Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-15

gg 15. országos ülés september IC. 1875. pontot tűztem ki magam elé és ezt nem fogom szem elől téveszteni összes országgyűlési működésem alatt; és ez a két szempont: az objectivitás és az idő megbecsülése. (Helyeslés.) Az objectivítást a parlament méltósága, az idő megbecsülését reánk váró nehéz feladatok megoldhatása parancsolja. Érzem, t. ház és érzik elvbarátim is, hogy e jelen országgyűlés az odaadó munkásság országgyűlése s hogy ha a képviselők nehéz feladatuknak meg akarnak felelni: akkor mindenikünk első sorban való teendőjét a rideg munka képezi ós csak azután jő a beszéd. Épen azért én részemről — és azt hiszem, elvbarátim részéről is, — biztosíthatom arról a t. többséget, biztosithatom a kormány minden tagját, hogy mi párttekintetből a merev ellenzékeskedést nem tűztük ki feladatunkul, (Helyeslés) hanem ha az elénk terjesztendő törvényjavaslatok hazánk jobb jövője, a democrat baladás és a valódi szabadelvű igényeknek megfelelnek: mi azok tárgyalásánál magunk is támogatni fogjuk a kormányt. (Helyeslés.) Ezen két szempont azonban megengedi, hogy szavazatomat, melylyel a többség által eló'terjeszlett felirati javaslathoz nem járulhatok, kellő rövidséggel indokolhassam. (Halljuk!) Tagadhatlanúl való azon kétségbeejtő helyzet, hogy hazánk a pénzügyi bukás szélén áll. Rendes bevételeinkből nem fedezhetjük rendes kiadásainkat, adósságokat halmozunk, hogy fedezhessük napi kiadásainkat, hogy az államgépezet fenakadást ne szenvedjen. Ez nem tarthat sokáig, mert nekünk nem szabad oly adósságokat összehalmoznunk, melyek alatt a jövő nemzedék válla összeroskadjon. Ez a pazarló apa eljárása lenne, a ki, csakhogy magának élvezetet szerezzen: elpazarolja a családi vagyont és koldusbotra juttatja gyermekeit. Nem tarthat továbbá azért sem, mert ha a jainzvilág arról győződik meg, hogy nálunk vagy az akarat vagy a képesség hiányzik arra, hogy állami kiadásainkat állami bevételeinkkel egyensul}'ba hozzuk: akkor lassanként megszűnik hitelünk, melyet eddig is csak szégyenteljes uzsorakamatok által valánk képesek fen tartani és akkor elhárithatlan lesz a pénzügyi bukás, mely a jelen politikai, sociális és nemzetközi viszonyok mellett egyértelmű volna ez hazánk állami életének sirbafulásával. E véget nem akarja senki. Azon nemzet, mely ezredévi viharok közt megtartotta lételét, folyton küzdve észszel és vérrel a saját és a civilisatió érdekeiért, a nemzet nem érdemel meg ily kisszerű halált. Ezt elhárítani minden hazafinak legszentebb kötelessége; ez képezi nekünk legelső sorban való feladatunkat. Ha a létező bajokat orvosolni akarjuk : fel kell keresnünk azok kutforrását; mert csak ugy alkalmazhatjuk a kellő gyógyszert. A jelen pénzügyi helyzetet, a kiegyezési törvények káros volta, a helytelen pénzügyi gazdálkodás és belügyeink rendezésénél követett, idegen nemzeteknek hazánk viszonyaival és nemzetünk geniusával össze nem egyeztethető intézmények majmolása teremte. Midőn ezekre rá akarok térni, egyátalában nem akarok incriminálni. Az incriminátiók ugy sem használnak semmit. A kiegyezés azonfelül, hogy megfosztotta hazánkat az államélet legfőbb attribútumaitól, a pénz- és hadügyek fölötti rendelkezési jogtól s oly terheket rótt nemzetünkre, melyek még culturalis fejlődésünk árán sem bírhatók meg. A véderőnek megállapitott magas száma ós módozatai kiszivattyúzták hazánk materiális életerejét; a megkötött vám- és kereskedelmi szerződés elölte a kis ipart és hazánkat a pauperismus örvényébe sodorta. A helytelen gazdálkodásnak helytelen indokát szerintem az képezte, hogy évtizedek mulasztásait akarván helyrehozni, egyszerre akartunk azon niveaura emelkedni, a hová a cultur-államok csak évtizedek során át jutottak és túlbecsültük nemzetünk erejét és itt elismerem, mindnyájan hibáztunk. Szakítani kellett volna azonban a megkezdett úttal, mái* akkor, midőn a kifejtendő bajok első symtomái mutatkoztak. Belügyeink rendezésénél feledtük , hogy intézményeink helyes irányban csak ugy fejleszthetők : ha azok a történelmi alapon nemzetünk geniusával hozatnak kapcsolatba, ha a rendszerességet alkalmazzuk intézményeink fejlesztésében. Mi organisáltunk sokszor a democrat haladás érdekeinek mellőzésével, organisáltunk minden rendszer nélkül és az organisatióból lett egy desorganisatió, mely azonfölül évenként milliókba kerül. Ezek lévén a bajok kutforrásai, ha ezek t elháritjuk, a kellő gyógyszereket alkalmazzuk: akkor megmentettük hazáinkat a pénzügyi bukástól, akkor biztosítottuk nemzetünk életét és akkor kormányozhatjuk állami hajónkat oda, a hova azt vezetni a civilisatió igényli, t. i. a szabadság eszméje felé. Ezeknek létesítése azonban csak ugy eszközölhető, ha a bajok gyógyításához rögtön hozzáfogunk, Meg kell szüntetni a kiegyezési törvény káros szabványait ós akkor a nagyhatalmi politika mellőzésével rendezhetők hadügyeink ugy, hogy azok ne absorbeálják materiális erőnket és akkor az önálló vámterület felállításával és a védvámok behozatalával uj erőt önthetürk materiális életünk elzsibbadt ereibe. Nézetem szerint, ha mint önálló állam élni akarunk, nem vegetálni: állami függetlenségünknek a personal unió alapján való visszaállítása akkor is első teendőnket képezi, ha ezt a pénzügyek oly égetően nem parancsolnák. Szakítani kell a helytelen rendszerrel és fejlő-