Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-30

344 30. országos illés november 18. 1875. rendezni, ha a folyó adókat sem tudjuk behajtani. (Élénk helyeslés és tetszés a középen.) Ugyan honnét jöttek azon interpellátiók a múlt országgyűlésen az adóhátralékosok neveinek közzétételére vonatkozólag? S most azt sem akarják nekem megengedni, hogy kötelességökre intsem, s figyelmeztessem a hatóságokat, megyéket, városokat s az adóköteles közönséget? (Élénk tetszés a közepén.) Azt mondja a t. képviselő ur: „hiszen befolyt az egész adó." Ezt a logikát' nem értem; egyszer egy tényt megenged, mikor elleném fordíthatja; mikor pedig mellettem szól, tagadja azt, azt mondja: hiszen befolyt az adó, s mégis sürgeti az adózókat ez a kegyetlen financz-minister; mikor azonban azt mondom: 1874-re bejött enynyi, tehát 1875-re is talán számitbatok ennyire: akkor tagadják és megtámadják azt, hogy annyi fog csakugyan bejönni. Ezt az okoskodást nem értem. (Élénk helyeslés a középen.) Hanem természetes, ott önöknek használ a fegyver, emitt nem használ, s emitt tehát elfelejtetik; hanem hát azért van a védekezés fegyvere, hogy ily kis lapsusokat és emlékező tehetségi gyengeségeket az ember kikeressen és megvilágítson. (Elénk tetszés a középen.) Én ezeket kikerestem s állítom, hogy igenis javult Magyarországon az adófizetők hangulata: azt nem tagadtam soha, állítom ma is, s hála Isten, hogy javult. De kérem ez oly rósz volt, hogy a mellett, hogy javult, még igen sok teendő van hátra. 1874-ben 25 milliót hajtottunk be az egyenes adókból exeeutió utján. Es ha vizsgáljuk, méltóztassék elhinni, a fizetés képtelenség esetei a légritkábbak. (Felkiálltások a középen: Ugy van!) Hanem nálunk az így van. (Élénk helyeslés a középen.) Addig, míg az intő czédulát nem viszik oda a házhoz, mig a végrehajtást nem foganatosítják: addig nálunk az emberek nem fizetnek. (Élénk mozgás?) És azon a napon, a midőn egy magyar pénz ügy mínister Magyarországban megszüntetné az adók sürgetését és az adóexcutiókat, azon napon Magyarországban az adófizetés igen lanyhán menne. Hiába az igy van, erről nem tehetünk és én igen természetes okát látom, hogy ez igy van: mert hát a 20 szerencsétlen esztendő bizony itt is meghagyta nyomait és ily nyomokat a népből nem lehet mindenütt oly gyorsan kiirtani. (Ugy van! a középen.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy hát tettem-e valamit : amit ígértem márciusban, hogy teszek a jövedelem emelése tekintetében az adótételek emelése nélkül? Igenis, oly igen sokat nem tehettem, mert igen sokat e téren tenni nem lehet; de igen is tettem azáltal, hogy az államjószágok tiszta jövedelmét lényegesen megjavítottam, azáltal, hogy a kezelést egyszerűsítettem az által, hogy rendeleti és administrativ utón, s részben majd törvényhozási utón is annak idején, javaslataimat előterjesztendem. A tőke bevallás, a dohány-jövedelem és bélyeg-jövedelemnél igen lényeges és igen hathatós eszközöket és intézkedéseket alkalmaztam, melyek habár nem nagyon ; de valamikép és némi arányban mégis e jövedelmet emelni képesek lesznek. Miután Ürményi Miksa képviselőtársam viszsza méltóztatott jönni, meg fog nekem engedni a ház, hogy azokat, a miket az imént akartam hozzá intézni: csak igen röviden most tehessem. (Halljuk.) T. barátom ugy okoskodik: a mi adóink súlyosak és mégis ujabb adóemelést proponál a kormány ; ezt már azért sem lehet elfogadni; mert csorbát ütünk ez által a hitelen. Én, ha jól véltem érteni t. képviselő társamat, Ő a magán hitelt értette ; mert azt nem gondolom — róla semmi esetre sem tehetem fel — hogy az az adóemelés, hogy ez a manifestatió, — ha megszavaztatok, — hogy magunkon segíteni akarunk, hogy az az ország közhitelét rontaná; hanem Ő a magánhitelt érthette. Ürményi Miksa (közbeszól:) Mind a kettőt! Széll Kálmán pénzügyminister: Ha mind a kettőt értette: higyje meg, most hallom először, hogy egy oly lépés, melylyel az ország azt akarja mutatni, hogy kötelezettségének eleget akar tenni minden irányban és hogy másként nem lehetvén, igenis a polgárok adózását fokozottabb mérvben veszi igénybe, mondom ma hallottam először, hogy ez a közhitelnek ártson. (Ugy van! a középen.) Én ezt nem is mertem feltenni s azt hittem, hogv a magánhitelt érti; ámbár ott se fogadom el. Hát a magánhitel érdekei és igényei nincsenek-e legszorosabb összeköttetésben a közhitellel? nincsenek-e összeköttetésben azzal, hogy ezen ország fmanciáit rendezzük-e vagy sem? Beszélhetünk mi magán hitelről, hogyha a közhit-den? csorbát ütünk; ha ez országnak mint országnak nincs hitele: legyen meggyőződve a t. képviselő ur, az ország lakosainak sem lesz hitelök. (Tetszés a középen.) És ki csorbitja jobban a közhitelt: az-e a ki állítja és állítja adatokra támaszkodva, hogy ha nehezen bár; de ez az ország elbírja a létező adókat és azoknak azt a fokozását, a mely nem oly nagy ? vagy nem-e inkább csorbitja azt azon állítás, a mely önök kiindulási pontja, hogy az ország adóképessége ugy meg van ingatva, hogy nem bír el többé semmi terhet? hogy a szél és vihar lengedezésének és romboló erejének ki van téve ? (Élénk tetszés nyilvánítások a középen.) Azt hiszem, hogy az utóbbi árt az ország hitelének: a ki azt állítja az ország népéről, és pedig- jogosulatlanul, mert részemről is elismerem, hogy meg van gyengitve, de nincs megtörve, — hogy ne birná el a nagyobb adófokozást. T. képviselőtársam azonban ennél nem állapodik meg ; ő positiv módot is ajánl nekünk, ő