Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-15

84 15. országos ülés september H5. 1875. jött szerződések által a békés megoldás elébe gördített tényleges akadályok megszűnjenek; s most midőn ezen szerződések nemsokára lejárnak s a tér szabad lesz, midőn az áldozatoknak hasz­nát vehetjük: nem lehet, nem szabad máskép, mint a nemzet elidegeníthetetlen jogainak, a ma­gyar állam önállóságának s polgáraink nagy érdekeinek megfelelőleg a dualismus és paritás alapján megoldani ezen fontos kérdést. Egy ön­álló független magyar jegybank pedig a dualis­mus és paritás alapján Austria által is elfogadott elveknek szükségképe ni következménye s Magyar­ország államiságának nélkülözhetetlen kelléke. Daczára ezeknek Austriában a sajtóban és közéletben egyiránt emelkednek hangok, melyek a Lajtán túli közvéleményt félrevezethetik; pe­dig kívánatos lenne, ha megértenék, hogy egy önálló magyar jegybank létesítése, vagy nem lé­tesítése nem tőlük függ: ez a mi magánügyünk. Ne vezesse félre a mi tkztelt osztrák szomszé­dainkat, azon méltányosság, melylyel mi a kö­zösen érdeklő viszonyok iránt eddig is viseltet­tünk és ezután is viseltetni fogunk. Ne vezesse félre őket azon körülmény, hogy mi a nemzeti bank részvényeseivel is készek len­nénk egy önálló magyar jegybank létesítése iránt egyezkedésbe bocsátkozni; mert ha lehet, kiegye­zünk velők ; de ha nem lehet, felállítjuk a ma­gyar jegybankot nélkülök is. Mi is czélszerünek tartanok a közös valutát előbb helyreállitani; de ha ennek helyreállítását ürügyül akarják felhasználni a magyar jegybank felállítása ellen : akkor állítunk és állíthatunk egy önálló magyar valutát, egy érczpénzzel je­gyeit beváltó jegybankot a közös valuta helyre­állítása nélkül is. Ne feledjék, hogy Austria népeinek jóléte Magyarország jólétével válhatatlan kapcsolatban van. Austria ipara nem versenyezhet átalában véve fel; erre a külföld iparával elég bizonyíték az, hogy a védvám iránti tendentia minő ha­ladást tesz Austriában. Magyarország az osz­trák iparnak legbiztosabb piacza, Austria keres­kedésének leghatalmasabb forrása s vasutai for­galmának legerősebb tápláló helye. Austria népeinek, de Austriának mint állam­nak is érdekében áll, hogy magyar gazdának legyen olcsó pénze, legyen vagyonához mért hi­tele, hogy mentől többet, mentől olcsóbban ter­melhessen s azon iparos czikkeket, nietyet az ország épen nem, vagy a szükséglethez mérve kevésbé állit elő, tőlük megvehesse. Ezeknél fogva, ha egy osztrák pénzügyér egy önálló magyar jegybank létesítése ellenében nehézségeket gör­dítene : az egy-két osztrák pénzember vagy egy intézet érdekében járna el; de egyúttal a Laj­tántúliak átalános és a fejedelmi ház érdekei ellen cselekednék. A magyar kormánynak a közös érdekeknél fogva sem lehet más feladata, mint a fen forgó ne­hézségek figyelembevételével a bankkérdést a jog­és czélszerüség szempontjából egy önálló magyar jegybank létesítése által megoldani; miért is a trónbeszéd ezen kifejezéseinek valódi értelmében megnyugvást, találok. A trónbeszédnek a főrendiház reformjára vo­natkozó része fölött, is elismerőleg kell nyilat­koznunk. Népképviseleten alapuló alsóház és rendi felsőház összeférhetetlen institutiók — és ennek reformja az 1848-ki törvényeknek lénye­ges kiegészítése lenne. Valójában a főrendiház korlátlan vétója mel­lett, hogy az alkotmányos tárgyalások fel nem akadtak: az csak a főrendiház tapintatosságának tulajdonitható ; — remélem, hogy a kormány a milyen bátorsággal fogott e kérdéshez, hasonló sikerrel és az ország megnyugvására a lehető leghamarabb fogja azt. elintézhetni. (Helyeslés a középen.) A külhatalmasságokkal fenálló szívélyes vi­szonyunknál fogva a fejedelem a béke fen tartása iránti reményét fejezi ki s bár Magyarország nem fél a háborútól, de a magyar állam érdekei­nek egyedül megfelelő külügyi politika csak az lehet, mely e sokat szenvedett hazának a békét biztosítja és csak örömét s megelégedését fejez­heti ki a ház a külügyeknek az ország érdekei­nek megfelelő vezetése fölött; végezetre: Legemelkedettebb része a trónbeszédnek, melyben fölemlittetik, hogy a közjólétet fölemelni s tartósan megszilárdítani csak valódi hazafiság s egyéni szorgalom s kitartó munka képes; — és hol az érintetik, hogy az ország helyzete, az előkészített javaslatok nagy száma buzgó cselek­vésre int s felhivja a fejedelem a képviselőházat, hogy kövessük ez intelmet, mert minden perez a liaza vesztesége lenne. Igen, tisztelt ház, a képviselőház öregebb és ifjabb tagjai, egyik tapasztalataival, másik ifjú ­buzgalmával, de összhangzatosan, egyetértőleg, félretéve minden versengést, minden magánérde­keket, egyesüljünk s kitartó lankadhatatlan buz­galommal járuljunk a nagy munkához, melynek végezel ja a haza boldogsága. (Helyeslés a kö­zépen.) Most eljöttem azon ponthoz, a hol a külön­böző válaszfeliratokat kell megbirálnom. (Közbe­szólások a szélső baloldalon: „A 10 évi szerződésre vonatkozólag még nem nyilatkozott,") Elismerem, hogy a trónbeszéd ezen része a legáltalánosabban van tartva; de ez természetes is. Ezen szerződések 2—3 év múlva járnak le, igy a tárgyalások a legkezdetlegesebb stádium­ban lehettek, itt tehát határozott irányt kijelölni annyi volna, mint az egyezkedésnek elébe vágni akarni. (Helyeslés a középen.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom