Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-32

32. országos ülés november 20. 1875. 871 lesz fölösleges, ha a" ház meghozza az általam javasolt határozatot. Szende Béla honvédelmi minister: Az 1873. évi XV. t. cz.-nek czélja mozgósítás esetében a hadseregnek a szükséges lókiállitást biztosítani, és megtenni minden előintézkedést, mely e ezé] elérését lehetővé teszi. Az eddigi eljárás szerint a törvény 4. §-a értelmében elrendeltetett, hogy az avatásra megyénként, kerületeként bizottságok neveztessenek ki és községenkint Írassék össze a lóállomány; de ezzel nem volt elérhető az, hogy magában a községben a lóállomány szakértők hiánya miatt kellőleg Írassék, össze, ezt érezték maguk a hatóságok, mert igen sok eset volt, hol maguk a hatóságok folyamodtak a ministeriumhoz: engedtessék meg, hogy a községek közelebbi helyekre hajthassák össze a lovakat. A lóállományt ismerni kell; az kétségtelen. De ismerni kell a lóállomány képességét is, hogy t. i. mennyi ló alkalmas és menynyi idő alatt vagyunk képesek ily eljárással a szükséges lovakat kiállítani a veszély perczében. Az idei összeírásra nézve ugy intézkedtem, hogy egyúttal katonai egyéniség is menjen a bizottsághoz, a bizottságok az avatás helyére menjenek és ott járjanak el ugy, a mint azt a törvény rendeli. A központon a helyi körülményeket nem ismerjük, az ily összeírásra tehát más helyeket nem jelölhetünk ki, mint a már kijelölt avatási helyeket. De erre több megye felszólalt és azt állították, hogy a felavatási helyek nem elegendők s azok egyedüli megtartása mellett a községek kénytelen volnának lovaikat igen távolra hajtani; kérték tehát az avatási helyek szaporítását. Volt megye, mely busz ilyen helyet jelölt ki, más megye ismét kevesebbet. Előttem csak az a czél, hogy a lóállomány legyen kellőleg megalapítva és kimutatva, elfogadtam a javaslatokat és utasítottam az illető közegeket, hogy menjenek ki a helyszínére a megye által kijelölt helyekre; de e tekintetben nem csak az egyes hatóságok kivánatait voltam kész teljesíteni, hanem egyes községek, mint Mezőberény és más községek kérelmére is elrendeltem, és megengedtem, hogy a bizottság menjen ki a helyszínére, a községbe, és ott irja össze a lóállományt. Minden megtörtént, a mit a hatóságok figyelmeztetésére, indítványára a közönség kényelmére tehettünk, mindig szem előtt tartva a kitűzött czélt. A legnagyobb nehézség é3 a legnagyobb vád az, hogy a két éven alóli lovak is berendeltettek, noha a törvény még a komoly veszély perezben elrendelt avatásnál is csak a négy éven felülieket veszi. Ez igen természetes, mert mikor moagositás esetében az avatás történik, mikor a lovakat komoly czélra kívánjuk: akkor csak oly lovat lehet berendelni, mely csakugyan használható, és erre csak a négy éven túli lovak alkalmasak; mert a négy éven alóliakat nem lehet használni, ezeket akkor nem volna czélszerü berendelni. De ma, midőn az összes lóállományról van szó, mikor az összes lóállomány rovatoltatik, az egész állományt kell kimutatni, hogy következtetést lehessen vonni, szükség esetében; miként állunk ló dolgában? miféle fajta lovaink vannak? az esetre természetesen e törvény ugy nem alkalmazható, mint a, mozgositás komoly esetére, hanem ugy kell össze számítani a lovakat, a mint vannak, hogy ebből következtetést vonhassunk akkorára. Azt is méltóztatott mondani, hogy ez intézkedés nem czélirányos. Én azt hiszem, hogy ez intézkedés czélirányos; mert szemelőtt tartotta a czélt, & mely czélt kitűzött a törvényhozás akkor, a mikor a törvény hozatott, és a végrehajtásával megbizott ministevnek kötelessége megtenni minden intézkedést, hogy akkor, mikor komolyan van arra szükség, hogy a lovak előáílitassanak: ez intézkedések cserben ne hagyjanak; hanem biztosítsák az állam ez érdekét. Azért a mostani intézkedés nem volt tréfa, hanem komoly munka, komoly volt azért, mert szemelőtt tartotta a jövőt, és gondoskodott, hogy meggyőződjünk intézkedéseink helyességéről, mi a beálló komoly perezre nagy megnyugvást szolgáltat. Hogy mindez igen sok nehézséggel jár, azt belátom én magam is; de rendeli a törvény. E nehézségek elhárítására és enyhítésére eleget véltem tenni az által, ha a törvény keretén belől minden tőlem függő könnyebbséget kieszközöltem; de mikor felelős vagyok a törvény végrehajtásaért: akkor bár sajnálom, és a kellemetlenségeket átlátom, el kell azokat tűrni, mert azok el nem hánthatok. Épen azért, mert a kellemetlenségeket átlátom, már magában a rendeletben megmondtam, hogy jövő 1876-ban nem lesz ily összeírás, megakarom a közönséget tőle menteni, és az idei öszszeirás kimutatja, megadja azon adatokat melyből meggyőződhetünk, hogy mily alap áll szolgálatunkra 1877-ben, és megvagyok győződve, hogy ily modorú összeírásra szükség többé átalán nem lesz. Különben is biztosithatom a t. házat, hogy ebben a kérdésben is, mint egyátalában mindegyikben, kötelességemnek tartom a lehetőségig oly intézkedéseket tenni, a melyek végrehajtásában a sok kellemetlenség, a mennyire lehet, elhárittassék a közönségtől, és abban még a hadügyminister által sem engedném magamat háboritatni; ha nem is állana azon viszony, mely hogy köztem és a hadügyminister közt van; de olyan, milyet felszólaló képviselő állit, olyan, azonban nem létezik, mind a ketten egy czél felé együttesen törekazünk. A komoly czélt szem előtt tartva, annak elérésére a t. ház az ügy állását a felolvasottakból és előadottakból ismeri, határozni és Ítélni fog bölcsesége szerint. (Helyeslés aközépen.) Ragályi Nándor: T. képviselőház! Én nem 47*