat érez­tesse hatását. De Jsülönben, ha a másik érvet vesszük fel, mely szerint az adóhátralékokkal nem a szegényei*© oöEtály, hanem a gazdagabbak tar­toznak: ahfcor ezen törvényjavaslatra nem épen mulhatlanuí van szükség, hogy az adóhátralék beszedessék; mert a hol mód van a fizetésre: ott nem oly nagy mesterség beszedni az adót, hogy uj törvény volna arra szükséges. A mit tehát egyik érvével méltóztatott épiieni, azt a másik­kal — bocsánatot kérek — lerontani méltóztatott. (Helyeslés a közép&n.) Ennélfogva ajánlom a pénzügyi bizottság javaslatát. Vídovíts Ferencz Egy pár szóval bátor vagyok a szóban forgó adóhátralékokra nézve a t. ház figyelmét igénybe venni. Az igen t. pénz­ügyminÍRíer ur 40 millióra teszi az adóhátralékot, de a pénzügyminigter ur bizonyosan maga is fogja tudni, hogy ez % 40 millió csak papíron áll, és hogy sokat ne mondjak, annak nagyobb része, íele behajthatlan. Saját tapasztalataimból tudom, hogy bár voltak eddig is szabályok arra nézve, hogy a behajthatatlanná vált adóhátra­lékok behajtassanak ; de a községek a legnagyobb utánjárás daczára sem törlesztették azokat. Is­merek községeket, sőt egész vidékeket, hol a behajtatlan adóhátralék meghaladja a községeknek egy évi adóbeli tartozását. Tehát bátran állit­hatom, hogy a 40 milliónak nagyobb fele behajt­hatatlan. Azt mondja a pénzügyminister ur, hogy az általa javaslatba hozott adókezelési reform által, minthogy a hátralékok több időre fognak osz­tatni, 4 millió várható. Épen azért, mert a 40 millió nagyobb fele ugy is behajthatatlan és lefog íratni, másik fele pedig el fog osztatni több évre: azt hiszem, hogy a 4 millió nem fog be­folyni. Nem vagyok ez iránt egy véleményben Zichy Nándor gr. képviselő úrral, merthogy semmi sevétessék fel az adóhátralékokból: az nem helyes; mert ha a bizottság, mely e czélra választatni fog, nem is fogja befejezni munkáját 1876-ban, de adóhátralék az eddigi behajtási mód szerint is be fog folyni. Továbbá arra nézve, hogy nagyobb a hátralék a vagyonosabbaknál, nem vagyok egy vélemény­ben Helffy képviselő úrral. Igenis igy volt ez 1871. és 1872-ben. De épen azért, mert a kép­viselőházban Bürgettetett a nevek közzététele: 13*

Next

/
Oldalképek
Tartalom