Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-15

9u 15. országos ülés september 16. 1875. néhány évre biztosítván, az ország polgárait még szegényebbekké, erkölcsileg még elsülyedtebbeké tegye. A nemzet igen sok súlyos adóval terheltetik s ha még nagyobb áldozatra hivatik föl, ugy jövedelmének kutforrását veszti el s megtámadtatik tőkéje. Nen tudom: miért nem deriti fel a kormány a fejedelem szemei előtt azt, hogy az ily áldozatkészségre való hivatkozás az ország helyzetére nézve veszélyes, politikai bún. «. Tudom, t. ház! hogy az ut, a melyen a képviselőház többsége haladni kivan, nem fog vezetni arra, hogy a 8 évi gazdálkodás által pénzügyeinken ejtett sebeket orvosolja. Kuruzsolás lesz az, t. ház, nem gyökeres gyógyszer. Egy időre el lehet takarni rongyos foltdarabokkal a nemzet testén égő sebeket, de gyors orvoslás nélkül még mérgesebb lesz a seb. Tudom, t. ház, hogy a ház többsége a kiküldött bizottság javaslatát fogadja el; mindazáltal képviselői kötelességemnek tartom elmondani nézeteimet, hogy én minden bajnak kutforrását az 1867. évben kötött közösügyi szerződésben találom; kötelességemnek tartom azt elmondani, hogy mig ezen törvények megváltoztatva nem lesznek : bajaink nem fognak orvosoltatni. Nagyon sajnálom, hogy ezen válaszfelirati javaslatban kormányunknak általam igen t. tagja, Tisza Kálmán belügyér ur nem látta jónak kinyilvánítani a fejedelem előtt, mit az 1869. válaBzfelirati javaslat tárgyalása alkalmával az összes ellenzék élénk helyeslése közt mondott, hogy „értesíttessék az alkotmányos fejedelem, hogy az ország a közjogi megoldásban megnyugvást nem talál; értesíttessék arról, hogy olyannak tekinti azt, mely ha hosszas ideig életben lenne: a részben és névleg visszaállított államélet lassú halálára vezetne és hogy annálfogva annak megváltoztatását óhajtja". Igen sajnálom, hogy báró Simonyi Lajos kereskedelmi minister ur nem vélte érvényesitendőnek azon nézetét, melyet 1869. évben a a válaszfelirati vita alkalmával kimondott, hogy „a jelen közjogi állapotot nem tartom sem kielégítőnek hazánk önállósága és a függetlenség tekintetében, sem elég biztosnak, hogy ezen nemzet, anyagi és szellemi fejlődése kellőleg emelkedhessek." Sajnálom, hogy itt jelen nem lévő Péchy Tamás közlekedési minister ur 1869. évben a válaszfelirati vitában nem vett részt, azon esetben a jelen közjogi alapot megtámadó adatokból többel volnék birtokában. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én a t. barátom Simonyi Ernő által beadott válaszfelirati javaslatot pártolom; mert elöltem ma is, a ház t. elnökének 1869. évben a válaszfelirati vita alkalmával elmondott és az egész nemzet által helyeselt szavak lebegnek: „de állami létéről, függetlenségéről, önállásáról Magyarország — ezt ezeréves története bizonyítja, — nem fog lemondani soha, sem anyagi előnyökért, sem a felséges uralkodóház fényeért, dicsőségeért, sem a világ eseményeire állítólag gyakorolható túlnyomó befolyás alaptalan ábrándjaiért, legkevésbbé pedig az osztrák-birodalom eszméjeért, melynek oly értelemben elismerésével, hogy ez reá is kiterjed, Magyarország egyenesen öngyilkosságot követne el." Ezzel bevégezném beszédemet, de engedje meg t. ház, hogy mielőtt ezt tenném, röviden feleljek a Móricz Pál képviselő ur által elmondottakra. Azt mondja ugyanis a t. képviselőf: súlyos anyagi helyzetünk javítására nem kívántatik más, mint az országgyűlés többségének együttes működése. Ha ez igy volna : akkor azt hiszem, egy ország pénzügyei sem lennének zavart állapotban, mert hiszen az ország pénzügyeit mindenkor a többség intézi. Azt mondja továbbá a t. képviselő, hogy a polgári házasságot nem helyesli: mert az a templom a leg tiszteletre méltóbb hely. Bocsásson meg nekem, t. képviselő, midőn én választó kerületemben megjelentem, épen az általa igen t. helyen, a templomon láttam a legnagyobb gunyiratot; és meglehet győződve, de azt hiszem, hogy meg is van győződve, hogy az ellenfelek tették, mely ellenfelek pedig tudomásom Bzerint a régi volt bal-középi elemekből állottak. Azt mondja végül a t. képviselő ur, hogy Magyarország nem fél a háborútól. Tökéletesen igazsága van, nem félt tőle, nem is fél; hanem aztán, mikor a háborúból haza jön, a ki haza jön, az bizonyosan háttal jár az ellenség előtt. Egyéb megjegyzésem nincs a t. képviselő előadására s pártolom a Simonyi Ernő felirati javaslatát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Helfy Ignácz: T. ház! (Eláll!) Sok függ attól, hogy miként fogja fel a t, képviselőház egyik vagy másik szónoka a válaszfelirat feladatát? Vannak, a kik azt tisztán a tisztelet, hódolat, udvariasság tényének tekintik; mások, mint Móricz Pál t. képviselőtársam, elegendőnek tartják, ha a trónbeszédben a munkák sorrendje van felemlítve s arra a válaszfelirat felel. Én a magam részéről, ugy fogom fel a válaszfeliratot, hogy az egyrészt igen is, az udvariasság ténye, másrészről azonban és főképen arra való, hogy a parlament és a kormány egymást tájékozzák, és tájékoztassák a közvéleményt a dolgok legújabb stádiumára nézve.. Kétséget nem szenved, hogy az, a mi az egyik és másik országgyűlés közt történik: mindég megváltoztatja a közvéleményt, vagyi s helyesebben szólva, a választások épen azért tartatnak, hogy a közvélemény nyilvánulhasson. Igen természetes tehát, hogy a mikor az uj or-