Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-15

15. országos ülés september 16. 1875. >: határszélünkön, ha egy szomszéd-állam fenyegettetek; ha átalában az egész helyzet nagyon furcsa: talán arról tudomást kellene venni az országgyűlésnek, ha nem is diplomatiai, de más utón kellene egy kis felvilágosítást adni; mert különben nem tudom, — parlament vagyunk-e, vagy megyei gyűlés? (Igaz! a baloldalon.) A trónbeszéd a helyett, hogy e tekintetben egy kis megnyugvást adott volna, csak átalánosságban ad kifejezést a reménynek, hogy a béke fen fog tartatni. A béke fen tartása nagyon nemes törekvés; de csak akkor, ha a békének tartós föltételei léteznek, ha a török birodalmat czivilizált modern állammá lehetne átalakítani. De a 20 évi tapasztalás, mióta, a hírhedt bathumajum világot látott, a 20 évi tapasztalás azt mutatta, hogy a török birodalmat modern czivilizált állammá átalakítani nem lehet. De én e themát itt fejtegetni nem akarom és ide nem is tartozik. Azt hiszem, hogy minket, hogy Magyarországot csak az érdekelheti, hogy hazánk veszélybe ne jöjjön, hogy kárt ne szenvedjen és e tekintetben én azt hiszem, hogy mi, Magyarország képviselői jogosítva vagyunk legalább azt kérni, hogy Austria-Magyarország semleges legyen. Ha Törökországnak ereje van a keresztényeket alávetni: ez az ő dolga; de ha a keresztényeknek erejök van magukat felszabadítani: akkor Austria-Magyarország ne állja ennek útját. A keleti kérdés nagyon csiklandós kérdés; nem forog ott fen a rájáhk-nak érdeke, nem Szerbia és Montenegró érdeke; magasabb érdekek vannak ott és ugy látszik, hogy ha Austria-Magyarország a keleti kérdésbe bele avatkoznék, — én nem vagyok talán jól informálva — de ugy látszik, hogy a hármas Alliance könnyen kettessé válhatnék és hogy Orosz- és Németország közös érdekeiket érvényesíteni kezdenék a Fel- és Al-Dunán. Azt hiszem, hogy ez egy kis veszély volna hazánkra és hogy mi, Magyarország képviselői felvilágosítást, egy kis tájékozást, egy kis biztositást kérhetünk ez iránt. De már nagyon is hosszas voltam. — Ezennel befejezem beszédemet. A feliratot, melyet én is aláirtam, indokolni nem kell, nagyon is terjedelmes. A benyomás, melyet ezen felirat tegnap a házra tett, engem is nagyon kellemetlenül érintett. Én azt látom, hogy a feliratból olyas valamit magyaráznak, a mi nincs benne. Ha ezen feliratban az volna, hogy mi nemzetiségek az állam, a magyarországi állam ellen volnánk: akkor bizonyosan jogosult volna ezen harag. De mi ismerjük, nagyon is ismerjük Magyarország iránti polgári kötelességeinket; ezen kötelességeinket mi sohasem fogjuk félreismerni. Nem vagyunk mi itten szerbek, románok, tótok, szászok, valami coloEÉPV. H. NAPLÓ 1875-78 I. KÖTET. niák ; nem vagyunk mi oly nép, a mely csak jön és megy; mi ezen hazához vagyunk főzve. Hiszen őseink tetemei is ép ugy itt nyugosznak, mint a magyaroké; mi is csak ugy vérzettünk ezen hazáért és ha mi itt e hazában otthon érezzük magunkat, ha érezzük azt, hogy ez valóban a mi hazánk: nem tudom, hogy ki volna e haza ellen. (Mozgás.) T. ház! Nem régen, pár hónappal ez előtt e teremben azt mondtam, hogy a keleten fekete pontok, a nagy viharnak előjelei mutatkoznak és hogy azon nagy viharnak, mely a keleti catastrófára be fog következni, minket itt Magyarországban mint testvéreket kellene találni. Azóta a fekete pontok felhőkké nőtték ki magokat, a vihar nem indult még meg, de minden perczben megindulhat és ha az elemek ma lecsillapittatnak ott, holnap megint szőnyegre kerül a keleti kérdés: én azt óhajtanám, hogy azon nagy catastróíá minket, mint testvéreket találjon itt, készen a hazát, szabadságot, alkotmányosságot minden ellenség ellen védeni; és ha igy Magyarország minden honpolgára akár magyar, akár nem magyar, szivvel, lélekkel a hazához ragaszkodik: akkor 15 milliónyi nép valamit csak számithat Európában, különben Magyarországnak jövője nem lehet. Ajánlom e felirati javaslatot, nem elfogadásra, — hanem figyelembe vételre. Móricz Pál: T. ház! A válaszíelirati vita egyike mindég a nevezetesebb parlamenti vitáknak ; mert bár a trónbeszédben a fejedelem szól a nemzethez; de sajátképen a parlamenti kormány fejezi ki nézeteit az általa követendő politika iránt; ennélfogva minden alkotmányos országban a trónbeszéd bírálat alá vétetik, anélkül, hogy a fejedelem iránti köteles figyelem, tisztelet megsértetnék. A válaszfelirati viták alkalmával három főkérdést kell megvitatni; először meg kell bírálni a trónbeszédet alakilag és lényegében; másodszor meg kell bírálni a válaszfeliratot formailag és benső értékében; harmadszor össze kell hasonlítani a többi felirati javaslatokat s a legezélszerübbet kell elfogadni. En nem hiszem, hogy valaki a parlamentben azt hinné, hogy a trénbeszédnek képviselőválasztások alkalmával készittetni szokott részletes s hosszadalmas nyilatkozatnak kellene lennie. Én azt tartom, hogy elég, ha a^ trónbeszéd megérinti a főbb tárgyakat s mintegy elősorolja a kormány felfogása szerint a teendőket és előírja azoknak sorrendjét. Már a tárgyak felemlitéséből, a teendők sorrendjéből következtetést lehet vonni a kormány politikájára; meglehet itélni, felfogta-e a kormány az ország helyzetét, lehet-e a kijelölt utón az ország bajain segíteni s vajon az irány. 11