Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-29

324 2». országol illés noTeraber 17. 1875. megtették azt, a mire azt hiszem ma megelégedéssel tekintenek, hogy a törvényhozásnak és az alkotmánynak részeseivé váltak. Azt hiszem, hogy nagy szerencse a városokra, nézve, hogy ügyeiket ezen férfiak vették kezeikbe és nem a t. képviselő ur; mert ha a képviselő ur vette volna kezébe: sikerült volna bebizonyítania azon időben, — midőn veszélyesebb lett volna a városokra nézve mint most, mert kevéssé volt ismeretes viszonyuk és életük, — sikerült volna bebizonyítania, hogy a városok nem képesek, az úgynevezett polgárság, — melytől a képviselő ur igen sokat vár és mi is bizonynyal várunk annyit, — azon polgárság nem képes önerejéből megélni, hanem szüksége van arra, hogy tartassák az állam által. Én t. ház, azt hiszem, hogy a városok polgárai megköszönik azon védelmet, a melyben azt bizonyítják róluk, hogy azon viszonyok közt, melyek nekik adattak, ép ugy mint a földmivelőknek, nem hogy előbb vitték volna ügyeiket, hanem hátrább maradtak mint a múltban voltak. Különben a jobboldal igen t. szónoka Kállay képviselő ur meggyőződhetett, hogyha kétsége volt ez iránt, ha a mint hallom, támadt is benne némi kétség, hogy azon szavaival, melyekkel egy bizonyos osztályra hivatkozott, nem akart kastkaborut előidézni: meggyőződhetett a t. képviselő ur, hogy ha nem is akarva, de csakugyan kastháborut idézett fel, a mennyiben a képviselő ur a polgárokról szólt, a másik képviselő ur pedig, az ellenzék egyik igen t. tagja Mocsáry képviselő ur a birtokos osztályról beszélt. Az igaz, hogy a két képviselő ur ellentétes érveket hozott fel, a mennyiben Mocsáry képviselő ur bebizonyitotta, hogy az 5 —6 millió, mely mint jövedelem adó ki van vetve: oly csekélység, hogy az összeg okvetlenül felemelendő. Pedig mindenki tudja, hogy ezen 5—6 millió jövedelem adót éppen azon polgárok nagyrésze fizeti, sőt azoknak képezi összes adóját, kiknek adóját Steinacker képviselő ur tulnagynak tatalálta. Méltóztassanak a t. képviselő urak e kérdésben, miután mint Németh' képviselő ur mondta, a támadásban az ügyök közös, méltóztassanak legalább a támadást, ugy intézni hogy egymás támadásait ne gyengitsék. (Felkiáltások a haloldalon: Mocsáry a szabadelvű párthoz tartozik!) Bátor vagyok erre egyet megjegyezni. Lehet, hogy tévedtem a szóban s az elnevezésben azt mondván, hogy a t. képviselő ur a baloldalhoz tartozik; de valóságban, a dolog érdemében, s az igazságban nem tévedtem, mert arra, hogy valaki egy pártnak tagja legyen; nem az szükséges, hogy magát elnevezze ennek vagy annak; hanem szükségen, hogy osztozzék azon meggyőződésben, mely egy pártnak szent Írásává vált, a mely meggyőződés egy pártnak legendáját képezi. (Helyeslés a középen.) A t. képviselő ur azt mondja, hogy hű maradt programmjákoz. Én azt elhiszem , csakhogy akkor kételkedem abban, hogy programja az lett volna, a mi a szabadelvű párté. (Igaz! Uyy van! a középen) Előtem szólott Steinacker t. képviselő ur, megemlékezett arról, hogy volt egy boldog időszak, a melyben az igaz, hogy politikailag elnyomattunk, de a jogegyenlőség valósággal gyakorlatba lépett: ez az absolutismus korszaka volt. Én ezt a fogalmat sehogy sem tudom a jogegyenlőséggel összeegyeztetni. Voít egyenlőség, az t. i. hogy jogaink nem voltak; de hogy a jogokban megosztoztunk volna: ez a jogeg}'enlöség az absolutismus idejében bizonyára nem volt meg. Általában véve, bátor vagyok megjegyezni, t. ház, azt, hogy mind az egyik, mind a másik részről tett kifogások a költségvetés födözeti részére vihetők vissza. Csaknem mindnyáját ott találjuk a képviselő uraknak, kik megtámadták a pénzügyi bizottság 'jelentését és a kik megtámadták a kormány előterjesztését; és mindazt hiszik, hogy megtalálták a sarkpontot, a hol ez megtámadható. Igenis, t. képviselő urak! megtaláltak valamit, megtalálták azt, hogy Magyarország pénzügyministere képes csinálni költségvetést; de Magyarország pénz ügyministere nem képes kalendáriumot csinálni, melyben meg lenne mondva, hogy Magyarországon a jövőben milyen időjárás lesz. Egyáltalában én azon meggyőződésben vagyok, hogy azon országok, a melyek kiválólag és első sorban földmivelő államok: egyáltalában budgedjök felállításában nem határozhatják meg a korlátokat oly szoiosan, mint azon államok, melyek kereskedelemmel, iparral és földmiveléasel egyaránt foglalkoznak. Bujanovics képviselő uv azt monda, ép a fedezetre vonatkozólag, hogy abban hibázott a pénzügyminister ur, hogy nem vette fel ámult évet, hogy ebből következtetett volna a jövőre. Bujanovics képviselő úrral ép ellenkezőleg azt hiszem, hogy pénzügyministereink egy időben ép abban tévedtek és ez képezi a deficitünk egyik okát, hogy a megelőző jó évekről következtettek, és ezen következtetés folytán oly praeliminálékat csináltak, melyek a bekövetkezett rósz éveknek nem feleltek meg. Átalában én azt hiszem, hogy egy olyan államnak, melynek jövedelmei váriálnak a különböző időjárások viszonyai szerint, oly államnak budgetjét egyáltalában csak ugy lehet megállapítani, ha több évek sorából egy középszámitás tétetik. Ez lehet, hogy nem fog mindig megfelelni azon előirányzatnak, mely tétetett; de általában bizonyos évek hosszú során ki fog tűnni, hogy ezen számítás az, a melyből kiindulva azon eredményhez el lehet jutni, hogy az