Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-29
310 29. országos ülés november 17. 1875. vállalkozása, törekvése, hogy ezen alapon állva rendbe hozza államháztartásunkat: utopicus törekvés, melynek eredménye csakis az lesz, hogy ezen törekvéseknek folytatása közben tönkre fogja tenni az ország anyagi állapotát. [Helyeslés a szélsőbal felöl.) Kétségbe vonatott t. ház! hogy az adóemelés oly nagyon terhes volna az -adófizetőkre nézve; fölhozta Somssich, felhozta Péchy Manó képviselő társunk, hogy azon 10 —12 °o többlet, melyet a jövedelmi adó fog az adózókra hántani : könnyen elviselhető, hogy az nem volna egyáltalában olyan, mely túlságosan emelné az eddig viselt adó terheket. Én bátor vagyok arra figyelmeztetni t. képviselő társaimat, hogy ebben a tekintetben nagyon subjectiv szempontból méltóztattak kiindulni és azon kedvező anyagi helyzetet, melyben talán magok vannak, előtérbe méltóztattak állitani azon szempont előtt, hogy az ország adózóinak nagy közönsége, általában az országnak ugy szólván összes birtokos közönsége valósággal szorult anyagi helyzetben van. Kétségtelen, hogy vannak még hazánkban rendezett vagyoni állású emberek, kiket nem fog tönkre tenni az uj adóemelés; azok közzé tartoznak azok is, kik vagy a hiányos catastralis adókivetés következtében nincsenek ugy megterhelve mint mások, természetes hogy azok, kik holdanként 50 krajczárt fizetnek: egyátalában nem fogják annyira megérezni a többletet, mint az, a ki két forintot fizet. De ha ezeket mindjárt nem is vesszük tekintetbe, arra nézve, hogy ne tétessenek tönkre a honnak adófizető polgárai, előttünk áll egy ig«n fontos szempont: a nemzetgazdasági szempont, melynél fogva azt hiszem, hogy a népnek még kedvezőbb anyagi helyzetben lévő polgárai is igénybe vehetik azt, hogy túlságosan ne terheltessenek, hanem hogy kellő kiméletben részesitessenek. Rendezett vagyoni állású embereknek s általában a vagyonosoknak egy országban igen fontos államgazdászati szerepök van, az ő szerepök, feladatuk a tőkeképzés. Nagyobb kisebb, sok tőkének képzése nélkül az országban egyátalán semmiféle jiroductió nem gyarapodhatik. Ezen kisebb nagyobb tőke részint mint kölcsön, részint mint adomány, vagy örökségek oly factort képez egyáltalában a productióra nézve, mint az eső, mely nélkül a gazda termelni nem képes. Ezt akadályoztuk most meg; már pedig ha ezen nélkülözhetlen nemzetgazdasági kelléket megakadályozzuk: a tőkeképzést hátráittlt iu k az által, hogy túlságos adók kirovásával lehetetlenné tesszük azoknak is, kik rendezett vagyoni viszonyok között vannak, tőkét félretehetni. De mondom, ha vannak is ilyenek, kik kevésbé vehetik igénybe az állam részéről a kíméletet; de ezek napról napra mindinkább kivételt képeznek hazánkban, 4z általános állapot az, hogy az ország birtokosainak nagyrésze valóságos szorult helyzetben van. Vegyük sorba a birtokos osztály minden részét. A nagybirtokos birtoka többnyire terhelve van nagy földhitelintézeti kölcsönök által. Rósz évek miatt, mint a milyenek csapása alatt volt az ország régóta, azon fizetések melyekkel ily kölcsönök törlesztetnek, igen terhesek, és igen gyakran csak az által teljesíthetők, hogy némelyek a takarékpénztáraknál, mások pedig az uzsorásoknál vesznek fel pénzt, hogy rendes fizetési kötelezettségeiknek megfelelhessenek. Es ha ezen terhekhez hozzájárulnak nagy örökösödési illetékek és más ilyen előforduló nagyobb fizetések, melyeket az állam vesz igénybe : igen gyakran megtörténik, hogy épen az állam által kirótt terhek megvétele képezi azon cseppet, melytől a pohár kicsordul, és mely a vagyonosabb polgárok romlását előidézi. A kisebb földbirtokos a ki hitelintézeteink eljárási módja szerint kölcsönökben nem részesülhet, rendesen az uzsora martaléka. Méltóztassanak sorba menni, az ország legvagyonosabb részeiben és a legjobb módú gazdákon egy helységben, s azt fogják találni, hogy itt-ott van ugyan olyan, a ki nincs eladósodva, de többnyire ötven, hatvan, sőt nyolczvan százalékos kölcsönök vannak bekebelezve a kisbirtokosok birtokaira. Ily kisbirtokosnak terem annyi, a menynyiből megél; de nincs annyija, a miből pénzt csinálhatna. Az adó azonban készpónt követel. Ez legnagyobb romlása ezen embereknek, mert uzsorával kell pénzt szerezniők és a vetőmag beszerzése végett igavonó marháikat kénytelenek eladni. A zsellér ember és a napszámos van legsúlyosabban terhelve a túlságos adó által. Majdnem axiómának tekintik az országban, hogy nálunk a napszámos igen kedvező helyzetben van. Pedig ez nézetem szerint egyátalában nem áll. Jelenleg például a szőllőmunkánál a napszám 30 kr. csaknem mindenütt. Az igaz, hogy van a napszámosnak az aratás alatt, néha jobb keresete ; de az év legnagyobb részében kereset nélkül áll, mert nem kell a munka. Ha adója nem is nagy; de ezen kis adó törlesztése fejébe ágyneműjét, ruháját és marháját is viszik el. Ezen osztály tehát, melynek állása némelyek által kedvezőnek tüntettetik fel, egyenesen nyomorúságnak, tönkre jutásnak a szélén áll, épen az adó miatt. De van még egy igen fontos tekintet t. ház, mely az adóemelést igen súlyossá teszi. Minden gazdaságban, kicsinyben, nagyban, egyaránt fordulnak elő, bizonyos, hogy ugy mondjam, rendszeresített befektetések, melyek nélkül a productióban bármily téren előremenni, átalában lehetetlen,
