Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-29

29. országos ülés november 17. 187S. 325 előirányzatok bizonyos évek során át a valóságnak csakugyan megfeleljenek, és nem a feltevéseknek. Mocsáry képviselő ur (Felkiáltások a baloldalon: Melyik f Á szabadelvű párti.) Elnök: Bátor vagyok kérni a t. képviselő urakat, ne méltóztassanak mindig közbe szólani. Horváth Gyula. Azt hiszem, hogy ha netalán a kettőt összetéveszteném: akkor is a valósághoz igen közel járnék, (Derültség. Helyeslés a középen.) a mennyiben mindkét képviselő ur körülbelül egyforma okoskodással és egyforma fegyverekkel élt, ugy a kormány költségvetése, mint a pénzügyi bizottság jelentése ellen. Mocsáry Géza képviselő ur, midőn beszédét három részre osztotta, azt mondta: hogy fősúlyt fektet ő a reformokra. Melyek ezen reformok ? Egynéhányat feleralitett, a többi közt azt mondta, hogy az ország érdeke, a pénzügyi tekintetek általában azt kívánják, hogy az igazságszolgáltatás ismét egyesittessék a közigazgatással. Az ily reform lehet neki elve ; de ez nem reform, hanem deform. Én megvagyok győződve arról, hogy Magyarországon nem fog segiteni azzal t. képviselő ur, ha a tanfelügyelőket a helyett, hogy mint monda a kaszinóban ülnének, bizonyosan caak szabad idejűkben: szekérre ülteti, és egyátalában azon aprólékos dolgokkal melyeket elmondani méltóztatott, azon nagy kérdést, a mely felett aggodalmai vannak, alig fogja meg'oldaniElfogadom a pénzügyi bizottság jelentésót a részletes tárgyalás alapjául. (Elénk helyeslés a középen.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Csak igen röviden kívánok szólni, mert reménylem, hogy a pénzügyminister ur a holnapi napon már részt vehetvén az ülésben, azokra nézve, a mik a budget egyes tételei és módozatai ellen pénzügyi szempontból felhozattak: fog majd felvilágosításokkal, felelettel szolgálni. Én inkább aa általánosságban az álláspontok jelzésére elmondottakra kivánok néhány észrevételt tenni, és itt legelőször is nem a közvetlenül előttem szólott, de az ő előtte szólt képviselő urnák csak egyetlen egy megjegyzése* iránt akarok a t. háznak felvilágosítást adni. (Halljuk!) A t. képviselő ur jónak látta azt mondani, hogy én megtagadtam a polgári elemnek lételét. Gondolom, emlékszik a t. ház azon esetre, midőn nem is átalában az ország polgárai számára, hanem az ország egy részében lévő polgárok számára egy képviselő ur — ott ült azon időben, (a jobbközép utolsó 'padjára mutat), most ugy látszik a szélső jobbon ül — különös kiváltságokat követelt, még pedig kiváltságokat az ország többi osztályai, kiváltságokat az ország többi nemzetségei, kiváltságokat a magyar államban a magyarság ellen. ..Én akkor sem tagadtam meg a polgári elem létezését; hanem állítottam azt, a mit ma is állítok, hogy a jog és a politikai jog élvezete a törvény előtti helyzet szempontjából Magyarországnak minden lakosa állampolgár ós igy azon különböztetés: nemes ember, polgár ember, fön nem tartható; mert nem létezik (élénk helyeslés) és nem detnocratikus, és sem nem felvilágosodott, sem nem hazafias eljárás most, a jogegyenlőség életbeléptetése után évtizedekkel, mint a képviselő ur maga is monda, az országban különböző osztályokat és azok érdekeit egymással szembe állítani akarni. (Élénk helyeslés.) A törvényhozásnak és a kormánynak kötelessége az ország minden lakójának érdekei irányában megtenni mindazt, amit lehet; de nemcsak nem kötelessége, de nem is szabad egyetlen egy társadalmi osztályt sem — nevezze magát akár nemességnek, akár fönemesdógnek, akár polgárságnak — a többivel szembe állítani és különös speciális kegyelettel ápolni. (Elénk helyeslés.) Ami különben a lezajlott vitát illeti, annyira megfeleltek a legtöbb észrevételre mások, hogy én ismétlésekbe bocsátkozni nem akarván, igen keveset kell, hogy szóljak. (Halljuk!) Ürményi Miksa igen t. barátom egy hasonlatot hozott fel a helyzetről, a pártállásról, hivatkozván egy színdarabra, melyben — ugy mond — a kereskedő, az üzletvezető, — a mit a szabadelvű párt és kormány képvisel, — felállít bizonyos tételeket ; az ügyvéd ad ellenkező tanácsokat, és a kereskedő megbukik Elfelejtett azonban egyet, elfelejtette megmondani, hogy ezen darabban a kereskedő azért bukott meg: mert az ügyvéd tanácsait megfogadta. (Elénk derültség.) És miután én ezen hiányt helyre pótoltam: elismerem, hogy ezen hasonlat még csak nem is nagyon sántikál; mert igen félek, sőt meg vagyok róla győződve, hogy ha a szabadelvű párt és a kormány a kereskedő, a mely ma a haza ügyeit vezeti és ők (a szélső jobbra mutatva) az ügyvéd; épen ugy járna ezen kereskedő, mint járt amaz, ha az ügyvéd tanácsát megfogadná. (Tetszés a középen.) Egyébiránt az én t. barátom, emlékező tehetsége, — pedig ugy tudom, hogy igen jó emlékező tehetsége van, — ezen alkalommal kivételesen többekben hibázott. Ugyanis nemcsak a zempléni 12 pontra nem emlékezett; de ezen kivül még arra sem emlékezett, a mi akár a ministerium első helyfoglalásánál mártius 3-án, akár azóta ismételve is történt. Ha tetszik, fel lehet olvasni a ház naplóiból a ministerium programmbeszédjében foglalt azon passust, a mely nem hogy azt ígérte volna — martius 3-án, tehát a választások előtt mindjárt a ministerium megalakulásakor, — nemhogy azt igérte volna, hogy rendezni fogja az állam ügyeit a nélkül, hogy az adót emelné, hanem