Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-15

15. országos Ülés sei»teml>er 16. 1875. 89 előbb és lehetőleg minél teljesebben feleljen meg ; nekünk pedig t. ház, kik a ház ezen oldalán ülünk és kik a számarányoknál fogva a parlamenti eljárásra különben is csak szerény befolyást gyakorolhatunk: azon működési kört szabja élőnkbe, hogy az eljárási mód és időre nézve a t. többségnek átengedve a felelősség terhét és érdemét, mi magunk részéről akadályozókig közbe ne lépjünk. Nem a csüggedés, nem is a lemondás hangja ez, melyet ezennel kifejezek. Igaz, hogy a választások következtében kevesen jelentünk meg e házban ; igaz, hogy sajnos veszteségeket szenvedtünk; de azért t. ház! választóink és önnön magunk iránti kötelességnek tartjuk, meggyőződésünknek és elveinknek kifejezést és érvényt szerezni mindannyiszor, valahányszor erre a concrét esetek felhozása által alkalom nyilik. (Helyeslés.) Reméljük különösen, hogy a nemsokára megkezdendő budget-tárgyalások alkalmával erre bő alkalmunk lesz, a jelen esetben pedig, t. ház! midőn a iöbbség szándéka szerint a felirati vita a loyalitás ós szokásos polgári illem követelésének egyszerű alaki kielégítése gyanánt óhajtatik vétetni: szándékunk és czélunk, hogy azon tárgyalásokra, melyek majdan bekövetkezendnek, legalább ne kelljen soká várni és hogy ezen, szerintem — méltóztassanak megbocsátani — gyakorlati gyümölcsöket nem igen ígérő felirati vita minél-előbb befejeztessék. (Helyeslés.) Ez okokból a válasz-felirati bizottság által beterjesztett felirati szerkezetet elfogadom. (Élénk helyeslés. Számos képviselő üdvözli a szónokot.) Madarász Jenő: T. ház! (Nagy zaj. Az elnök csenget.) Elnök: Méltóztassanak kérem, helyeiket elfoglalni, és a szólót meghallgatni. (Folytonos mozgás.) A kik nem kivannak a tárgyalásban részt venni, azok segíthetnek magukon; de a kik a teremben maradnak, méltóztassanak csendben lenni; különben kénytelen leszek őket névszerint megszólitani. (Helyeslés. Halljuk!) Madarász Jenő: T. ház! Kötelességemnek tartom a legelső alkalmat megragadni a válaszfelirati vitánál, hogy nézetemet elmondjam. Teszem ezt annál nagyobb készséggel: mert meg vagyok győződve, hogy a szegvári kerület választói örömmel fognak meggyőződni, hogy, mint képviselőjük, először is Magyarország önállóságáért és függetlenségeért emeltem szót. Röviden el fogom mondani az okokat, miért nem fogadom el a többség által kiküldött bizottság válaszfelirati javaslatát, és miért pártolom a Simonyi Ernő által beadott javaslatot. Meggyőződésem az, t. ház! hogy azon ország, mely hadügyét, pénzügyét s kereskedelmét nem intézi minden idegen beavatkozástól menKÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. I. KÖTET. ten : az nem bir az önállóság kellékeivel. Meggyőződésem az, hogy mig az 1867-iki közösügyes törvények megszüntetve nem lesznek: Magyarország önálló hadügye, pénzügye és kereskedelme csak hiu ábránd. A közösügyes törvények tehát azok, melyek szerint Magyarország állami önállóságát és függetlenségét akadályozzák. Miután pedig nézetem szerint a képviselőház kötelessége az ország államiságának és függetlenségének létesítése, biztosítása: szerintem legelső, legszentebb kötelessége lett volna, a válaszfelirati javaslatban az 1867-iki közösügyes törvények eltörlését jelezni. Kötelessége lett volna azért, mert a mely nemzet, mint a magyar, szokásai s történelmi múltjánál fogva szabadságszerető, a mely bir az önálló állam azon kellékével, hogy pénz- és véradója fölött csakis az országgyűlés határozhasson, melynek életerévé vált az 1792: XII. t.-cz. azon rendelete, hogy semmi más idegen államnak alá nem rendelten, minden idegen beavatkozástól menten intézi ügyeit; azon nép, — habár az 1867-iki törvény egy időre meg is fosztotta hazáját az államnak ezen kellékeitől, habár egyidőre polgárai az előbbi időben tanúsított szabadságszeretet helyett szolgai meghunyászkodást, a függetlenségérti küzdelem helyett a közös iga alatti meggörnyedést, az önzetlen hazafiság helyett haszonlesést és minélhamarábbi meggaz dagodás iránti vágyat tanúsítottak: nem elégedhetik meg azon szolgai helyzettel, a melybe őt az 1867-iki törvények hozták; önállóságát pedig csak ugy nyerheti vissza, ha ezen törvények meg lesznek szüntetve. A többség által kiküldött bizottság válaszfelirati javaslatában nemcsak, hogy ennek semmi nyoma nincsen, de még oly törvényekre nézve is, minő a vám- és kereskedelmi saerződés, csak némi szabványmódositásokat helyez kilátásba. A nyolcz évi tapasztalás szomorúan bizonyította be azt, hogy itt nem használ semmi, csak ezeknek eltörlése, az önálló vám- és kereskedelmi szerződés törvénybe iktatása. Ez az, a mi bajainkat gyökeresen orvosolná. Az ily elmérgesedett sebek gyógyitása, t. ház! nem történhetik holmi szabvány-módosításokkal; az egészet el kell törülni. Amely országban az ipar, a kereskedelem nem virágzik ; abban egyes polgárok meggazdagodhatnak : de átalános vagyonosodás lehetetlen, pedig az az, a melyre minden kormánynak és országgyűlési többségnek törekednie kell. Aggodalmat kelt a bizottság válaszfelirati javaslatának azon tétele is, „tudjuk mi, hogy a szükség ugy hozván magával : készen kell lennünk a leguagyobb áldozatokra is". Aggodalmat keltő ez azért, mert ez alatt mást nem lehet érteni, mint azt, hogy a kormány fel akarja az ugy is felcsigázott adót emelni, hogv ezáltal uralmát 12