Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-30
30. országos ülés november 18. 1876 357 jelenleg nem fizetünk mindent drágábban, azzal a különbséggel, hogy most az osztrák ipar, az oszt;ák ke-eskedelem javára fizetjük ? (N>>gy zaj, felkiáltások: Eláll.) Valóban ilyenkor latin az ember a házszabályok niegvá'tóztatásának hatását. Én t. ház, szerénytelen ember nem vagyok, méltóztassék elhinni nem vagyok elbizakodva tehetségemre; de bátran mondhatom, hogy a mi mondandóm van, a meghallgatást megérdemli. (Halljuk]) és most oly helyzetbe vagyok szorítva, hogy vagy meg kell ölnöm saját eszméimet .... (Derültség.) Elnök: T. ház! A szónoknak joga van. kivánni v hogy beszédét még ma mondhassa el, miután azt holnapra elhalasztani felében nem szabad. A t. ház három negyed óra után megkezdett beszédét kegyes volt meghallgatni: most méltóztassék azt végig hallgatni. (Mozgás, zaj, az elnök csenget.) Helfy Ignácz: Áttérek a második pontra, a mit minden szónok hangsúlyozott — a bankkérdésre. Erre nézve ujat nem hallottam semmit, hanem ismételve hangsúlyoztatott, hogy hiszen mit akartok ? a kormány most is megígéri, határozottan kijelenti, hogy fog felállítani önálló bankot. Hogy milyen önálló bank lesz az : ezt már sejttette velünk a ministerelnök ur minapi kijelentéseiben. De nem érek rá ennek fejtegetésébe bocsátkozni, csak azt mondom : nem arról van szó, hogy lesz-e nemzeti bank; hanem a mikorról van szó, mert Magyarország nem ér rá tovább várni. Azt méltóztassék megmondani: mikor lesz meg a bank? Mintegy két év óta meggyőződéssé vált e házban, hogy az ország nem bir tovább előre menni anyagilag, ha a hitelviszonyai nem javíttatnak. Annyira át volt hatva ettől a harmadévi kormány, hogy ideiglenesen a nemzeti bank kérdésének megoldása előtt kisegítőül egy escompte bank felállítását hozta javaslatba, a mely törvénynyé is vált. De fájdalom, semmisem lett belőle. De ?lig egy éve, az előbbi kormány saját meggyőződéséből, hogy tovább nem lehet menni i]y viszonyok közt: uj javaslatot hozott szőnyegre, hogy legalább a hazai pénzintézetek által iparkodjék a kormány valamit tenni, hogy segítve legyen valamikép a kis birtokoson. És most egy év után a t. kormány azzal éri be, hogy azt mondja, hogy majd annak idején, ha a körülmények megengedik, fog a bank felállíttatni. Engedje meg a t. ház, hogy e tekintetben egy okmányt hozzak a ház tudomására, a melyet velem közöltek. Egy kölcsön ez, melyet egy szegény asszony első helyen való bekeblezésre közel Pest városához igen jó első osztályú földre egy királyi közjegyző előtt kötött. Ezer forintot vett fel, megjegyzem, hogy 52 catastralis holdnyi első osztályú földre. Itt következik a számla. Ezer forint tőkének egy évi kamata, mely a kölcsön öszszegbó'l azonnal levonatik 300 forint, a hitelezőre kivetett jövedelmi adó, melvet az adósok tartoznak fizetni ."0 frt; a kölcsönnek kieszkö-déseért dij fi'.eitetik 50 frí. a köt/ény szerkesztése bélyeggel 8 frt 50 kr, betáblázási bélyeg és bélyegilleték 1 frt 30 kr, 6 darab telekjegyzőkönyvi kivonat 6 frt, azok hitelesítéséhez bélyeg 6 frt. A bekeblexett terhek törlését czélzó kérvény szerkesztése és bélyege 11 frt 30 kr;a betáblázási kérvény 5 frt, szóval összesen ezen szegény asszony kapott 571 irtot, a többi pedig ott maradt és az egész összegbe van keblezve első helyen. Ne méltóztassanak hinni, hogy ezen asszony oly könnyen egyezett bele ezen feltételekbe. Hozzá kell a költségekhez venni azon összeget is, a melyet négyszeri Pestre jövetelért fizetett, hogy csak olcsóbban kapjon pénzt és ha hozzáveszszük még ezen összeget: akkor bátran lehet mondani, hogy a kölcsönért több mint 50°í„-kot fizetett. S hiszi-e a kormány, hogy Magyarország várhat addig, mig jónak fogja látni a pénzügyminister ur egy bank felállítását. S aztán ne ámítsuk magunkat. A pénzügyminister ur azt monda, hogy nem lehet e kérdést egyelőre rendezni, mert a valutát akarja rendezni. Tudja a pénzügyminister ur,. hogy ezt sem ő, sem mi nem veszszük komolyan ; de nem akarjuk bevallani, hogy nincs meg benne a bátorság, mint nem volt meg az előbbi kormányban, a bankkérdést megoldani: mig az osztrák bank privilégiuma tart, habár az Magyarország részéről soha sem volt elismerve. S e bátorság hiánya az, a mit önöknek szemére lobbantok. Ezt tanúsítják a bankkérdésben, ezt a vánikérdésben. S kérdem, ha ennyi bátortalanságot tanúsítanak egyfelől oly kérdésben, melyben a törvény maga feljogosít az önrendelkezésre, és a másik kérdésben, melyre nézve tökéletesen szabad kezük van: mit fognak tenni, ha valóban kérdések jönnek elé? Hogyan lehetne bizalmam oly kormányban, mely még ily szabad kérdésekben sem mer bátran, tisztán a haza érdeke szerint eljárni. Következik a harmadik kérdés, és itt engedelmet kérek a t. pénzügyminister úrtól, daczára annak, hogy örömest láttam, hogy két három napi indispositiója után képes harmadfél óráig igen jó hangon beszélni, minek őszintén örvendek, mégis ily hosszú beszéd alatt sok aprólékos dologra felelt ügyen meg ; de a legfontosabbra nem méltóztatott válaszolni. Most már a t. kormány sem tagadhatja, hogy ez a legfontossabb, mert nem hangoztatik egyedül ezen oldalról, melyre ráfogják, hogy csak a közjogi kérdéseket vitatja ; hanem más oldalról is, még pedig önök által nem ignorálható oldalról. Somsich képviselő ur, kinek szava mindenesetre nyomatékos, kinek őszinte nyilatkozata valóban megörvendeztetett tegnapelőtt, meggyőzvén minket arról, hogy mennyire felettünk állanak azon kevés emberek, kik a 48-előtti generatióból jönnek, el annyira,
