Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-30

30. országos ülés noTember 18. 1875. 343 vezi a t. képviselő' ur azt, hogy javulásról beszélek, különösen az indirect adóknak nagy javulásáról. No hát kérem, én arról nem beszélek; épen ellenkezőjét voltam kénytelen constatálni, én nem mondtam akkor sem, máskor sem, hogy mi javuló félben vagyunk, vagy hogy mi bevételeinknél valami nagy szökkenésre számithatnánk. Megmondottam már azt, hogy az indirect adóknál igenis arra kell számítani, hogy az 1875. évi előirányzatnál kisebb összeg fog bejönni. De az nem áll, a mit mondani méltóztatott, hogy 1874-ben kevesebb jött be, mint 1^873-ban. 0 nagy decadentiát lát ezen adóknál. Én abban decadentiát nem látok. Én a zárszámadásokból azt tapasztaltam, hogy ha 1874-ben nincs is valami nagy progressio, de visszaesés sincs. Mert 1873-ban bejött 56.487,000 írt nettó véve fel a sót és a dohányt, és 1874-ben bejött 57,360,000 frt. Nem gondolom tehát, hogy ez decadentia volna és hogy különösen oly nagy mérvű decadentiára engedne következtetni, mint a mit t. képviselő ur felvesz. Egyébiránt a t. képviselő urnák azon állítását, hogy a pénzügyi bizottság átmenetinek jelzi a költségvetést, holott én azt véglegesnek tekintem és hogy így már túlhaladott álláspont az, melyet én september 19-én elfoglaltam, túlhaladva a pénzügyi bizottság által: azért nem fogadom el; mert nem mondtam én soha, hogy ez végleges költségvetés, mely nem fog változni; hanem ellenkezőleg azt mondtam, hogy részletei kell hogy változzanak és fognak is változni. De igenis azt mondottam és ezt meg is magyaráztam, hogy végmérlegében miért nem tekintem én átmenetinek egészen e budgetet? azért: mert annak végmérlegében hitem szerint le vannak rakva az államháztartás rendezésének alapjai. Es ez a hitem ma is, hogy ez a költségvetés, mely azt mutatja, hogy a tavalyihoz képest, — tehát rövid egy óv alatt—• egész 18 millió frt erejéig javította meg a mérleget és így előrehaladást tett: arra el lehet mondani, hogy a mérleg végeredményében az államháztartás rendezése s azok alapjai le vannak rakva. T. képviselő ur kifogásolja azt, hogy én nyilatkoztam a conversióról, a bankról, valutáról, vasutak csoportosításáról stb. és azt mondja, hogy azokat nem lehet egy költségvetés keretében megoldani. Ezek saját szavai. De hát mikor állítottam én azt, hogy én azon kérdéseket a költségvetésben akarom megoldani, vagy megoldottam volna. De engedje meg a t. képviselő ur, hogyha én azokról a kérdésekről, — a melyek ugyhiszem egy pénzügyi exposé egészéhez tartoznak, nem szólok, ha ezt nem tettem volna: akkor ismét azt mondhatta volna a t. képviselő ur: ezen pénzügyminister csak fiscalis szempontból tekinti a dolgokat, (Elénk helyeslés a JíÖzépen) nincs érzéke az iránt, hogy mit tegyen azokkal a nagy kérdésekkel. De már megmondottam, hogy én nem azért tettem, hogy azoknak megoldását a költségvetési beszédben kifejtsem; hanem azért, hogy bebizonyítsam, hogy ezen kormány öntudatával bír azon nehéz kérdéseknek, hogy azon nehéz kérdéseket ismeri, és hogy ha még nem is képes ma nagyobb eredményeket felmutatni: azért tisztában van azoknak nagy jelentősége iránt, és a mikor az idő és viszonyok engedni fogják, meg vagyok győződve, a viszonyokhoz képest eredményeket felmutatni képes lesz. (Helyeslés a középen) Az eszmecsere fonala egy másik ellenvetéshez visz. Azt mondja Simonyi Ernő képviselő ur, és itt kell, hogy rátérjek beszédére, — hogy csodálatos, hogy azon kormány is, mely megbuktatta az előbbi kormányt, mely csak kisebb adófelemeléssel, és uj kölcsön nélkül vállalkozott helyreállítani az egyensúlyt, most maga proponál adóemelést és kölcsönt is Én ezt soha sem hallottam, pedig csak felteheti rólam a t. képviselő ur, hogy figyelemmel kisértem én is az én igen t. hivatalbeli elődöm pénzügyi politikáját, ismerhetni vélem azt: mit tett, mit mondott, mit javasolt, ezt talán tőlem megtagadni nem fogja. De azt tőle sohasem hallottam, hogy 14 milliónyi adófelemeléssel, még ha annak idejében meg is lesz szavazva, még ha keresztülvihetővé teszi és gyümölcsözővé az egész évre : minden kölcsön nélkül egyszerre fogja az országot kirántani egy 30 milliónyi deficitből. Ezt ő, ki oly jól ismeri a pénzügyi viszonyokat, ki azokkal oly behatóan foglalkozott, s kinek köszönhet az ország is oly sokat, köszönök ón is ezen a helyen, hol ma vagyok: nem mondhatta, nem is mondta soha. Legfölebb azok mondhatják, kik azt hiszik, hogy ezt a hiányt varázsszerekkel el lehet escamotirozni, vagy legalább állítják, hogy tudja Isten^ micsoda csodaszerekkel lehetne ezen segíteni. (Élénk tetszés a középen.) A t. képviselő ur szememre vetette nekem, miért adtam ki egy rendeletet a nyáron, miért intettem az ország lakosait adófizetésre, miért mondottam, hogy az adók nálunk nem folynak be pontosan, miért mondtam, hogy azok az adófizetők hanyagok? ez valóságos meggyalázása a magyar adófizetőknek. Ez kérem felfogás dolga lehet. Ha egy minister azt megmondja az országnak, mindenkinek, kötelezettségét teljesítenie kell s meginti azokat, kik hanyagul teljesitik, mert hogy hanyagul teljesitik, mutatják az adóvégrehajtások : —- akkor különös felfogás azt mondani, hogy meggyalázza a nemzetet, az adófizetőket, mert arra inti őket, hogy teljesítsék kötelezettségeiket. Ezt &

f felfogást a t. képviselő úrtól nem irigylem. Én a magam részéről csak hivatásomnak tettem eleget; s feleletre vonhatna t. képviselő ur, ha nem bocsátottam volna ki azon rendeletet: mert akkor azt mondhatta volna, hogy nem lehet adófelemelés által a pénzügyeket