Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-30

358 30. oraz&gos ülés november 18. 1875. hogy az akkori conservativek mennyivel szabadelvüebbek a mai szabadelvűeknél; (Derültség) ő világosan hangsúlyozta, hogy ámbátor, támogatja a kormányt, teszi ezt azon föltétel alatt, hogy elvárja tőle, sőt fölkéri, hogy oda hasson, hogy a közősügyi kiadások apasztassanak. Ezt hangsúlyozta sok más képviselő és erre a kormány egy szóval sem válaszolt. Álig volté házban szónok, ki elő ne hozta volna egyúttal a közös ügyi kiadások emelését és az Uchatius-ágyuk történetét nem csak; hanem, ami igen jelentékeny dolog, felszólalt két volt delegátus is e dologban. És e két delegátus mit mondott? az egyik egyenesen megerősítette azt, amit a pénzügyministernek első beszéde alkalmával mondottam, hogy ő t. i. nyomást gyakorolt a delegatióra és mint kényszeritette a delegatiót, hogy szavazza msg, és mit mondott Csernatony a másik delegátus? azt, hogy ő ottan nem akarta a költségeket megtagadni, mert nem akarhatta, hogy a delegatio buktassa meg a magyar ministert. Ez világosan azt jelenti, hogy ha a delegatio megnem szavazza, a mit a közös hadügyminister megszavazni kért: most a magyar pénztigyministernek vissza kellene vonulni és ezt ő nem akarta. Igaz, hogy Csernatony képviselő ur ebből nem vonta le a consequentiát, azt t. i. hogy aztán itt segitett volna bériünket megbuktatni a ministert. Tény, hogy ugyanezt elismerte a delegatio egyik nagyon jelentékeny tagja Várady Gábor képviselő ur is ki egyedül kelt melegen a jelen vita alatt ^védelmére a kormánynak. És mit mondott? O is érezte a bajt, ő is érezte ezen költségek improduetivitását és immár elviselhetetlen .voltát; de ott nem tehetett semmit; ott a törvény parancsol, nem lehet rajta segiteni: a rendszert kell tehát megváltoztatni. Egy harmadik delegátusra is kell hivatkoznom, bár az nem szólalt fel itten, mert hiszen inkább szereti, ha olvassák beszédeit a „Pester Lloyd"-ban németül, hogy sem magyarul mondja el a magyar parlamentben, ott a volt delegátus ur világosan kimondotta, hogy ő erkölcsileg kényszerítve volt megszavazni a költségeket, mert az egyik oldalról a hadügyminister azt monda: a hadsereg véd és harczképtelen ; a másik oldalról a pénzügyminister azt monda, hogy neki van erre pénze. Mit tehetett tehát egyebet, mint megszavazni? Mind erről a pénzügyminister jónak tartotta hallgatni: de itt fölemiitette mai beszédében futólag, hogy 1877-ben Ikevesbedni fognak a költségek: mert elfog esni az a 2 fél millió, amit most az Uchatias ágyukra fizetünk. Engedelmet kérek, a pénzügyminister ur épen oly jól tudja mint én, hogy arra számitani nem lehet először azért, mert tapasztaltuk, hogy a közösügyi költség mindig nagyobb volt, mint kiszámíttatott: tehát nem fogunk az Uchatius czimnél sem tőle megszabadulni; és van esze A hadügyministernek. Azt mondja ugyanis a költ' ségvetéshez beterjesztett indokolásban, hogy nem kezeskedhetik, hogy nem fog-e tulmenni ezen összegen. Nos t. ház! én kezeskedem, hogy tul fog menni s erről igen bátran lehet kezeskedni. T. ház! Bármennyire sajnálom, hogy beszédemet ugy, a mint átgondoltam, ez úttal el nem mondhatom; meglehet egyik-másik dologra akad alkalom máskor ; most én a magam részéről csak annyit mondok álláspontom védelmére ez úttal, mint a különvélemény benyújtója, hogy hosszú évek során önök mindig szemünkre lobbantották azt, hogy a negatió terén állunk, nem teszünk semmit; mintha bizony az ellenzéknek lenne kötelessége, berukkolni egész halmaz törvényjavaslattal. Mi nem akartuk tovább tűrni, hogy önök minket a negatioval vádoljanak, és nem sajnáltuk a fáradságot én és Simonyi képviselő társam az országgyűlés után akkor, a mikor a pénzügyi bizottságban folytatott szorgalmas, becsületes munka után többi társaink pihenésre adták magukat, mondom nem sajnáltuk a fáradságot és ezen néhány napi pihenési időt is felhasználtuk arra, hogy az egész budget-en keresztül menjünk; és ámbár szakközegek és másnemű adatok hiányában az egész budgetre ki nem terjeszkedhettünk: mégis gyűjtöttünk anynyi anyagot, a melynek segítségével állithatjuk hogy annyit a mennyit, meg lehetne takarítani. Most már nem állunk a negatió terén, positiv adatokkal álltunk elő és erre azt mondja a t. pénzügyminister ur, hogy rósz tréfa. A t. pénzügyminister ur egy szóval sem reflectált azon jövedelmi forrásokra, a melyeket mi e külön véleményben ajánltunk; pedig azok nem utópiák, nem olyanok, a melyek még messze volnának, a melyeket rögtön ne lehetne valósitani. csak kellő erély kell hozzá. Óhajtanám tudni, alkalmasint a pénzügyminister ur erre csak később fog válaszolni: hogy mi áll útjában a kormánynak, hogy a közös activákból rögtön pénzt csináljon; hiszen régen kellett volna már ezt tennie. Mi ez alkalommal megtettük azt is, a mire önök már évek óta sürgettek. Ez sem vezet czélra Ám döntsön a többség; a felelőség az önöké. Mi a magunk részéről sokkal nyugodtabban, mint tette azt a trafalgári hős febr. 3-án, azon nyugodt lelkiismerettel és öntudattal ülünk le, hogy kötelességeinket teljesítettük. Elnök: T. ház! Szavazásra kellene feltennem a kérdést; de miután a ház tagjai közül 24-en névszerinti szavazást kérnek, másrészről pedig 20 tpg a szavazásnak holnapra való halasztását kéri; az idő már ugy is előre haladván, a tanácskozást bezárom, és szavazásra a