Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-15

1&. országos illés septeinber 16 1875. 85 Áttérek tehát a különböző válaszfelirati javaslatokra. A mi t. barátom Simonyi Ernő és elvbarátai által benyújtott válasz feliratot illeti: megvallom az engem szokatlanul és örömmel lepett meg; örömmel először azért, mert azon egy törvényes, loyalis érzet vonul végig, a melyet én csak üdvözölni tudok; másodszor azért, mert ha viszszaemlékezem a három év előtti válasz felirati vitára: akkor t. barátom igen érdekes beszédében a történt visszaélések miatt a képviselőház eloszlatását követelte, mert nem tartotta törvényes repraesentatiónak és azért t. barátom mostani beszédét teljes megnyugvással vehetem , mert tapasztalom, hogy most nekik sincs valami súlyos panaszuk a kormány ellen. Maga az ő válaszfelirati javaslatuk egy-két pont kivételével a trónbeszédnek paraphrasisa. Mélyebben megy be az egyes kérdések részletezésébe; de valósággal visszhangja a trónbeszédnek. Két pont van benne, a mi eltér attól, az egyik a közös ügyekre vonatkozik ; a másik pedig az önálló vámterületre. A közös ügyekre nézve i. barátom és képviselőtársamnak azt felelhetem, a mit a fusió alkalmával feleltünk, hogy az most nincs napirenden (Zaj a közjogi ellenzék részéről, közbeszólás: Hát mikor lesz, ha most nincs); a mi pedig s közös vámterületet illeti: arra feleletem az, hogy én helyesebbnek tartom a trónbeszéd kitételét; mert az nem deeretálja, hogy közös vagy egységes, vagy külön vámterület legyen-e; de fen hagyja mindkettőnek a lehetőséget, mert annak az eldöntése az egyezkedéstől függ. T. barátom az önálló vámterületet ugy árulja, mint ahogy azon universális gyógyszereket szokták, melyek minden betegségben hatnak; pedig sem az emberi organismus gyógyítására, sem egy ország roncsolt pénzügyeinek javítására nem létezik ily universális gyógyszer. A külön vámterület olyan valami, hogy lehet, hogy ahoz nekünk is hozzá kell járulnunk, ha Austria követelései oly túlságosak lesznek; de annak jósága vagy rosszasága nem attól függ. Azon példák, melyeket t. barátom Angolország és Amerikából felhozott, ő, ki Angliában oly soká lakott s a ki oly jó tudja mint ő, hogy ott az egész vámterület egy pár kikötő elzárásával meg van véd^e: Magyarországra nem alkalmazhatók, a hol oly óriási a terület a népesség arányához képest és a forgalom igen kicsi a terület nagyságához mérve, hol erdőséggel van körülvéve az ország határa, a hol tehát a csempészet oly könnyű, ott nagyon nagy kérdés az : vajon az önálló vámterület pénzügyi tekintetben hasznos-e vagy nem? Nem mondom, hogy nem lehet felállítani; de az még ma kétséges. (Helyeslés a középen.) T. barátom jól tudja, hogy a continens sok állama egységes vámterületet képezett, és vajon Németországban a kézműiparból élő würtenbergi népnek érdekei a szomszéd badeni nép érdekeivel nem ütköztek-e össze? vajon a boroszlói nagy gyárosok érdekei az oldenburgiak érdekeivel nem ütköztek-e össze? De méltányosan kiegyenlítettek az érdekek és a közös vámterület mindegyiknek hasznára vált. Ne gondolja t. képviselőtársam, hogy mi Austria gyarmatává akarjuk tenni Magyarországot. (Közbeszólások a közjogi ellenzék részéről : De igen is!) Nem! mi hiven meg fogjuk óvni érdekeinket, nem fogjuk odadobni senkinek martalékul ;' de minden attól függ , hogy miként bánnak velünk. (Helyeslés a szabadelvű párt részéről,) E tekintetben tehát sokkal helyesebbnek tartom a trónbeszéd kitételét, mely mind a kettő lehetőségét fentartja. T. barátom védvámot akar alapitani; hozzá teszem, hogy ez végeredményében semmi egyéb, mint a producens osztálynak megadóztatása az iparos érdekében. (Ellenmondások a. közjogi ellenzék részéről, helyeslések a szabadelvű párt részéről.) Ez kétségtelen; megtanít rá minden tudós és ez minden könyvben bőségesen feltalálható. T. barátom figyelmét talán elkerülte azon kérdés, hogy addig hogyan fog ipar fejlődni: a míg a munkabérek ily magasak lesznek; mikor a kovács és szabó leteszi műszereit és aratni megy : mert sokkal nagyobb munkabért kap, mintha saját iparát üzi. Egy nem létező ipart védeni s azon mezei gazdaságot, mely ugyan kínlódik, nagy nehezen él, de mégis törzsalapját képezi a nemzeti vagyonnak — uj adókkal terhelni: ez nagy kérdés s e fölött csak így könnyedén pálczát törni nem lehet. (Elénk helyeslés a szabadelvű párt részéről.) Én már e szempontból sem fogadhatnám el t. barátom válaszfeliratát. A mi a Miletics és Polit képviselők által beadott vála&zfelirati javaslatot illeti, nem vagyok oly szerencsés, hogy az előttem szóló urnák beszédét ugy megérthettem volna, hogy rá tüzetesen válaszoljak ; de azon felirati javaslat semmi egyéb, mint egy iázitó brochure, egy lázító röpirat, (Élénk helyeslés) válaszfelirati alakban beadva , hogy országos költségen kinyomassák. Ismerjük e hangokat az 1848-iki forradalom idejéből; de a válasz sem fog késni. Ha őseink birtak azon bátorsággal — elfoglalni e hazát, ha apáink birtak annyi hazafisággal megvédeni azt ezer éven át: mi meg fogjuk védeni a külellenség ellen ; de meg fogjuk védeni a lázadók ellen is. (Hosszas élénk helyeslés a középen.) Egyébiránt e válaszfelirati javaslatot, melyet a ház küldöttsége a ház elé terjesztett, ugy külalakjában, mint béltartalmában helyeselvén, elfogadom. (Helyeslés, éljenzés a középen) Hegyessy Márton: T. ház! Midőn a jelen felirati vitában részt akarok venni, kettős szem-