Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-29
S20 29. országos ttléj november 17. 1875 Ö t. i. azon óhajtásának adott kifejezést, hogy Magyarország vámügye szerződésileg rendeztessék, vagyis más szóval, hogy a magyar állam ne űzzön önálló vámpolitikát. Én t. ház azt tartom, hogy Magyarország közgazdaságát, Magyarország pénzügyeit semmi sem tette annyira tönkre, mint az 1867. évi XVI. t. ez., mely Magyarország vámterületét Austriával egyesitette. Erre nézve t, ház, egy igen meglepő példával fogok szolgálni, mely mindenkiben azon meggyőződést fogja érlelni, hogy azon kérdés valóban az volt, a minek állítottam. Az 1867-évi vámszerzó'désnek, ha jól emlékszem, 22. §-a azt mondja: hogy a két vámterületen, Lajthántuli és Lajtháninneni, a szeszadó egy hozandó törvény által fog szabályoztatni. Azon szeszadó az 1868 XVI. t. ez.-ben a kezelésre vonatkozólag meg is lett állapítva az u. n. általánozási rendszer által. Ezen általánozási rendszer abban áll, hogy a fözdék az u. n. erjesztő kádak (kazánok) után szokták fizetni a maguk adóját. Ezen adónemnél a fözdék mindig oda törekedtek, hogy az erjedési processus legytn rövid, azonban a főzési processus legyen gyors ; más szóval, hogy az illető czefre ne adja meg a kellő szeszanyagot, azonban a kazán pótolja és gyorsabban főzze a szeszt. Ez által a productió, ez által a földbirtokos osztály annyit vesztett, a mennjdt a mostoha évek csapásai a földbirtokos osztályra nem hoztak. Mert ha méltóztatnak felvenni azt, hogy egy rendes erjesztési processusnak 60 óráig kell tartani, a mi a mostani szeszfőzdékben 12 óráig tart.: akkor azon resultatumra fogunk jönni, hogy minden mázsa lisztnél a szesz előállítása 5 itczével kevesebbet kap. Ez t. ház! az állam kárára történik, mert gyorsa bban erjesztenek és a szesz előállításnál csalnak és ez az illető földmivelő kárára történik : mert ha a czefre ki nem használtatik, kevesebb anyagot ad és a termelő veszít ezáltal. Ennek t. ház! a gyakorlati életben mennyi hátrányai vannak : látjuk, hogy bármennyire roszak is terméseink, bár mennyire mostoha is az időjárás, terményünknek mégis oly alacsony ára van, hogy az egyátalában az előállítási költségekkel semmi arányban nincsen; nincs azért mert nincs kivitel, mert a szeszfőzdék az erjesztési processust föl nem használván, csalnak s a termés értékét meg nem fizetik. Ea kétségtelen dolog t. ház! De van még egy kérdés, melyet a t. pénügyminister ur felemi itett, mely szintén a közgazdasági reformhoz tartozik. Ez t. ház! az én véleményem szerint az uzsorának korlátozása. Nem egyszer volt már e kérdés napirenden és magam is jelen voltam egy ülésen, midőn Madarász József t. barátom a kormányt, e tekintetben interpellálta. Sokszor fett már e kérdés vitatva, hogy e bajon miként kelljen segíteni. A ki ismeri, t. ház! a vidéki pénzviszonyokat, a ki tudja azt, hogy a fölvidék, a melyet szerencsés vagyok képviselni, mennyire nyög az uzsorának súlya alatt: az föl tudja fogni e kérdésnek nemzetgazdasági horderejét. E kérdés égetően követeli, hogy annak megoldása gyorsan intéztessék el; mert meg vagyok győződve t. ház! hogyha e kérdés nem fog mielőbb előnyösen megoldatni : a népnek százezrei az uzsorának áldozatul fognak esni. Ezek után, t ház! miután akaratom ellenére is oly hosszas voltam, akaratom ellenére is a t. házat sokáig fárasztottam: nem marad egyéb hátra, mint beszédemet azzal végezni, hogy én a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. (Helyeslés a baloldalon). Steinacker Ödön: Tisztelt ház! A parlamenti újoncának mindig kényes a helyzete, midőn először kénytelen fölszólalni a törvényhozás termében, különösen akkor, mikor úgyis türelmetlenül várják a vita befejezését; és nem könnyiti föladatát: ha azon tudattal kell felszólalnia, hogy az a mit mondandó lesz, a t. ház nagy részének tetszésével alig fog találkozni. Azonban vannak elvi dolgok, melyek elmondására a törvényhozásban, az időt nem lehet megválasztani, fel kell használni az alkalmat, mely nyujtatik. E helyzetben lévén, kérem a t. házat, hogy semmiféle egyéni viszketegből eredettnek ne méltóztassék tartani felszólalásomat, mely talán téves; de minden esetre mély meggyőződésen alapuló kötelesség érzetéből származik És na felszólalásomban nem mutatkoznám teljesen a nyelv urának, egyik vagy másik kifejezésemben nem volnék teljesen szerencsés: szíveskedjenek elnézőleg tekintetbe venni, hogy külföldön töltött 15 év, a családjával száműzött serdülő ifjúban nem volt ugyan képes eloltani a haza szeretetét; de semmi esetre sem volt alkalmas őt képesíteni a magyar ékesszólásban bármily szerény fokára, legalább nem arra, a mely ezen házban honos. T. ház, én a kormány által beterjesztett költségvetés ellen felhozott indokok és érvek legnagyobb részét magaménak vallom, nem találom bennök azon logikátlanságot, a melyet a kormánypárt dialecticusai abban kimutatatni iparkodnak. Én a bevételi előirányzatot vérmesnek, az eszközölt megtakarításokat, részint elégteleneknek, részint tévesztetteknek tartom. Nem akarok az egyes számok taglalásába bocsátkozni: mert, azoknak különféle csoportosítása igen különböző eredményekre vezethet és igen különböző következtetéseket enged. Legyen szabad csak egyetlen egy érvet kifejteni, a mely engem arra indit, hogy a kormány által beterjesztett költségvetést a részletes vita alapjául el ne fogadjam.
