Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-30
356 80. országos ülés november 18 187&. kitás által vesztettem, hogy legalább annak egy részét adhassam elő, mit előadni akartam. (Halljuk!) Egy rövid megjegyzést kell tennem arra, a mit a ministevelnök ur tegnap beszédének végszavában mondott; — fontosabb részére azonnal áttérek. A t. minister elnök ur — nem tudom, hogy észrevette-e az egész ház a czélzást, — azzal fejezte be tegnap a felszólalását, hogy ő nem vonja kétségbe minden ellenzéki embernek azon jogát, hogy a költségvetést átalánosságban *meg ne szavazza; hanem — azt mondja — ezt csak ritkán kell tenni, mint bizonyítja a példa, hogy az ellenzék, melyhez ő tartozott a múlt években : csak egyszer folyamodott ahhoz, tavaly; mind* azáltal teljes joga van ahhoz nyúlni; de ki a költségvetést általánosságban megtagadja: az nem is lehet egyéb, mint ellenzék. Ez t. ház — a ki nem értette meg — anynyit tesz, hogy a t. ministerelnök ur nem engedi meg Mocsáry Géza képviselő urnák, hogy ellenzék legyen. (Ellenmondás a középen.) Bocsánatot kérek, ha nem akarják megengedni, hogy a szóló értse, a mit más szóló mond: akkor valóban nem lehet tanácskozni. Közvetlenül Mocsáry után szólott a miniszterelnök ur is, hogy az volt a czélzás és értelem: ezt maga sem tagadná, ha itt volna. Erre két megjegyzést kell tennem. Először, hogy a t. ministerelnök ur nem jár el egészen méltányosan; ő beismeri, hogy vannak esetek, midőn szabad költségvetést visszavetni, és midőn ő ezt tette, a tavalyi ellenfél azzal jutalmazta meg, hogy átölelte, és a fusiót megcsinálta; ő pedig ellenkezőleg azért, hogy valaki ezt teszi: azt kiküszöböli és reá naondja az excommunicatiót. {Zaj a középen?) Hogy valaki egy pártban maradjon, vagy az ellenzékhez menjen át: a fölött az illetékes biró csak önmaga. Történik olykor, hogy egy párt is elhatározza* hogy valakit kiküszöböl; de azt, hogy egy kormányelnök ministerelnöki székéből valakit kiküszöböljön egy pártból: ezt legelőször hallottam tegnap, (ügy van! a baloldalon.) S ez bennem azon gondolatot, keltette, hogy a t. ministerelnök ur hihetőleg hallotta az absolutismus korszakából azon megjegyzést, melyet egy tábornok Bécsben mondott, a midőn a fölött tanácskoztak a forradalom elnyomatása után, hogy mikép lehessen jövőre a forradalmakat elkerülni. A tábornok azt mondotta, hogy ez igen egyszerű dolog: „Die Hauptsache ist den ersten Rebellen aufzuhaDgen!" {Elénk, hoszssas derültség a középen.) T. ház: Átmegyek a t. ministerelnök ur tegnapi beszédének igen fontos részére, melyben a vámügyről szól. A t. miniszterelnök ur ismételve kijelenté, hogy ő nem akara elébe vágni azon kérdésnek, hogy vajon az alkudozások végeredménye a közös vámterület fentartása lesz-e, s legyen-e? vagy a külön vámterület. És mit te+t? Kifej étre a külön vámterületnek hosszadalmas oldalait; figyelmeztetett minket arra, hogy mennyire veszedelmes, hogyha mi illusiókat táplálunk a közönségben a külön vámterület lehető előnyei iránt. Mindenek előtt megjegyzem, hogy ámbár én és elvbarátaim igen sokszor szólunk a vámügyről ; sem én, sem barátaim, sem bárki más, a ki e dolog fölött komolyan gondolkozik: azt politikai kérdésnek nem veszi. Ez nemzetgazdasági kérdés, melynek jó vagy rósz eldöntésétől függ szerintünk Magyarország anyagi létele; de ismétlem nem politikai kérdés és ezért azt, a mi mondatik: ne méltóztassék tisztán ellenzéki szempontból mondottnak tekinteni. Azt monda az igen t. ministerelnök ur, hogy az iparosokat illetőleg ne feledjük, hogy a kisiparost nem a védvám hiánya sújtja, hanem a nagy ipar versenye. Ez pedig meglesz akkor is: ha Magyarországon sikerül nagy ipa.rt teremteni. Először is engedelmet kérek, ez nem áll; a kisiparosra nézve nem szükséges az önálló ipar fenntartása; mert talál életmódot, keresetet a nagy iparnál, ebből megélhet; másodszor, mert a példa mutatja, hogy a nagy ipar a kis iparnak bizonyos ágait nemcsak nem sújtja, de ellenkezőleg ugy szólván alkalmat szolgál a fejlődésére. Dé végre ha igy volna Í3, el lévén nyomva a kis ipar a magyar nagy ipar által, változnának nyerészkedők: de az ország összes lakossága nyerne; mert a pénz itt maradna, holott jelenleg a közös vámterület a kis iparost tönkre juttatja, de nem a magyar nagy iparos, hanem az osztrák nagy iparos javára. (Igaz! ugy van! a szélső bal felől.) Egy uj elméletet állított fel a ministerelnök ur azt mondván, hogy a mi pedig a hatást az ország összes lakosaira nézve illeti: ne méltóztassék elfeledni, hogy arra, hogy az ipar fejlődjék, nagy védvám kell, minden ember tizszer annyifélére fogyasztó, mint a mennyire termelő. Igaz, hogy tizszer annyifélére consumens, de azért nem tizszer annyi értékre. Például egy hivatalnok, a kinek 800 frt jövedelme van ; bizonyos hogy csak 800 frtig producens és producens csak egy félére, consumens pedig sok félére; de összesen mégis csak annyi félére, a mennyi a 800 írtból kitelik; hacsak tul nem akar menni a határon. Azt monda a ministerelnök ur, hogy a mezei gazda ha netalán drágábban (Közbeszólások: Két óra.) Elnök: Méltóztassék végig hallgatni a beszédet ; szónoknak joga van két órán tul is szólani. Helfy: Mondom, ha netalán drágábban adná is el a külön vámterület mellett terményeit, ne feledjük el a mit vennie kell, sokkal drágábban fizetné meg. Hiszen az jelenleg is ugy van. Hát