Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-14

m 14. országos illés leptember 15. 1875. tott oly erős harczosok által, kik hivatva lettek volna épen most, épen az ország ezen vészteljes állapotában erejűkkel, tehetségeikkel az ügyet támogatni, mely ügy erős meggyőződésem szerint egyedül képes Magyarország bajait orvosolni, egyedül képes megzavart államháztartásunkba rendet hozni. Sajnálom ezt annál is inkább, mert érzem saját gyengeségemet, érzem elvbarátaimnak, — csekély számban levén itten, — összesen is gyengeségét arra, hogy ily óriási többség ellen, azzal merő ellentétben állván, ily nagy ügyet méltóképen, a szükséghez képest képesek legyünk támogatni. Midőn a t. ház kegyes elnézését kérem azon gyarlóságokért, melyekkel eljárásom most és más alkalommal telve lesz, bátor vagyok egyszersmind arra kérni a t. házat: méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy igyekezetemben és buzgóságomban hiány nem lesz és méltóztassék erőm hiányának tulajdonítani azt, ha nem leszek képes annyit tenni, mint a mennyit tenni akarok. Ezek után t. ház, a t. előadó ur némely észrevételeire röviden válaszolok. Ő azon nézetben van, hogy elvi kijelentések a feliratba nem valók, azért mert. nézete szerint nem kell a képviselőháznak véleményét mintegy előre lekötni Én azon nézetben vagyok, hogy miután a válaszfelirat a trónbeszéd viszhangja és miután a trónbeszéd a kormány politikájának kifejezését foglalja magában: a kormánv nézetében vagy osztozik önkényesen a képviselőház többsége vagy nem. Ha osztozik : akkor nincs a ház véleménye előre compromittálva, nincs mintegy előre lekötve, hanem önkéntesen ugyanazon mederben folyik; ha pedig nem osztozik: azt hiszem, hogy kívánatos, hogy kitűnjék azon ellentét, mely a kormány és a többség nézete közt van ; mert ez biztosítja mindig a parlamentális életnek a kellő mederben való mozgását. Azt mondta a t. előadó ur, hogy nem teszi fel rólunk, hogy a mostani körülmények között nem kívánnánk közreműködni az ország bajainak orvoslását illetőleg. Ha figyelemmel hallgatta, végig azon válaszfelirati javaslatot, melyet mi beterjesztettünk: láthatta, hogy abban azt határozottan kinyilatkoztattuk. Azt mondottuk ugyanis: „Határozott készséggel kinyilatkoztatjuk Felséged előtt, miszerint mi alkotmányos utón a véghatárig készek vagyunk megtenni mindent, mi az ország bajait enyhítheti." A készség tehát meg van részünkről; ha azonban nézeteink, hogy miként lehet az ország bajain enyhíteni, miként lehet azon bajokon segíteni, eltérnek a t. előadó ur, vagy a t. többség nézetétől: azt hiszem, hogy csak kötelességet teljesítünk, ha nézeteinket nyíltan előterjesztjük, hogy azok megvitattassanak és a t. ház többsége által vagy elfogadtassanak, vagy elvettessenek. Azt mondja a t. előadó ur, hogy a mi állásunk jelenleg azért nem tartható fen, mert hiányzik a keresztülvitelre nézve az első feltétel, t. i. a nemzet akarata a közjogi állapot, megváltoztatását illetőleg. Én megvallom, hogy azon tényt, hogy a nemzet akarata erre hiányzik : egyátalában nem látom kimutatva; sőt szerettem volna látni, hogy igenis constatáltassék végre az, hogy vajon a magyar nemzet kívánja-e ezen közjogi szerződés fentartását vagy nem kívánja? Azonban a kormány nem ugy állította oda a kérdést az utolsó választásoknál a nemzet elé, sőt inkább ellenkezőleg, ugy hogy most azon politika jutott uralomra, mely azt tartja, hogy ezen közjogi kiegyezkedések roszak voltak azelőtt is mindig és roszak most is. Midőn ezen kijelentés alapján foglal el valaki állást a kormányban : méltán elvárhatja a nemzet, hogy ezen nézetét érvényesíteni fogja, hogy a mit rosznak tartott mindig, rosznak tartja ma is és a jövőben orvosolni igyekezendik. (Igaz! a szélső baloldalról.) így állván a dolgok, a nemzet ily értelemben adván a kormánynak oly roppant nagy többséget, mint a milyennel a kormány most rendelkezik: ugy hiszem, nemcsak azt. mutatta meg, hogy a közjogi törvényeket fentartani nem akarja, sőt inkább végzésül irta azon nézetét, hogy roszaknak tartotta ezen törvényeket és roszaknak tartja ma is. En tehát nem csak constatálva nem látom, hogy a nemzet akarata hiányzik; sőt ellenkezőleg ugy tolmácsolom a nemzet akaratát, hogy a nemzet nagy többsége elvárja azt, hogy ezen közjogi törvények az ország önállása és függetlensége érdekében átvizsgáltatni és megváltoztatni fognak. Tisztelt ház! A mi már most magát a trónbeszédet illeti, nem tehetem, hogy ne tegyek egy pár megjegyzést magára a trónbeszédet megelőző ünnepélyre nézve. Sajnálattal láttam, hogy ez alkalommal az országgyűlés megnyitásánál, ezen magyar nemzeti ünnepély alkalmával talán élesebben jeleztetett azon birodalmi egység, melyet némelyek fentartani óhajtanak s melyet én hazám önállósága- és függetlenségével összeférhetőnek nem tartok. — Nemcsak hogy a magyar nemzeti zászlón kivül, még pedig a legprominensebb helyen, a királyi várpalotán a feketesárga zászló lobogott, mely már, ugy hiszem két esztendő óta, ha jól vagyok értesülve, magának a fejedelemnek kívánsága és kezdeményezése folytán nem lett kitűzve, most ismét újra kitüzetett s ez alkalommal sajnálatomat kell kifejeznem, hogy midőn ez iránt felszólalás történt: a ministerelnök ur e házban azt jelentette ki, hogy ő meghajlik a feketesárga szinek előtt. Ezt szükségesnek tartottam felhozni s kijelentem, hogy ámbár én kötelességemnek tartottam a királyi trónbeszéd meghallgatása vé-