Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-14
14. országos Illés september 15. 1875. 67 juk!) minthogy ezen javaslat alapeszméje oly hibás, állításai annyira valótlanok, következtetései oly sértők és átalában az abban hangsúlyozott magas politika annyira sérelmes: azt hiszem nem állhat előadói tisztemben, hogy arra reflectáljak; (Helyeslés) mert ha arra tüzetesen reflectálni akarnék, arra kellene kérnem a t. házat, hogy annak egyes kitételeit rosszallani méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Egyébiránt azt hiszem, hogy a t. ház többsége, sőt az egész ház nem tartja szükségesnek, nem tartja üdvösnek a nemzetiségi politika felelevenítését, sem a hazára, sem magukra a nemzetiségekhez tartozókra nézve. (Helyeslés.) Ezzel t. ház körülbelül el is mondtam mind azt, a mit előadói tisztemhez képest e helyen ez alkalommal elmondanom kellett. Engedje meg azonban a t. ház, hogy a helyzetről egész átalánosságban néhány őszinte szót mondhassak. (Halljuk!) Az ország pénzügyi helyzete nagyon komoly, nagyon aggasztó; de nem kétségbeejtő. Kétségbeejtő csak akkor lenne, ha végleg elfordult volna tőlünk az ég kegyelme és ha hiven nem teljesítené kötelességét a kormány, az országgyűlés és a nemzet egyeteme. Bizton hiszem, hogy ez nem fog- bekövetkezni és hiven fogja teljesíteni kötelességét ugy a kormány, mint az országgyűlés és a nemzet egyeteme. A kormány a felismert baj orvoslására bizonyosan megtalálta már, vagy meg fogja találni és erélylyel alkalmazni a mentő eszközöket; az országgyűlés egész készséggel fogja támogatni a kormányt minden üdvös törekvésében ; az ország népe bizonynyal meg fogja hozni az áldozatokat, ha egyéb segédeszköz hiányában a törvényhozás a nép áldozatkészségére appellál. He ez t. ház, még nem elég. Ha azt akarjuk, hogy Magyarország erős és hatalmas, a nép boldog legyen : meg kell tisztulnunk számos gyarlóságunktól; (Helyeslés) meg kell honosítanunk a szigorú takarékosságot nem csak az állami, de az egyéni, családi és az önkormányzati háztartásban is; (Helyeslés) helyre kell állítani a törvény feltétlen tiszteletét; (Élénk tetszés) fel kell ébresztenünk a kötelesség érzetét; meg kell kedveltetnünk a kitartó és — hozzá teszem — becsületes munkát. (Helyeslés.) Ez nem csak a kormánynak, nem csak az országgyűlésnek, ez mindnyájunknak feladata. Ha a nép csak a politikai jogok és kötelességek súlyáról hall őszinte szót; hibáira, gyarlóságaira, mulasztásaira pedig hímet varrnak azok, a kikre hallgat, a kiktől jó tanácsot, a kiktől irányt vár: akkor soha se fog eljutni az önismeretre (Élénk tetszés) és másutt keresvén a baj forrását, mint ott, a hol van és a hol keresnie kell: soha sem fog kibontakozni gyarlóságaiból. Pedig erre kellene törekednünk. (Élénk helyeslés.) Lehet egy nép nagy és hatalmas, kedvezőtlen politikai viszonyok közt is, ha gazdag' polgári erény ékben. Erre van példa elég. De el fog sülyedni bizonyosan a kedvező politikai viszonyok daczára: ha megfogyatkozik erkölcseiben. Erre is van példa elég. (Élénk helyeslés.) Ajánlom a t. háznak elfogadás végett a felirati bizottság javaslatát. (Élénk, tartós helyeslés.) (Szünet után.) Elnök: (Csenget.) Méltóztassanak helyöket elfoglalni, az ülést folytatni fogjuk. Simonyi Ernő : T. képviselőház! Mielőtt a szőnyegen levő tárgyhoz hozzá szólanék: méltóztassék megengedni, hogy az amúgy incidentaliter mondott észrevételekre én is egy pár észrevételt tegyek. (Halljuk!) Először a belügyminister ur megjegyzésére az irományok kinyomatását illetőleg kénytelen vagyok megjegyezni, hogy nem tartanám sem üdvösnek, sem a parlamentalis gyakorlatnak megfelelőnek, hogy azt mondja ki a ház: hogy ilyen vagy olyan tartalmú iratok ne nyomassanak ki. Én azt hiszem, hogy a képviselőháznak és a törvényhozásnak módjában van intézkedni arra nézve, hogy a nemzet, a haza iránti méltatlan és sértő kifejezések még az oi'szágházban se használtathassanak; de annak útja nem az, hogy az olyan iromány ki ne nyomassák; hanem czélszerü intézkedések meghozatala, melyeket én, jót állok érte, képes volnék initiálni akkor, ha a kormány felelős helyét foglalnám el. A t. elnök ur figyelmeztetését nagy köszönettel vettem és ahoz fogom magam tartani s nehogy valahogy azon tulmenjek, gondoskodni fogok, hogy beszédem alatt az óra előttem legyen, így reménylem nem fogom túllépni a határt. T. ház! Megvallom, hogy bizonyos elfogultsággal kezdem meg ezen vitát. Mert oly országgyűlés küszöbén állunk, mely lehet, Magyarországnak élete és halála fölött fog határozni. Én érzem annak végtelen nagy fontosságát: a mi ez országgyűlés működésétől függ. Uraim! Azt mondta a t. előadó ur, hogy rendes körülmények közt élünk. Már engedelmet kérek, midőn a fejedelem királyi székéből mondott beszédében arra figyelmezteti a nemzetet, hogy a nemzetnek tekintélye, hitele, sőt állami létele van koczkáztatva és veszélyeztetve: akkor azt mondani, hogy rendes mederben folynak az állam ügyei, nézetem szerint nem lehet. Az állapot oly aggasztó, oly nagy mérvben aggasztó, a milyen nagy mérvben egy ország állapota csak aggasztó lehet. Es én megvallom, hogy nagyon sajnálom, hogy azon ügy, mely mellett én e házban küzdöttem s ezentúl is küzdeni kívánok, elhagya9*
