Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-28
298 38 * országos ülés november 16. 1875. elé; mert hogy a jelen viszonyok és körülményekkel szemben kölcsönhöz nyúljunk, hogy az adót emeljük: ebbe magam részéről soha meg nem nyugszom és arra nem szavazok. Az esetben t. ház, ha az imént jelzett nézpont nem találkoznék a t. ház helyeslésével, a miről ugy is meg vagyok győződve: elérkezett az ideje annak, hogy mi magunkon kezdjük meg a takarékosság tényét, és az államnak mindazon fiai, kik az állampénztárból húzzák fizetéseiket : mondjanak le fizetésük egy vészéről, csak hogy a magyar államiság eszméje az enyészettől megóvassék. A kormánynak a belügyi kiadások terén körülbelül 70—80 millió frt czéloztatik megszavaztatni; ha ezen összegből tisztán a személyes kiadásoknál — a 600 frton felüli fizetéseket értem — 30°| 0-kot le fognak vonni: nem lesz hiány és ujabb kölcsönről, ujabb adóemelésről, vagy az állami vagyon eladásáról beszélni szükséges nem lesz. Megvallom t. ház, nem is szeretném, ha az országnak egy ezredéven át oly féltékenyen megőrzött vagyonát ma adnók el. Megmondom az okát, hogy miért? Nem szeretném azért: mert e vagyon egy jobb jövendőnek biztos alapja. Ha eladjuk e vagyont: okot és módot szolgáltatunk azon embereknek, e föld összevásárlására, kik csak addig magyarok, míg érdekük azt megkívánja; de mihelyt a vész napja bekövetkezik — mint tapasztaltuk az 50-es években: — mint sirály madarak a nemzet bukása felett kárognak, és megfosztjuk a jövő nemzedéket azon egyetlen reménytől, hogv van még három millió hold földünk Magyarország államiságának biztosítására. Én semmi tekintetben sem vagyok a pusztítás embere; de a milyen mértékben tartózkodom ettől: ép oly mértékben képviselői kötelességem kijelenteni, hogy az államvagyonát fejleszteni jövedelmezőség tekintetében és mellőzni kell mindenféle rokoni és baráti gyöngéd érzelmeket, a bureaucratismust ki kell zárni az állam-vagyon kezeléséből: mert az igen-igen sok kárt okozó tüneményként jelentkezik ; a helyett az egyszerű nyílt haszonbérleti kezelésnek kell fölényt adni és az államvagyont nyilvános előleges hirdetés után haszonbérbe adni és tapasztalni fogja a t. kormány és a t. ház, hogy ezen három millió hold jövedelme szembe szökőleg fog növekedni, ós nem leszünk azon helyzetben, hogy az ily rokonias kezelés folytán még rá is fizessünk a kezelés költségeire. Én nem szavazhatom meg a költségvetést másként azért sem: mert ugy vagyok meggyőződve, hogy a delegatió összes tagjainak és igy az előttem közvetlen szólott Csernatony képviselő urnák is legszentebb osztályrészül és feladatul utott Bécsben megismertetni a helyzetet, megismertetni a nyomasztó sorsunkat, feltüntetni a nemzet sebeit, melyek anyagiságán kézzel foghatói ag tátonganak és kifejteni a nemzet jogos követelményeit, hogy a nélkül, miszerint nagy politikai állásunk megrendülne: időszerű volna a katonaság létszámának olyképeni leszállítását keresztül vinni, hogy századonként 30 főre szállíttatnának le az egyes ezredek; és ha ezt keresztül vittük: akkor nem volna szükség, — ismétlem nem volna szükség — arról gondoskodni, hogy hol veszünk kölcsönt, vagy miként szedjük be a felemelt adókat. Egy közkatonának napi élelmezése mindent bele számítva kerül az államnak 40 krajczárba. Ha már most t. ház, egy századot leszállítunk 30 főre, 70 embert visszaadunk az anyáknak, az az apáknak és a munkának, ez országban, hol a munkás kézre oly nagy szükség van: akkor elérjük azt, hogy itt a napszám kétségkívül olcsóbb lesz; de egyúttal az államnak minden nap 40 forint hasznot tettünk, csak egy századnak ily mérvbeni leszállítása által. Ha már most egy századnál naponkint 40 forintot takarítanánk meg, azután egy ezrednél és igy tovább, — képes vagyok kihozni a t. háznak a nélkül, hogy nagy hatalmú politikánk megrendülne, — mert hiszen ettől félnek Bécsben, ezért kivannak évenkint több és több adót: — az osztrák-magyar monarchiában évenkint legkevesebb 40 millió forintot takaritunk meg; ez pedig oly nagy horderejű megtakarítás, mely által államiságunkat fejleszthetjük és azon követetelményeket, melyeket a közművelődés czéljából teljesítenünk kell, teljesíthetjük. Csernatony képviselő ur az imént itt egy védbeszédet mondott múltja és jelenje fölött. Én nem vagyok hivatva arra, hogy az emberek gondolkodását birálgassam; mert ugy fogom fel, hogy a politika az exigentiák tudománya: ha tetszik Péternek, ezen álláspontból kiindulni, abból indul ki, ha tetszik másból, ez az ő dolga. En csak arra teszem figyelmet esse, hogy egy dolgot mégis kár volt a delegátióban éles szeme elől eltéveszteni, hogy a midőn kormányunknak tudta nélkül egy sivatag puszta helyért Pestmegyében 145 frtot szavaztatott meg holdanként, mely mint mindenki tudja, nem ér meg 15 frtot : hogy az Örkényi puszta megvásárlását meg nem gátolta; holott ezt tenni kötelme volt: mert t. ház, ha mi bátran szembe nem birunk állani azon óriási követelésekkel, a melyek a közösügyek czime alatt talán más szempontból is tőlünk követeltetnek: akkor oly bizonytalan a mi jövőnk, hogy félő, miszerint állapotaink igen kellemetlen végzetszerű megrázkódtatással fognak végződni. Ha jól emlékszem, XIV. Lajos franczia király, azt gondolta, hogy adósság csinál ássál megalapítja trónusát; mert hiszen azon sok hitelező,
