Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-29

29. országos Illés november 17. 1875. 3^9 panaszkodhatnának a magyar államnak legalább 7V» milliót lehetne behozni. Az igen t. pénzügy­minister ur •— ismételve sajnálom, hogy nincs itt, — mert különben azt hiszem, bogy illusióit eloszlatnám.. (Ohó! középről. Igen.) Igen; meg­győződnék egy példából, a melyet felfogok hozni, hogy a föld népe teljesen adófizetés-képtelen már; azon nép t. ház, a mely különben is a mostoha viszonyoknál fogva jövedelmeit jóformán mindig az'időjárástól várja: azon nép oly sú­lyos adót fizet jelenleg is, hogy uj adóval meg­róni nem lenne egyéb, mint hiu remény. Hiszen mindenki tudja t. ház, épen ugy, mint én, hogy ha veszszük, hogy % telkes föld­birtokos minden adóját összeszámitva, évenként majdnem 28 — 29 frt adót fizet, mikor neki 10 hold földje van és a mikor ebből legj'obb eset­ben 40 frt. jövedelmet várhat; ha tehát valakinek összes jövedelme 40 frt s az államnak 29—30 frtot, tehát összes jövedelmének 75°: 0-kát fizeti: ettől még azt a 25°: 0-ot is elvonni akarni, ezt képtelenségnek tartom. Ezen számításomban t. ház bátor voltam kimutatni azt, hogy ha az ál­talam véleményezett reductió lenne életbe lép­tetve: akkor azon 8 millió hiány, melynek fede­zetét uj adó kivetése által véljük behozhatni, eí lenne oszlatva. Ez által igazolva látom azon programmomat, melyet választóimnak adtam, hogy Magyarország pénzügyeit adófelemelés nélkül is lehet egyensúlyba hozni. Az igen t. pénzügyminister ur, mint emlí­tem, exposéjában azon meggyőződésnek adott kifejezést, hogy a nép az adósuly alatt nem gör­nyed le; és ezt azzal igazolta, hogy ő az állam­bevételek kimutatásában feltüntette azt, hogy 1875-ben több adó folyt be az első és második negyedben, mint 1874-ben és több mint 1873-ban. Ezt én elismerem t. ház, sőt magam is azt álli­tom, hogy több adó folyt be; de azt nem isme­rem el, hogy ez igazolásául szolgáljon annak, hogy a magyar nép adóképessége nem csökkent. Nem fogadom el pedig azért: mert a ki tudja, hogy épen a legutóbbi időben, mily nagy mér­vűek voltak az adóvégrehajtások, az ezen ered­ményt átalában kedvezőnek nem mondhatja. (Helyeslés a baloldalon) Igenis, helyes volna a logika, helyes volna az érvelés akkor: ha a magyar nemzet önkényt fizetné adóját, s nem adóvégrehajtások által folynának be az adók az állam pénztárába. De egyébiránt épen azon kimutatás, a me­lyet tegnap osztottak közöttünk szét, mutatja azt, hogy már a harmadik neg3 r edben, vagyis júliustól októberig az egyenes adókból 245,250 frttal folyt be kevesebb, mint 1874-ben. Épen ezen kimutatás czáfolja meg az igen t. pénzügy­minister urat; épen ezen kimutatás tünteti fel azt, hogy ha a nép júliustól októberig, vagyis azon időben, midőn legtöbb jövedelemmel ren­delkezik, nem fizeti adóját: nem lehet állítani azt, hogy az adóerő növekedett. Az igen t. pénzügyminister ur megnyugtatja magát némileg az adófelemelésnél az által, hogy azon temérdek sok befektetés, a mely eszközöl­tetett, gyümölcsözően fog hatni. Az kétségtelenül bizonyos t. ház, hogy minden nemzeti befekte­tésnek idő múlva eredményének kell lennie. És én nem is vonom kétségbe, hogy azon befekte­tések, melyek a nemzet által eszközöltettek: idő multával gyümölcsöket fognak eredményezni; de nem olyanokat, a milyeneket vártunk tőlük: mert ezen befektetések legnagyobb része, nem czélszerüen, nem okszerűen, és legtöbbnyire egyesek érdekében létesíttettek. (Helyeslés a bal­oldalon.) És igy tehát azon tőkék, melyeket be­fektetésekre forditottunk, nem fogják a várt eredményt előidézni. Van még egy lényeges kérdés, igen t. ház, a melyre nézve becses türelmüket, melyet már meglehetősen kifárasztottam, kikérem. Es ez a reformok kérdése. A reformok közül a bankot és a vámszerződést, az önálló vámterületet emii­tette fel az igen t. pénzügyminister ur. Nincs okom kétkedni t. ház, sőt erősen meg vagyok győződve, hogy a jelen kormány mindent el fog követni, hogy ezen két kérdés, a nemzet ér­dekében oldassék meg; s tán azt is helyesnek tartom, hogy a hozzá intézett számos kérdésre határozottan nem nyilatkozik; de van egy, amit nem helyeselhetek, és ez az, hogy ezen két lé­nyeges kérdésnél, a melytől meggyőződésem szerint a magyar állam jövője függ, ezen kér­désnél í, ház, a melytől minden hazafi várja a magyar pénzügy rendezését : az igen t. kormány nem a kellő gyorsasággal jár el. Nem is akarok hosszasan beszélni a bank­kérdésről; mert ha a bankkérdést említjük: Bécsben a kamatláb felemelésével szoktak vála­szolni. Nem rég történt, hogy a ministerelnök ur, midőn elfoglalta ministerelnöki székét, el­mondott némelyeket a bankügyre vonatkozólag, s Bécsben másnap azon érdekes meglepetést kap­tuk, hogy a kamatlábat 1 | 2 °í 0-al felemelték. Nem akarok tehát szólani a bankkárdésről: nehogy holnap azon érdekes hirre ébredjünk, hogy a bankkamatlábot felemelték. A vámkérdést illetőleg a t. kormány pro­grammját határozottan nem ismerjük ; — de a mint az imént is meggyőződésemnek adtam ki­fejezést, — hiszem és reményiem, hogy ezen kérdést a kormány a nemzet érdekében fog'ja megoldani, meg fogja oldani ugy a mint gazda­sági és pénzügyi viszonyaink kívánják, meg fogja oldani ugy, a mint azt e haza közjóléte követeli. Én magam részéről e kérdésnél eltérek a tegnap igen szakavatottan beszélt érdemes kép­viselőtársunk Ziehy Nándor gr. véleményétől.*

Next

/
Oldalképek
Tartalom