Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-28

28. országos Illés november 16. 1875. 297 ki fogom mutatni, számszerűleg, hogy sem a kölesönhöz nyúlni, sem az adót felemelni nem kellene, sem a nemzetnek az ezredéven át megőrzött vagyona eladását czélba venni nem volna szükséges. Én azt gondolom t. képviselőház, hogy most a hosszas szónoklatokz-a szükség nincsen, nincsen pedig azért: mert pénzügyeink betegek és ezen betegek alapos, gyors orvosi műtétet igényelnek. Én abban a hitben vagyok, hogy ha a költségvetésből csak két tételt törlünk és a nemzet szokásaiból kifejlett két intézvényt a nemzetnek szabad rendelkezésére visszabocsátjuk : hogy akkor többé deficzitűnk nekünk nincsen és nem lehet. De mielőtt én e részben a magam teljes meggyőződéséből keletkezett gondolatomat előadnám: szükségesnek tartom kijelenteni, hogy azon esetl'en, ha ezen gondolat az életnek átadatik : szaki tanunk kell a bureancratszerü törvénykezéssel és szakítani kell azzal, hogy a vármegyék az állampénztárából húzzák fizetéseiket: hanem elérkezett az ideje annak, hogy a régi módon, a mint ez 1848. előtt is volt, legyenek házipénztáraik és a megyének atyái határozzák el azt, hogy az egyik vagy másik tisztviselő mi lyen fizetésben részesüljön. Én ezen költségvetésben t. ház! azt találom, hogy az igazságügyministeri és a belügyministeri tárcza 17.365,000 frtot vészen igénybe. Ha a municipiumokat a régi állapotukba viszsza helyezzük, ha t. i. a vármegyék az elsőfolyamodásu törvényszékeket, maguk fogják ellátni a szükséges tényezőkkel és kellékekkel; a közigazgatás nem lesz különválasztva az igazságszolgáltatástól : én mint a tapasztalat embere, én mint olyan, ki a községi élettől kezdve az államélet minden ágait ismerem, higgadtan, nyugodtan merem állítani, hogy gyors lesz az igazságszolgáltatás és nem lesz annyi alapos panaszra szükségünk, mint vannak most; és ez által bekövetkezik azon állapot, hogy folyvást az állampénztárától nem kell várnia minden embernek a maga pénzének kiszolgáltatását. De különben is az autonóm vármegye sokkal kevesebb pénzbe kerül, mint az a bureaucratia. En példával tudok szolgálni, mely szerint a legközelebbi múlt időből, azon időből, a midőn Pestmegyének közigazgatása, törvénykezése és mérnöki hivatala évenkiut 244,055 frtba kerül; ha most azonban, ha a pestvidéki törvényszék, a vidéki ügyészség, a kecskeméti és kalocsai törvényszékek és ügyészségek, és a hármas vármegye területén fenálló 14 királyi járásbíróságok költségét szembe állitom a megye fentartására a múltban fordított költséggel, a multbani állapot ugy viszonylik a jelenhez, mint egy a tizenöthöz, vagyis mig a megye 244,000 írttal képes volt közigazgatását jól, helyesen és a nép teljes megelégedésére vezetni: KÉPV. H. NAPLÓ 1875.-78 1, addig ma a bureaucratikus kormányzás 1 millió 200—300,000 frtba kerül. Azt hiszem, ily administratióra nincs szükségünk, és ilyent fen tartani nem is lehet, azon oknál fogva: mert ez a mi népünk teljesen a földmivelésből szedi össze minden fillérjét. Már pedig az évek ota súlyosan reánk nehezedett csapások folytán oda jutottunk, hogy bizony kevés kivétellel elmondhatják, főkép a^ok, kiknek a gondviselés nem adott nagy birtokot, hogy pusztulunk, veszünk és oldott kéveként széthull nemzetünk. Azonban t. ház, ezen általam előterjessz tett javaslat elfogadása által ez egyszerűen a nemzetnek lenne átadható, és mig ez által az állam 17 milliót nyerne: másrészt a vármegye keservei szüntettetnének meg. Például: én valaha Unghvárott laktam, ismerem az ottani viszonyokat. Ha az a vármegye képes a maga pénzéből külön törvényszéket fentartani: ugyan kérem, mi okból kényszer ithetj ük azon vármegye közönségét, hogy 7—8 mértföidre vándoroljon a maga igazságszolgáltatási fórumához. íme itt vannak a nagy jász-kun községek, a hajdúkerület; nézzük a szepesi városokat, ezek annyi századon át fentartották az igazságszolgáltatást és közigazgatást, anélkül, hogy az országtól csak egy fillért kívántak volna. De itt van maga Pest városa; én itt adófizető vagyok, s ép annyi adót fizettem e városban akkor, midőn törvényszékünk magunknak volt, mint most, midőn törvényszékünk nincs és azonkívül ha nem is közvetlenül, de mindenesetre közvetett utón megfizetem az állami adót is: mert az állam pénzéből fizettetnek az igazságszolgáltatási tisztviselők. T. ház! Ebben a házban mióta a költségvetési vita kezdetét vette, szebbnél szebb, ékesebbnél ékesebb beszédeket tartottak, oly sok vágy fejeztetett ki az iránt, Jiogy az államháztartásban ez az állami lételünket fenyegető hiány eltávolittassék, hogy igazán örömmel gondolok ezen néhány napi működésére e háznak; de másrészt elkeseredem, hogy nem akadt közölünk egy sem, a ki ugy tett volna, mint a legnagyobb magyar, Széchenyi István cselekedett, a ki midőn látta, hogy nincs tudományos akadémiánk: egy évi jövedelmét letette a nemzet oltárára, letette, hogy a haladás szövétnekét meggyújtva, a nemzet geniusa a magyar nemzetre a tudományosság áldásait áraszsza. Nem azt akarom ezzel mondani t. ház, hogy mi saját jövedelmünkről mondjunk le; hanem igen is jelezni akarom azt, és fel akarom tüntetni a módot arra, hogy végre valahára, ha el nem fogadtatnék azon nézetem, mely szerint a megyék és városok autonóm jogaikba visszahelyeztessenek, és igy a hiány egyszer mindenkorra eloszlattassék: akkor igen ia más nézettel állok 38