Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-14

14. országos Illés september 15. 1875. 69 gett Budára felmenni; nem azért mentem fel. mintha én is meghajlanám a sárga-fekete színek előtt, hanem azért, mert alkotmányos cselekménynek, nemzeti ünnepélynek tanuja akartam lenni. Én tiszteletben tartom a sárgafekete szint ott, a hol az otthon és helyén van; de én Magyarországon a magyar színeket tartom mindenekelőtt tiszteletben, [Helyeslés a szélső bal felöl) és egyedül azok előtt hajlok meg. Sajnálattal láttam azt is, hogy az udvari szertartásnál, — a mint már egyszer megemlítettem, de akkor, midőn a ház még nem volt határozatképes — most tudtomra először történt, hogy magyar zászlós ur mint idegen udvari tisztnek helytartója működött és szerepelt. Meglehet, hogy ez máskor is ugy történt; de legalább azon programm, mely szerint ez történt, az országgyűléssel hivatalosan nem közöltetett s igy ez a nemzet képviseletének tudtán kivül történt. De most mintegy a nemzet képviseletének és az országgyűlésnek hozzájárulása kívántatott az által, hogy előlegesen közöltetett velünk, hogy a magyar nemzeti ünnepély alkalmával, a magyar oszággyülés megnyitásánál egy magyar zászlós ur csak mint nemmagyar udvari tisztnek helyettese szerepelt. Ezeket én a magyar államiság, önállóság és függetlenségre nézve károsnak tekintem és ezekre nézve kötelességemnek tartom tiltakozni mindannyiszor , valahányszor ezek megtörténnek. Ezeket jegj^ezvén meg; ami magát a trónbeszédet illeti, melyet amint mondtam, én ez alkalommal ép ugy, mint minden más alkalommal s minden más alkotmányos országban a kormány politikája kifejezésének tekintek : megvallom., hogy én ezen trónbeszédet kielégítőnek nem tartom. Nem tartom kielégítőnek azért, mert benne semmi positiv állítás nincsen, a kormány működését, szándékát és politikáját illetőleg. En megengedem azt, hogy a kormánynak politikai programmja nem arra való, hogy a trónbeszédben jeleztessék, vagy a trónbeszédbe felvétessék; hanem azok után, mik itt a múlt ülésszak berekesztésekor történtek, midőn a kormány felhivatott politikájának jelzésére, én megvallom, azt vártam volna, hogy azon kormány, mely az ország állapotát oly aggasztónak tünteti föl, hogy annak állami lételét is veszedelemben levőnek mondja, hogy a kormány legalább fő elveiben jelezte volna azon irányt, a melyen haladni akar, hogy ezen bajokon segítsen. Ámde a trónbeszédben erre nézve én nem találtam semmit. Van benne olyasmi, a mi a kormánynak nézeteit sejtetni engedi; de azt egyátalán nem engedi sejtetni

; hogy miként szándékozik ezen nagy bajokat és kérdéseket megoldani. A kormány annyit mond, hogy csak akkor, de csak is akkor fog sikerülni megküzdhetni e helyzet nehézségeivel: ha czélszerü és gyökeres kormányzati és igazságszolgáltatási javítások eszközöltetnek, — ha a nemzet híven egész múltjához, készséggel és nemes kötelességérzettel meghozza azon áldozatokat, miket a kitűzött üdvös czél hazafiságától követel; — ha a hitelviszonyok javítása és rendezése, a termelés, kereskedelem és ipar fejlesztésére szükséges egyéb intézkedések által gondoskodva leend az adóképesség emeléséről és a vállalandó terhek könynyebb viselhetéséről. Uraim! ez több esztendőnek a müve, a mi viszonyaink pedig olyanok, a melyek több esztendei halasztást semmiképen nem tűrnek. De az utakról is, a melyen ezen kereskedelmi s ipari viszonyok fejlesztéséről és az adóképesség emeléséről gondoskodni akar, az utak és módokról itt nincs semmi mondva. Vannak némely átalános tételek, azután az mondatik, „nem szándékozunk egyenként felsorolni/' Én azt hiszem t. ház, hogy az ország- jelen állapota nem olyan, hogy az országnak, hogy az országgyűlésnek meglehessen nyugodni abban, hogy a kormány átalános tételekben mondja el nézeteit; hanem mondjon valami positivet, mondjon olyasmit, a mit meg is lehessen bírálni s a mely fölött minden gondolkozó ítéletet is mondhasson : vajon helyes e vagy nem, czélirányos lesz-e az ország állapotának és bajainak tekintetbe vételével ? s azok által orvosolhatók lesznek-e a bajok vagy sem ? En tudom, hogy a kormány, ha a többség támogatja : nem tartozik programmot adni sem most sem máskor; de azt is tudom, hogy a nemzetnek joga van azt követelni a kormánytól és azt is tudom, hogy a többségnek, mely az országgyűlést képezi, kötelessége azt a kormánytól követelni: mert a képviselőnek nem lehet egyedüli feladata az, hogy egyik vagy másik párthoz tartozzék ; hanem feladata, az ország jólétéről gondolkozni és arra törekedni; már pedig ezt tenni nem lehet a nélkül, hogy az utakat lássuk, azon módokat, eszközöket ismerjük, a melyek által ez eszközlendő volna. Mondtam már, hogy a kormány át van hatva a helyzet komolyságától, miután magába a trónbeszédbe egy oly tételt szőtt bele, a melynél aggasztóbbat egy nemzetre nézve talán soha kormány nem mondott: midőn azt mondja, hogy Magyarországnak tekintélye, hitele sőt állami léte sincs biztosítva. Ennél aggasztóbb, súlyosabb állapot egy országra nézetem szerint nem létezik. Én, t. ház és elvbarátaim gondolkoztunk, gondolkoztunk őszinte hazafiúi aggodalommal