Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-15

gO 15. országos ülés september 16. 1875. de nem kívánkozik hozzá; a franczia, a genfi kantonban sohasem irigyelte Francziaország nagyságát. Nem mondom ez által, hogy Magyarországon kantonok legyenek ; csak azt akartam mondani, hogy volna egy archimedesi pont, melyből a nemzetiségi kérdést jogosan magyarországi államjog alapján lehetne megoldani. T. ház! Önök saját nemzetiségi szempontjukból a megyei önkormányzatot a municipalis törvény által majdnem ilhisoriussá tették és most mindinkább a centralisatióboz törekesznek. Miért? Megint nemzetiségi szempontból. De hova vezet ez? Ez vezet, vezethet a fajuralomhoz. A faj'uralom pedig, ha az Magyarországban létezik : akkor a nemzetiségi kérdés nem administrativ-kérdés , nem cultur-kérdés, hanem hatalmi kérdés. Mint hatalmi kérdés pedig sokáig nem állhat fen; mert a haladó czivilisatió, a mint megszüntette az uri hatalmat: ugy meg. fogja szüntetni a fajuralmat. Ez nevezetes Magyarországon és innen magyarázható épen egy phaenomen. tekintettel a keleti bonyodalmakra. (Halljuk!) Egész Európában, Angliában, Németországban, Franczia-s Olaszországban bizonyos rokonszenvvel viseltetnek a keresztény felkelők iránt; csak Bécsben és Pesten rokonszenveznek a törökkel (Mozgás.) A sajtó törökebb, mint a törökök Konstantinápolyban ; sőt egy pesti lap, melynek összeköttetései vannak nem csak a magyar ministeriummal, hanem a bécsi külügyministeriummal is : a keresztény felkelőket rablóknak és tolvajoknak is nevezte. (Mozgás.) Én, t. ház! felteszem a magyar nép becsületéről, hogy azon nép, mely századokon át szenvedett, mely maga a török járomból kiszabadult, mely nem rég érezte az önkény-uralmat, a bár czivilizált önkény-uralmat, —felteszem azon népről, hogy nincs épen azon nézetben, mint azon hírlap. De legyen e tekintetben azon nézet akármilyen : én azt hiszem, hogy Austria-Magyarországban kellene egy kis deferentiával lenni azon keresztény felkelők iránt, kiknek AustriaMagyarországban millió és millió vérrokonaik vannak, annyira vérrokonaik, hogy a horvát országgyűlés a világ színe előtt őket testvéreknek nevezte. S most, t. ház! legyen szabad pár szóval refiectálnom a trónbeszéd utolsó passusára, mely a keleti bonyodalmakról szól. Európában nagy kíváncsisággal várták a magyar nemzet trónbeszédét : mert azt hitték, hogy némi felvilágosítást fognak kapni Austria-Magyarország magatartása iránt a keleti kérdésben. A trón beszéd e tekintetben nagyon fukar volt. Bécsben ezt így magyarázták : a magyar országgyűlésnek nincs is joga magát tájékozni a külpolitikában; ez a deíegatió ügye és dolga. Én azt hiszem, t. ház! hogy a nagyon t. ministerelnök urnák talán lesz alkalma az 1867: XII. t.-cz. 8. §-a értelmében interpellátió nélkül is némi felvilágosítást adni Austria-Magyarország magatartása iránt a keleti bonyodalmak alatt Én azt hiszem, hogy ha ott a határszélen a vér foly, ha csaták vívatnak, ha 30,000 menekülő van Horvátországban: talán nekünk képviselőknek jogunk van kérdezni: hogyan áll ott a világ ; pedig, hogy ez pedig nagyon szükséges, ezt igazolja Austria-Magyarország egész magatartása a keleti bonyodalmakkal szemben. Nagyon szeretném, ha azokat, a miket mondandó leszek, az igen t. ministerelnök ur egy alkalommal megczáfolná : mert én talán roszul vagyok informálva és ő talán az országnak jobb informátiót, fog adni. Mert semmi titok, hogy Austria-Magyarország a felkelést eleinte nem ellenezte, sőt bizonyos sympathiákkal fogadta. (Mozgás) Addig, míg a felkelés a dalmát határon volt, míg locális jellegű volt, Austria-Magyarország nem volt ellátva oly nagy török sympathiákkal. De mikor a felkelés nagyobb dimensíókat vett, mikor az látszott, hogy ezen fölkelés, ha kifejlődik átalános szerb fölkeléssé nőheti ki magát Törökországban és hogy Montenegró és Szerbia beavatkozását is maga után vonhatja : akkor mindjárt más irányt vett ; csak hogy az előbbit is tudták Konstantinápolyban és dühösek voltak. Austria-Magyarország, hogy loyalitását mutassa ki Törökország irányában: a világ bámulatára a török sereget Klekknél átszállni engedé. Ebben semmi különös nincs, de most következik az érdekes. Ez AustriaMagyarország magatartása Szerbia irányában. Mikor augustus hóban Belgrádban a ministerválság kiütött és minden arra mutatott, hogy Szerbia be fog avatkozni: akkor Wrede herczeg osztrák-magyar főkonsul Belgrádban azon fenyegetést intézte a szerb kormányhoz, hogy ha Szerbia tul lép a Drinán, Austria-Magyarország meg fogja szállni Szerbiát. Ebben sincs semmi különös. Ezt Austria teheti saját belátására, saját veszélyére és saját költségeire. De a mi most következik: az az érdekes eset, a melyet én legalább még eddig nem olvastam a diplomatiában Austria-Magyarország, ha a keleten nagy politikát akar űzni, erre nézve a hármas Alliance-szal szokta magát födözni. A külügyi minister félhivatalos czikkekben híresztelte azt, hogy AustriaMagyarország megbizatást kapott Német- és Oroszországtól Szerbia occupáláVára. Berlinben és Pétervárott ezen nagyon bámulnak: arról Bismarck és Grortsakoff egy szót sem tudtak. (Nagy derültség) És mi volt ennek az eredménye: az, hogy a küíügyminister kénytelen volt dementirozni, hogy az nem igaz, nem való, hogy megbizatást kapott volna Szerbia occupálására. T. ház, ha oly ügyek fordulnak elő. a mi