Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-15
15. országos ülés sepíember 16. 1875. gg mert a vallásegyenlőség elvéből önként következik, hogy az állam minden vallású polgárai követhessék szivök vonzalmát s tetszésök szerint házasulhassanak még azon esetben is, ha egyik vagy másik felekezet vallási elvei az egybekelésnek akadályul szolgálnának. (Helyeslés.) De szükségesnek tartom a polgári házasság behozatalát azért is: mert a házassági egyesülésnek egy előleges szerződés általi szabályozása egyúttal a házas felek, az örökösök és az árvák jogainak biztosítása, mely által sok vitás kérdések elkevültetnek s megakadályoztatnak számos oly perek, melyek igen sok család nyugalmát feldúlták s megfosztottak nem egy örököst, nem egy árvát jogos tulajdonaiktól. (Élénk helyeslés.) Ezek, a miket fenébb emiitettem kétségtelen igazságok ; mindazonáltal a törvényhozónak n^m szabad figyelmen kívül hagyni az állam polgárainak miveltségi állapotait, szokásait, sőt anyagi helyzetét sem: ez okból nem lehet mindig az elmélet ösvényén járni. Magyarországon a nép valláskülönbség nélkül meg van szokva az egybekelés cselekményében egy ünnepélyes szertartást látni, — a templom a legtiszteltebb, legfőbb hely, a legfényesebb helyiség — az egyházi lelkészek a legtiszteltebb egyéniségek rendesen külső és belső tulajdonságaiknál polgári állásaiknál fogva. És hasonlítsuk össze a templommal a némely kisebb falvakban létező tulszerény községi házakat, a néhol írni sem tudó falusi bírákat a lelkészek egyéniségével: és egy tekintetre meg kell győződnünk, hogy a kötelező polgári házasság behozatalában — a nép igen nagy ré&ze ünnepélyes cselekmény profanalását látná. (Ellenmondások, Helyeslés.) Ezenkívül a polgári házasságnak kötelezőleg, sőt még facultative való behozatala is mélyen belenyúl a római katholikusok egyházi ügyeibe; (Mozgás) pedig Magyarország 8 millió katholikus polgárának hitágazatait könnyelmű kezekkel érinteni, s felzavarni annyi polgárnak nyugalmát, nem volna czélszerü. (Helyeslések.) És én, magam részéről, mint egyén, mint protestáns ember, hálásan emlékszem vissza, hogy minket protestánsokat vallási küzdelmeinkben nem egyszer a szabadelvű katholikusok segítettek s most én részemről némi hálátlanságnak tartanám ezen kérdés idő előtti erőszakos megoldása iránti agitatióval viszonozni a nekünk több ízben tett szolgálatokat. (Helyeslés.) De különben is jelenben még a kötelező polgári házasság behozatala ellen van majd minden felekezeinek s papságának többsége ; s daczára annak, hogy én a kötelező polgári házasságot elvileg jónak s szükségesnek tartom: mint törvényhozó jelenben mellőzni kívánom. (Mozgás. Helyeslés.) Hogy pedig mindezek daczára a szükségből c polgári házasságot be kell hozni, ennek bebizonyítására csak egy elvitathatatlan tényt hozok fel. Tény az, hogy ha oly egyének akarnak egybekelni, kik vallási hitágazataiknál fogva az egybekelést hazánkban nem eszközölhetik, által mennek Austriába s ott hajtják azt végre, ebből pedig két igen sajnos körülmény következik, tudniillik vagy ott maradnak — és akkor elveszti őket a haza; vagy vissza jönnek: de akkor a polgári házasságból származott gyermekek hazánk fen álló törvényei szerint törvényesekül el nem irmértetnek. (Helyeslés.) Ezekből méltóztatnak látni, hogy a baj égető s én csak üdvözölni tudom a kormányt, midőn törvényeink hiányát körülményeink figyelembevételével pótolni siet. (Helyeslés.) Ezek az okok, melyeknél fogva ón a szükségbeli polgári házaságnak behozatalával ezúttal beérem. (Helyeslés.) Azonban a házassági perek jelenlegi különböző fórumait, — rnely;áélfogva az állam polgárai felett majd egyházi, n/ajd világi birák ítélnek,— tarthatatlannak tartóin. Nem egyezik az meg a törvény előtti egyenlőséggel, nem az átalános jogi fogalmakkal, melynélfogva mihelj^est polgári törvénykönyvet készitünk: ezen állapoton segiteni kell múlhatatlanul; s mert a trónbeszéd a házassági kérdéseknek az élet szükségei által kívánt mérvben való megoldását kilátásba helyezi: a kormány intentióival e tekintetben is teljesen megelégszem. (Helyeslés.) Most áttérek a bankkérdésre vonatkozó részére a trónbeszédnek, (Halljuk!) melyben érintetik, hogy a kormány buzgalommal törekszik a bankkérdésnek jog- és czélszerü megoldására. Nem kutatom az okokat, a hibákat, melyek miatt a bankkérdés megoldása az előző kormányok által elraulasztatott; de a bajok, melyek e miatt származtak, nagyok és súlyosak. Mai világban kereskedés, ipar és gazdászat a solid rövid hitelt nem nélkülözheti, hol hitel nem létezik vagy a solid hitel is megszorittatik: ott a pusztulás áll be; — s hogy az ország összes lakosai hitelének egyetlen forrása egy más állam területén, egy más állam kormánya által ellenőriztessék: ennek megengedése az országgyűlés és a kormánynak erkölcsi lehetetlenség. Uj egyezmények — a pénzforgalom biztosítása — több más kedvezmények mellett sem elégségesek; az önállósítás pedig a közösség fentartásával absurdum. Bajainkon félrends-oabályok által segiteni nem lehet; gyökeres orvoslás kell. Magyarország évek hosszú során tűrt és nagy áldozatokat hozott, hogy az osztrák kormányok és az osztrák nemzeti bank között létre11*